Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 6. Szakály Ferenc: Kiskunhalas a török uralom alatt
Úgy tűnik, a következő években Halas afféle „se kívül, se belül” viszonyban volt a parasztvármegyével. Talán a visszatérés szándékának jele, hogy az 1682. január 2- i közgyűlésen Sipos János szolgabíró azt kérte, hogy a halasi paraszthadnagyoknak (!) az universitas pecsétje alatt adja ki az instrukciót.142 A halasi magisztrátus azonban óvatosan - kihasználva azt a tévedést, miszerint Halas a Kiskunság része lenne - megkereste a jászok és a kunok főkapitányságát is ellátó Esterházy Pál nádort, akinél elsősorban a fiileki, lévai, korponai és ónodi katonákra panaszkodott. Amellett, hogy, szokás szerint, felkérték a nádort a bűnösök kinyomozására és megbüntetésére, követelte, hogy az ilyen csavargókat a végvárak ne fogadják be. Sőt olyan pátenst kértek - íme a külön védlevelek hasznosságába vetett hit példája! -, hogy a rablókat a parasztvármegye keretei között üldözhessék, a kézrekerítetteket lefejeztethessék, sőt családjukat is kiirthassák.143 (Ez utóbbi elképzelés meglehetősen bizarr, hiszen a rablók, lévén rendre végvári katonák, jól őrzött várakban tartották családjukat.) * * * Mielőtt Halas egyházi viszonyainak ismertetésére térnénk, figyelmeztetnünk kell egy, a forrásokban alattomosan megbúvó csapdára. IV. Mehmed szultán 1683-ban a belgrádi táborból a halasiak kérésére parancsot intézett az egri beglerbéghez és a bajai kádihoz, figyelmeztetvén őket a szerb papok által a mezőváros rovására elkövetett visszaélésekre: „bár ők [értsd: a halasiak] a rájuk rótt tartozásokat [...] pontosan beszolgáltatják a vladikáknak [= szerb papoknak] és semmiben hátra nem maradtak, ezek azzal meg nem elégedve ingyen takarmányt, élést és élelmiszereket s ezen felül a maguk részére meglehetős összeg pénzt, egy-egy róka- és tehénbőrt, kést, hét-nyolc kocsit követelnek.”144 Ezekből a sorokból normális körülmények között arra következtethetnénk, hogy Halason létezett ortodox délszláv közösség, amely valamelyik környékbeli szerb metropolita fennhatósága alá tartozhatott. Csakhogy abban a korban és abban a térségben a körülmények nem voltak normálisak; számos olyan panaszt ismerünk, miszerint a szerb papság olyan helységektől is megkövetelte az „egyházi adót”, amelyeknek semminő közük nem volt az orthodox felekezethez.145 Mivel Halason egyébként sincs jele délszlávok létezésének, úgy hisszük, ezúttal is ilyen esettel kerültünk szembe. Ezzel szemben, úgy tűnik, katolikusok éltek az újratelepítés utáni Halason. Keresztesi Máté gyöngyösi plébános, hódoltsági vizitációjáról visszatérve, 1630. november 22-én, többek közt, jelentette Pázmány Péter esztergomi érseknek: a halasiak küldötteik útján azzal a kéréssel fordultak hozzá, hogy gondoskodjék számukra katolikus papról, különben a kálvinista polgárok elfoglalják a katolikus templomot, s prédikátort szegődtetnek belé.146 Miután a halasiak lelkészért könyörögve akkor is megkeresték, amikor Szegeden tartózkodott, szabad pap nem állván rendelkezésére, egy licenciátust bocsátott hozzájuk, meghagyván, hogy amikor más teendőik mellett tehetik, a szegedi ferencesek és a kecskeméti plébános látogassanak el Halasra, s segédkezzenek a lakosok lelki gondozásában.147 (A jelentés olyannyira szavahi360
