Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 6. Szakály Ferenc: Kiskunhalas a török uralom alatt
hiszen a hármas vármegye területén már rég kialakult a paraszti önvédelem szervezete, a parasztvármegye, amelybe Halas is beletagolódott.139 (Az ilyesféle külön védlevelek mégsem voltak feleslegesek, hiszen a kószáló katonák elleni fellépés annál hatékonyabb volt, minél szélesebb jogalapra támaszkodhatott.) Mivel Csongrád megye magyarok lakta részein az önvédelmi szervezet csak megkésve kezdett kiépülni, s nem létezett parasztvármegye, Bodrogban és Bácsban pedig rácok éltek,140 Halas tulajdonképpen a szervezett paraszti önvédelem legdélebbre előretolt bástyája volt. A vármegye és hódoltsági alattvalói - köztük Halas - viszonya azonban közel sem alakult felhőtlenül. Nem is alakulhatott: a parasztvármegyéknek éppen azokkal a végvári katonákkal volt a legtöbb baja, akiknek szolgálataira az universitas és tagjai (pl. birtokkezelőként) támaszkodni kényszerültek. 1672- ben a Duna-Tisza közi hadnagyságok levonták ennek a helyzetnek tanulságait: elszakadtak a vármegyétől. Ettől a szervezkedéstől Halas még távoltartotta magát, 1673- ban azonban - a kapitányával és hadnagyaival együtt - a 29 solti település is összehorgolt a vármegyével. A fiileki hatóság azonban kevés megértést tanúsított a parasztvármegyék - általa is jól ismert, egyébként őt is szorongató - dilemmája iránt; bár a végvári kapitányoknál és a rendi méltóságoknál sorozatosan tiltakozott a katonaság visszaélései ellen, az engedetlenkedő parasztokkal szemben könyörtelenül bevetette a rendelkezésére álló büntetőjogi eszközöket. 1674. június 29-én kelt körlevelében egy hónappal későbbre (2-3 emberrel) Fülekre rendelte valamennyi solti falu bíráját valamint a parasztvármegye tisztikarát. ítéletet augusztus 4-én azonban végül is csak a szabadszállási főhadnagy, Kovács György alá tartozó helységek - Izsák, Fülöpszállás, Szabadszállás, Kunszentmiklós, Lacháza, Dömsöd, Dab, Tass, Szalkszentmárton, Vecse, Apostag, Dunaegyháza, Solt, Bojár, Harta és Halas, s a három további hadnagy ellen hoztak ítéletet. Kovács Györgyöt, Nagy Jánost és Bangó Andrást 40—40, Jónás Mátét pedig- „minthogy tapasztalható contumaciát cselekedett” - 60 forint befizetésére kötelezte, megtiltván nekik, hogy ezt az összeget az alattuk levő helységekre terheljék. Az említett tizenegy falu külön 220 forinttal lakolt engedetlenségéért. (Ezek már - Oláh János, Sövényházi István, Becskereki Mihály és Majlát István közbenjárására- mérsékelt összegek voltak.) Mintegy szigorát enyhítendő, megértése jeleként, a vármegye ezen alkalommal nagyszabású vizsgálatot tartott. Ennek során nemcsak azt tudakolták, hogy „miért tették le harmadéve és tavaly az fegyvert, melyet az ország adott kezükben az ő oltalmokra”, hanem meghallgatta és írásba foglalta a helységek panaszait is, Fóris Pál halasi tizedes ennek során tett - sajnos, elég szűkszavú - vallomását a fentiekben már ismertettük. A parasztság rovására létrehozott békesség nem sokáig tartott: az universitas 1674. október 11-i közgyűlésén Halas levelére elrendelte, hogy abíró jelenjék meg a következő gyűlésen a főhadnaggyal együtt, akinek a levelet úgyszintén megküldték. (Eszerint a halasiaknak valószínűleg az utóbbival gyűlt meg a baja.)141 359
