Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)

II. RÉSZ - 12. Nagy Czirok László - Vorák József: Nagyjaink

Egyik tanárának feltűnt, hogy a fiatal magyar hallgató a török nyelvről “tartott előadásról nem készít jegyzeteket. Mikor ennek okáról törökül érdeklődött tőle, Szilády folyamatosan, hibátlanul törökül válaszolt. A tanár ekkor nyelvet változtatott. A hallgatók álmélkodására a professzor és a magyar diák között héber, arab, perzsa nyelveken folyt a társalgás. Óra végén a tanár a fiatal magyar hallgatót már mint a jövő nagy orientalistáját mutatta be az egyetem tanári karának. —

1863-ban — atyjának halála után — Szilády Áront halasi lelkésszé választották. 1865—1878 között Halas országgyűlési képviselője volt. 1887-től a Duna- melléki Református Egyház főjegyzői tisztét is betöltötte.

Halas múltjából csúcsként emelkedik ki Szilády Áron alakja. Kortársai szellemóriásnak tartották. Saját bevallása szerint 27 nyelven írt és olvasott. Kezdetben szótárakból tanult. Híres volt arról, hogy amit egyszer elolvasott, többé soha el nem felejtette. A magyar tudományosságnak eléggé nem fájlalható vesztesége, hogy ezt a zseniális magyar tudóst életének utolsó évtizedeiben a város akkori vezetőinek szűk látókörű, rosszindulatú intrikálása hozzá nem méltó, •személyeskedő jellegű pártharcokba kényszerítette. Pedig Szilády Áron mint várospolitikus is minden tettével Halas kulturális és szociális felemelkedését szolgálta. Utólag a várost érintő minden tette, elgondolása fényes igazolást nyert.

Életének két maradandó halasi művét ma is élvezi a város: az egyik a pest- zimonyi vasút, a másik a nevét ma is viselő gimnázium, melyet ő tett főgimnáziummá.

Irodalmi, nyelvészeti munkái felbecsülhetetlen értékűek, Szádi- Dzsámi- Firduszi-fordításai európai jelentőségűek. 1861-től az Akadémia levelező tagja, 1876-tól rendes tagja volt.

Szilágyi Sándorral és Salamon Ferenccel együtt 9 kötetben kiadta a Törölc- Magyarkori Okmánytárat, Budenz Józseffel és Szarvas Gáborral elkészítette a Nyelvemléktárat. 6 kezdte el megjelentetni a Régi Magyar Költők Tárát. Kutatásai s gondozó munkája nyomán jelentek meg Balassa Bálint versei, ugyancsak ő jelentette meg Temesvári Pelbárt és Hosvay Selymes Péter összes műveit, Szegedi 'Gergely énekeskönyvét, Pesti Gábor és Komjáthy Benedek Újszövetség-fordítását, Telegdy Miklós Cathechismusát, Dévai Bíró Mátyás Tíz Parancsolatát.

1893-tól szerkesztője volt az Irodalomtörténeti Közleményeknek.

1896-ban a budapesti és a kolozsvári egyetemeken díszdoktorrá avatták.

A magyar nemzet származására vonatkozó kutatásaiban a törökös iskola híve volt. E meggyőződésében konstantinápolyi és kisázsiai tanulmányútjai is erősen befolyásolták.

Magánéletében zárkózottnak, komornak, sőt ridegnek tartották. Beszédeit sohasem vetette papírra. A puritán egyszerűség híve volt, ellensége minden külsőségnek akár beszédben, akár cselekedetben, akár öltözködésben, még akkor is, mikor képviselősködése idejében az egész ország szeme függött rajta.

60 esztendeig viselt halasi papságában, 1922-ben hunyt el. Emlékére a város közönsége szobrot emelt.-362