Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 6. Szakály Ferenc: Kiskunhalas a török uralom alatt

mítható.) Nehezen tudjuk elképzelni, hogy miután az ő birtokukba került, a halasiak gyökeresen változtattak volna a hasznosítás módján. Ezt látszik igazolni, hogy a várható bevételek között szerepel „a legeltetési illeték a nevezett pusztákról” tétel is.

Aligha térünk el messze az igazságtól, ha - nem számítva itt az igás és fejős teheneket - Halason az 1570-es években 5-6000, esetleg 7-8000 ridegen tartott szarvasmarhával számolunk. (E becslésnek nem lehet akadálya, hogy 1699-ben - mint látni fogjuk - mindössze 266 [!] ökröt vallottak be az összeírónak az itteni lakosok.) Ez azt jelenti, hogy a Duna-Tisza köze Halastól északra fekvő zónájának közel 100 000 darabra becsülhető szarvasmarha-állományából,45 Halas részesedése 5 és 10% között kereshető, ami nem lebecsülendő termelőerőről és szervezési képességről tanúskodik.

Halas szarvasmarha-kínálatának mérlegelésénél óvatosságra int, hogy a mezőváros kereskedelmi aktivitását a megerősödés után is meglehetősen gyengének találtuk. Azt, hogy a marhahajtók lakóhelyét is feltüntető 1560-as évekbeli ráckevi és váci török vámjegyzékben nem bukkan fel halasi,46 a településtörténeti fejlemények egyértelműen magyarázzák. Ha azonban az 1570. évi újratelepülés után a város agrárgazdálkodása valóban olyan virágzó volt, mint azt az 1578. évi török jövedelembecslés sugallja, úgy az 1570-es, 1580-as és 1590-es években mindenképpen keveselnünk kell a néhány, a halasiak kereskedelmi tevékenységére vonatkozó elszórt adalékot. Az 1586-1588-ból ránk maradt érsekújvár-jatópusztai vámjegyzékben - nyugatnak irányuló külkereskedelmünk e nélkülözhetetlen dokumentumában - négy halasi tőzsér fordul elő:47

1586. jún. 24. Petrus Aniaky de Hallasy abegit equos 50 1588. máj. 15. Lazarus Michkey de Halas abegit boves 125 1588. aug. 25. Joannes Nagy de Halas abegit boves 60 1588. aug. 25. Joannes Kys de Halas abegit boves 110

A pontosan nem azonosítható lakóhelyű Anyáki Péter 50 lovát itt figyelmen kívül hagyva, a halasiak - köztük a bejegyzéseket ránk hagyó Miskei György Lázár nevű fia (?) - összesen 295 ökröt hajtottak a pünkösdi galgóci, a Mária mennybe- menetele-napi (aug. 15.) szeredi és az Egyed napi (szept. 1.) nyárhidi vásárra. Vagyis: azokra a gyűjtőhelyekre, amelyeken Nagyszombat előterében a cseh koronatartományok, kivált Morvaország felé irányítandó csordákat összeverték. (A szekeresgazdák közt viszont, akik a vissz-árut - a nyugati posztókat, fém- és szatócsárukat stb. - a hódoltságba fuvarozták, nincsen halasi.)

Ezzel az alkalomszerűnek tetsző marhahajtó tevékenységgel Halas a sereghajtók között foglal helyet; számos kisebb környékbeli község is megelőzi. Igaz, az 1564/65. évi váci vámnaplót 3175 marhával vezető Makó még nála is gyatrábban szerepelt (1586: 160, 1587/88: 0). A Prépostvári által „fő városként” megnevezettek közül egyébként csaknem valamennyit megtaláljuk a jatópusztai „élmezőnyben”, hiszen Kecskemét 1587/88-ban 17881 kihajtott darabbal az L, Debrecen pedig 12918 darabbal a 2. helyet foglalta el. Az őket követő csoportban - igaz, tőlük jócs324