Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban

meg arculatát, feladatait. így a környező kunság további sorsának alakulása ugyanúgy elválaszthatatlan maradt Halastól, mint a „megszállás” évtizedeiben, Köncsög uralma alatt.

E kunok életében a 14-15. század fordulóján beállt változásokat nem csupán a mezővárossá lett település elvesztése jelentette. Társadalmi rang és vagyoni helyzet tekintetében ennél jóval súlyosabb kárvallottjai lettek a Zsigmond-kori fordulatnak, a székrendszer kiépítésének. Mint ahogy fokozatos magyarrá válásukért, az európai „civilizáció” elsajátításáért is hatalmas árat fizettek: nyelvük, ősi steppei kultúrájuk szinte utolsó foszlányainak elvesztésével. E folyamat végpontján a magyarságtól már csak jogi kereteiben, s néhány szokásában különböző, letelepült földművessé és kereszténnyé lett nép állt, amely azonban hagyományos életmódjával együtt nomád hadi kultúráját is feladta.

TÁRSADALMI-KÖZJOGI VÁLTOZÁSOK

Jóllehet a kunok lovasíjász harcmodora szervesen összefüggött a pusztai létformával, s ennek fenntartása királyaink érdekében állt, mégis a pápa külső-, valamint az egyes főúri klikkek (pl. Kőszegiek, Csákok, Borsák stb.) belső politikai nyomására szinte már megjelenésük „pillanatában” megindult a kunok letelepedett, keresztény-földművelő életmódra való kényszerítése. Ez - főként még IV. Kun László uralkodása idején - a kunok elkeseredett ellenállásába ütközött (pl. pápai legátus foglyul ejtése). Az 1279.évi kun törvények szentesítését is csak előkelő kun túszok szedésével lehetett „nyélbeütni”, pedig a király, a kötelezettségek fejében (letelepedett, keresztény életmód a kijelölt szállásterületek határainak betartása mellett), itt még a királyi serviensekkel és nemesekkel azonos jogokat adott kedves kun harcosainak. (Emellett lehetővé tette belső ügyeikben az önrendelkezést, hadszervezeti és bíráskodási ügyekben ősi szokásaikat, nemzetségi rendjüket szintén meghagyta, miként viseletűket is.) Azonban az életformaváltásból adódó elszegényedés, a növekvő társadalmi válság nem csillapult. Ez 1266-ban még csak egy kisebb zavargásban nyilvánult meg,244 végül az 1280-82. évi lázadásban csúcsosodott ki. Az ellenállási törekvéseket azonban - a királyt is rabságban tartó - főúri seregek a Hód-tónál végképp szétzúzták. A visszafordíthatatlan folyamat megakasztására tett utolsó kísérletet már csak egy ostoba, véres bosszúvá silányult merénylet jelentette: 1290-ben néhány kun főúr (Arbuz, Törtei, Kemeche) - egyes feltételezések szerint halasi Köncsög ispán apjának rokonsága - meggyilkolta László királyt. A félig kun uralkodó halálával az utolsó akadály is elhárult a kunok jövőjét másként képzelők útjából. A kunok életét átformáló intézkedések sorozata már csak idő kérdése volt. IV. László halálával a kun udvari-politikai befolyás egyszer, s mindenkorra megszűnt.245 Ma már gyanítható, hogy ezzel együtt a magyar nemesekkel való egyenlő megítélésüknek is vége szakadt.

215