Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)

II. RÉSZ - 12. Nagy Czirok László - Vorák József: Nagyjaink

Péter Dénes

Kiskunhalason született 1837-ben. Humoristaként vált közismertté. Egyébként gazdálkodással foglalkozott.

Kíséri néven évtizedekig volt munkatársa a Borsszem Janiid című élclapnak, de írásait a legkülönfélébb folyóiratok is közölték. Jónéhány cikke jelent meg a Magyar Nyelvőrben is.

Jelesebb munkái: Jókedvemből (humoros elbeszélések). Egy frakk kevés (vígjáték, előadta 1869-ben a Nemzeti Színház).

1904-ben hunyt el Kiskunhalason.

Korda Imre

1853-ban született Kiskunhalason. Iparos szülők gyermeke volt. A halasi gimnázium elvégzése után 1872-ben műegyetemi hallgató lett. Anyagi támogatás hiányában egyetemi tanulmányait félbe kellett szakítania, s a Zemplén megyei Kis- rozványra ment el nevelőnek.

1863-ban került vissza Budapestre, hol Jókai lapjainak, előbb az Üstökösnek, majd a Honnak lett munkatársa. Szerkesztősködése mellett a pesti egyetem bölcsészeti karán tanári oklevelet szerzett, majd egy évig ismét nevelősködésre adta magát.

1878-ban az erősen polgári, liberális szellemű Egyetértés című napilap szerkesztőségi tagja, majd főmunkatársa lett.

1881- ben az iskolafenntartó református'egyház a hala. i gimnáziumhoz hívta meg a magyar nyelv és irodalom, továbbá a bölcselet tanárává. Hírlapíró korában megkezdett írói munkásságát tanár korában is szorgalmasan folytatta.

1882- től 1884-ig mintaszerű helyi újságot szerkesztett Halasi Újság címen. Lapja ma is példaképéül szolgálhat a vidéki újságírásnak.

1886-ban a Kiskunhalasi nyelvjárás című munkáját a Magyar Nyelvőr jelentette meg. Az Akadémia dicsérettel jutalmazta. Figyelemreméltó értekezést írt a Halotti Beszéd уsa” szaváról. 1886-ban Stilisztika és verstan címen jelent meg kiváló középiskolai tankönyve. Szélcsendben című tárcájával első díjat nyert a Pesti Hírlap pályázatán.

Angol, francia, német és olasz írókat fordított, de alaposan ismerte a spanyol nyelvet is. Szabad idejében, szórakozásképp szélmolnárkodott.

A kortársak, a város lakói szívből szerették. Becsülték benne a közvetlen szerénységet, a sokoldalú tudást. Küzdelmes pályája során egymás után érték a tragikus sorscsapások. Tizenkét gyermeke közül hetet serdülőkorban temetett el. Harmincéves tanári munka után, erejében megfogyatkozva vonult nyugalomba, hogy nagyigényű írói terveit végre valóra válthassa. Gyenge szervezete nem sokáig bírta a túlfeszített munkát, 1914 elején költözött el az élők sorából.

363