Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban

számításai mindezt valamivel 20 ezer fő fölött határozták meg.)405

E sorok írója viszont - éppen a Halas-széki kunok már többször idézett 1456. évi privilégiuma alapján - az ellenkezőjét tartja valószínűbbnek: hiszen a szék társadalmának gerincét alkotó középréteg, a „ruralis” kunság a király rendszeres adófizetője, így portaszámuk nem a felmentett kunoknál, hanem a fizetést regisztráló megyéknél jelentkezik, külön nem is jelölve. Mint láttuk, az adók alól elvben csak a kapitányi családok s közvetlen szolganépeik mentesülnek. Vagyis az Ernuszt-féle adójegyzék felmentett portái nem a ruralis középréteget, legfeljebb a kapitányi családok gazdasági erejét, a jobbágyi vagy szolgarendű kun népesség arányát jelezhetnék. A feltételes mód sem véletlen. A felmentettek körét sajnos megfoghatatlanná teszi bizonyos mértékig a királyi kegy, egyedi elbírálás is. Egyedül Mátyás uralkodása idejéből származó példák: 1469-.ben a Mizse-szék kunjai, 1473-ban a jászok nyertek alkalmi adómentességet.406 Hantos-széki példa Kajtorszállási Kun Mihály esete, aki „confrateri” viszonyba kerülvén a pálosokkal, jószolgálatai jutalmaként ugyancsak 1473-ban kapott teljes adómentességet, maga és örökösei számára.407

E fenntartások mellett talán mégsem teljesen használhatatlan adatokról van szó. A mezőföldi Hantos-szék esetében ugyanis a ténylegesen adózó, királyi ruralis kunok portaszámára egészen konkrét fogódzó áll rendelkezésre. 1537-ben - a félig elpusztult Hantos-szék felszámolásakor - Szapolyai János 7 szállást adományozott a Sulyok fivéreknek, nagyságrendjét 200 benépesített jobbágyportában határozva meg.408 Ennek alapján egy-egy szállás közvetlen királyi rendelkezésű kun portáinak számát 28-29-nek vehetjük. A török hódítások első hulláma előtt még 14 szállásból álló Hantos-széknél409 ez összesen 400 portát jelenthetett, s ez egészült ki a nem adózó szálláskapitányi, s a kapitány saját tulajdonában álló szolganépesség portaszámával. A Hantos-széki kapitányi „klánok” számának (5 család), nagyságrendjének és oldalágainak nagyjábóli ismeretében a közvetlen kapitányi magánporták legfeljebb 10-12 portát jelentettek, szállásonként átlagban legfeljebb egyet-egyet. Az 1495-ben említett 174 portából tehát ennyi számítható bizonyosan e körbe. A fennmaradó kb. 160 porta tette ki - 1-2 kivétellel (pl. Kun Mihály esete) - a kapitányoknak adózó (szolga kun, telepített jobbágy) állományt, mely - 14 szállással számolva - településenként további 11-12 portát jelenthetett. Mindezeket összegezve feltehető, hogy a Hantos-székben a 15. század végén - 16. század első harmadában egy-egy szállás átlagos portaszáma 39-41 lehetett. A szállásokon észlelhető birtoklási arány kb. 70% (királyi) - 30% (kapitányi) portában oszlott meg. A szék teljes portaszáma 550-580 körül mozoghatott. Kubinyi András - Szabó István, Molnár Erik és Fügedi Erik módszereinek kritikai felülvizsgálata után született - újabb demográfiai megközelítését alapul véve,410 az általa ajánlott falusi család-háztartás átlagok (Keresztúr: 6,3, Felsőnyék: 7,9) középértékével számolva (kb. 7 fős portanépesség) a lakosságszám ekkor 3800-4100 fő (népsűrűség 5-6 fő/km2) körül járhatott.

251