Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban
Dengelegi Pongrácz János lánya Katalinnak, Újlaki Lőrinc feleségének 1518-1519. évi tiltakozó leveleit Nagy Szeder szintén csak kétes hitelű Csongrád- és Bács-Bodrog megyei libellusokból (1744-46) közli. Az 1518. évi oklevél Csongrád megyei átirata csak Szabadkát és Madarast említi, természetesen Csongrád megye részeként.120 Ezzel szemben az 1519. évi dokumentumnak két változata is létezett. A Csongrád megyei változatban „ cum oppido similiter Zabthhka, Madaras, Thovankut, Fabyansebestyen et Vörösegyház in Csongradiensi” alak szerepel. Ugyanez a Bács-Bodrog megyei példánynál kiegészül: „cum oppido similiter Zabthhka, Madaras, Thovankut, Fabyansebestyen et Vörösegyház in (de Bodrogh, Halas) in Csongradiensi” formára, miáltal - a Csongrádnak „hagyott” Halas kivételével, mely a 18. században már amúgy is a Kunsághoz tartozott - az egész szabadkai uradalom hirtelen Bács-Bodrog megye területén találta magát! Érdekes, hogy ebben az esetben mintha Bács-Bodrog oldalán lett volna az igazság: miután oklevelük forrásául a pozsonyi káptalan 1744. évi hiteles másolatát jelölték meg, s ez megegyezett a Pray-féle változattal is.121 Hol az igazság? Az utóbbi évek forráskutatásai és oklevél kiadásai - úgy tűnik - végre megoldást hozhatnak a kérdésben. Bessenyei József nemrégiben publikálta enyingi Török Bálint életrajzát, hozzá kapcsolódó okmánytárral. Itt 1524-25-ből származó, eredeti oklevelek sorozata tudósít a szabadkai uradalom tényleges birtokállományáról, melyet Török Bálint - 5500 forint kölcsön fejében - elzálogosított nagybátyjainak, Sulyok Istvánnak és Balázsnak. A visszafizetés körüli viták miatt családi belháború tárgyává és helyszínévé vált birtoktömb egységei a periratokban rendszeresen és egyértelműen visszatérnek: maga Szabadka, továbbá Madaras, Tavankút, Sebestyénháza, Veresegyház, mindannyiuk Csongrád megyéhez sorolva. Halas egyszer sem szerepel.'22 A fentiekből adódóan másként kell fölrajzolnunk Halas 15-16. századi birtoktörténetét. Eszerint megállapítható, hogy Halas a Remetei családtól való visszavétel után, vagyis a 15. század elejétől kezdve ismét királyi mezővárossá vált. Mint ilyet, Zsigmond majd Albert - ideiglenes jelleggel - ugyan bevonta a délvidéki határvédelem ellátását biztosító „honor”-birtokok sorába, de ez nem jelentett végleges adományt. (A Remetei család délvidéki katonai múltját ismerve felvethető, hogy Halasnak és jövedelmeinek katonai kiadások fedezetét célzó juttatás lehetett talán már 1396-ban is, csak más jogcímen.) Mindenesetre zálog, ill. honor-birtokként juthatott hozzá 1429-ben Kátai Mihály, majd 1439-ben a Hunyadi család. Ezt erősítő adalék, hogy 1439 májusában, mikor Halast - még csak 3 hónapra, a szörénységi várak fenntartása fejében a Hunyadiak megkapják - a leköszönő Szörényi kapitány, Görény, Miháld, Orsóvá, Szörény erősségek távozó várnagya nem más, mint Kátai Mihály fia László.123 Ugyanerre az időszakosságra figyelmeztet Csőszapa esete is, melynek felét a honor-„birtokcsomag” részeként 1439-ben ugyancsak megkapták a Hunyadiak, ezt viszont a 15. század második felétől már a boroti Bíró és Czobor családok kezén látjuk viszont.124 194
