Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban

A koronabirtokok sorából való többszöri időleges kiválást, majd visszatérést látszik jelezni az a tény is, hogy „Oppidum Halas” éppen 1440-től válik csak a környékbeli kunok névadó székközpontjává („...Capitaneis Cumanorum regalium ad sedes Halas... ”),'25 bírói ítélőszékének helyszínévé. Ez a Kátai-, majd Hunyadiidőszakban még valamely nagyobb kun szálláson lehetett. 1418-as említésekor a kun szék neve még a nemzetségi eredetre utaló „Cserfán”, nem pedig „Halas”.'26 Mezővárosunknak, mint kun bírói széknek az 1440. és 1451. évi feltűnése,127 majd a Halas-széki kunság jogi szabályozásának 1456. évi dokumentuma128 egyúttal jelentős minőségi váltást is jelez: kikerülést a honor-rendszerből. Hiszen kizárt, hogy a királyi népek sorába tartozó kunok önkormányzati fóruma, egyben a budai vár provizorának (várnagyának) officiálisai (tiszttartói, helyi képviselői) által szedett királyi kun adók begyűjtési helye129 magánföldesúri, de legalábbis a honor-adomá- nyozás tartamára félig-meddig magán rendelkezésű mezőváros lett volna. így a Hunyadi-birtoklás idejét elvben csak egy évre határozhatjuk meg. Ezt esetleg némileg kitolhatta, hogy a Hunyadiak szörénységi megbízatása 1445/46-ig állt fenn, legalábbis hivatalosan. Az azonban már egészen valószínűnek látszik, hogy báni utódjuk, Újlaki Miklós, pontosabban megbízottai (újra egy Himfi származék, Basi, de a döbrentei ágból, valamint Szalánci János) már nem kapták meg Halast, miután az kun székközpont lett.130

Éppen ezért Halas 1490. évi eladományozása okkal tekinthető a - mint majd látni fogjuk népességét tekintve megritkult, katonai-gazdasági-társadalmi szempontból pedig egyaránt súlytalanná vált - Halas-széki kunság szempontjából jogsértő intézkedésnek (kun székközpont). Ugyanakkor a rákosi országgyűlés rendjei és Jagelló Ulászló által közösen hozott, Corvin Jánost kártalanító, s így „magasabb érdekeket” szolgáló döntés - lévén Halas koronabirtok - tulajdoni vonatkozásban „tiszta” ügyletnek tűnt (királyi mezőváros). Halas további története szempontjából rendkívül fontos momentumról van szó, hiszen lényegét tekintve ugyanezen közjogi-magántulajdoni ellentmondás újul majd fel 1561 júliusában, amikor a végvári harcokban generációkon át legendás érdemeket szerző Paksi család kezére megint magánbirtokként kerül a mezőváros. E felemás állapot könnyítette meg ellenkező módon Esterházy Pál nádor dolgát is, amikor 1691 májusában sikerült kieszközölnie I. Lipót (1657-1705) királynál, hogy Halast vegyék vissza a Paksiaktól, s csatolják a Kunsághoz.131 Ezen esetekben tehát nem feltétlenül igazságos, de jogszerűségében mindig indokolható rendelkezések születtek, attól függően, hogy a koronának az adott pillanatban melyik változat állt inkább érdekében.

Visszatérve Corvin János korához: konkrét források hiányában nem állapítható meg, hogy mikor került vissza Halas a koronabirtokok körébe, amint arról Oláh Miklós tudósít. E tekintetben némileg segíthet Debrecen sorsának nyomon követése, hiszen 1490-ben ugyazon rendelet keretében kapta meg az ifjú herceg, mint Halast. Debrecent rövid birtoklás után, adósságai fejében, Corvin János már 1498-ban odaígérte Török Imrének, előbb zálogként, majd adás-vétellé alakítva.132 Ennek

195