Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban
Okkal gyanítható, hogy a négy települési egység legkorábban a 13-14. század fordulójától való létrejöttében a kun telepítések játszottak közre. Megkockáztatható, hogy települési előképül valamiképpen a déloroszországi nagy, káni-nemzetségfői téli szállások szolgálhattak, melyek egyben jelentős alávetett népességgel rendelkező állandó „nomád városok” voltak. Ily módon a halasi résztelepülések egyikének 14. századi népességében még maguk a kunok is kereshetők (nemzetségi központ), a többi faluhely pedig a köréjük telepített szolgáltatók falvaiként születtek eredetileg. Csábító lehetőségnek tűnhet ezek régészeti úton, ásatások nyomán való esetleges visszaazonosítása, azonban félő, hogy tudományos lehetőségeink reális határai, s a lelőhelyek beépített volta egyaránt kétségessé tennének egy ilyen finomságú etnikai, pontosabban kulturális szétválasztást. Annyi mindenképpen felvethető, hogy a település-komplexum alapító-lakóinak körében az ugyanekkoriban elnéptelenedő, szomszédos Zöldhalom, Fejetéki forrás és talán a szintén közeli Pörnye- halom- vagy Kovácstanya lakosságával számolni lehet (utóbbi esetben Fejértó szállásra /Templomdomb lelőhely/ való költöztetés is felmerülhet). A 14. század végén bekövetkező változások, a mezővárossá alakulás mai ismereteink szerint nem jártak topográfiailag kimutatható területi módosulással. Gyaníthatóan csupán annyi történt, hogy a távozó kunokat beköltöztetett magyar lakosság váltotta fel a résztelepülések egyikén. E 14-16. századi településhalmaz - egymáshoz lazán kapcsolódó - egységei együttesen mintegy 190 ha-ra becsülhető belterületi nagyságot adnak ki. E látszólag nagy méret vélhetően nem csak a résztelepülések egymástól való elkülönüléséből adódik (a résztelepüléseket elválasztó beépítetlen területek), hanem közrejátszhatott benne az agrár létalapú mezővárosi jellegnek megfelelő nagy beltelkek valószínűsége, a falusias külső kép. Halas ekkori településszerkezete igen hasonlónak tűnik az írott forrásokkal is adatolható középkori Debrecen - ugyan más történelmi körülmények hatására kialakult - morfológiai képéhez, ahol a mezőváros lényegében ugyancsak négy korábbi falu együtteséből született meg: Debrecen, Szentlászló, Torna és Szentmihály jogilag egyesült, de területileg még sokáig elkülönülő részegységeiből.164 Bár Halas hódoltságkori történetének tárgyalása nem e sorok írójának feladata, csábító az abba való „kontárkodás” lehetősége, hiszen a hódoltságkori változások165 ugyancsak nyomon követhetők a mezőváros régészetileg kitapintható kiterjedésében. A Templomhegyen az élet minden valószínűség szerint már aló. században megszűnik, vélhetően az 1543. évi események következtében, jóllehet az írott források 1566-ot jelölik meg a várost ért első súlyos, 3 évre való teljes elnéptelenedést okozó csapásként. A török időkben már nem épült újjá. Úgy tűnik, hogy a Kápolnahely faluját az 1569. évi visszatelepüléskor még újra használatba vették, sorsát - a sírokból előkerült pénzek alapján - a 15 éves háború pecsételte meg (1596). Az 1626. évi visszatelepüléskor a beköltözők már nem számoltak e településrész újjáépítésével sem. Az ekkor főként Baranya és Tolna megye felől érkező új lakók, s talán néhány visszatérő - a régészeti adatok alapján - tehát lemondtak a 203
