Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)

I. RÉSZ - 2. Halász Géza - Janó Ákos: Kiskunhalas története a felszabadulásig

engedné meg azt, hogy pártfogásukba vegyenek egy hazaárulót ... A magyarság színe-javának kellő közepéből emelkedik szózat az egész ország közönségének hallatára, mely a hagyományos nemzetiségi politikához híven most is azt mondja, hogy az igazság és méltányosság a legjobb politika ... A halasi szózat engesztelő és biztató hatást fog gyakorolni mindazokra, kik a most uralkodó türelmetlenséget látva már-már kétségbe estek afölött, hogy meg lehessen találni a nemzetiségek békés együttélésének módját e hazában.” (Kemény: Mocsárt/ Lajos válogatott Írásai Bp. 1958. 524—525. p.)

Az iskolázás helyzete ebben az időben nagyon nehéz volt. Egy-egy tanteremben 100—120 gyermek tanult. A körülmények javítására nem jutott pénz, ehelyett csak az 1868-as iskolakötelezettségi törvényt igyekeztek, sokszor drasztikusan is szigorú intézkedésekkel végrehajtani, a rendszeres iskolábajárást próbálták biztosítani. (Az iskolát nem látogató gyermekek szüleivel pl. az iskolák árnyék- székeit takaríttatták.) A millennium alkalmával (1896.) 900 tanulót vendégeltek meg a'városban paprikás hússal és egy-egy pohár borral. A millenniumi kiállítás alkalmára festette a város szülötte, Thorma János, az Aradi vértanúk c. nagyméretű képét, mely bátran emlékeztette a kiállítás közönségét arra az időre, melyre az uralkodó oly szívesen fátyolt borított, — a 13 tábornok kivégzésére, dicsőséges szabadságharcunk vérlázító kegyetlenséggel történt megtorlására. Érthető, hogy a kép nem kerülhetett a többi, az udvarnak hízelgő történelmi kép közé. „Soha kiállítás nem vonzott annyi embert Budapesten, mint ez a kiközösített kép!” — írja Lyka Károly.

Az első halasi újság Korda Imre szerkesztésében 1882. szeptember 7-én jelent meg. A századfordulóval beköszöntött a lakosság tájékoztatását szolgáló másik lap is, Kiskunhalas Helyi Értesítője címen. Az újságot Präger Ferenc szerkesztette és saját kiadásában jelentette meg hetenként kétszer. A közkedvelt újság egészen a felszabadulásig élt és töltötte be szerepét. Az utóbbi időben ugyan a lakosság inkább a hirdetések miatt, mint a városi közgyűlések határozatainak közléséért vásárolta.

A fejlődő életet és a rohamos kapitabzálódást nagy pezsgés jelezte minden területen. Ez fejlődést hozott a művelődés területén is. Szilády Áron, a református egyház országoshírű tudós lelkészének kezdeményezésére elkészült a református gimnázium hatalmas épülete. 1910-ben már 36 400 kötetes könyvtára jelzi, hogy az intézmény a tudomány fellegvárává fejlődött. A városi közgyűlésén Sándor Imre ügyvéd 1899-ben indítványozta az iskolák államosítását, s ha ezt akkor Babó Mihály vezetésével az ellenzék le is szavazta, 1907. szeptember 1-ével az elemi iskolákat a községtől mégis átvette az állam. 1902-ben mutatták be az Iparművészeti Múzeum karácsonyi kiállításán az első halasi csipkéket. Ugyanebben az évben vásárolta meg Szathmári Sándor azt a három kanadai származású Kieffer oltványt, mely Halast híressé tette körtéjéről a gyümölcstermesztők körében. Ebben az időben alakult meg az első sport egyesület Kiskunhalason, mely a különféle klubok versengésén keresztül elindítója lett a kiskun sportviadaloknak. 1905—6-ban épült az új városháza, (magába foglalva a régi épületet), hogy újszerű stílusával és tornyával külsőleg is jelezze azt a fejlődést, mely előnyösen változtatta meg a város külsejét.

1910-ben jelent meg Beiszig Ede és Nagy József Kiskunhalasról szóló kiadványa, melynek befejező részében így látták a jövő városát a szerzők: „ . . . egy nemzedék után, 1950 felé a halasi ember büszkén járhat egészséges, szép és

66