Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)
I. RÉSZ - 6. Dr. Láng Mátyás - Vorák József: A munkásmozgalom története
ták befolyása a Szociáldemokrata Párt soraiban, de az egész magyar munkás- osztályban ismét döntő erejű forradalmi tényezővé vált. Nem a véletlennek tulajdonítható hát, hogy a szélsőséges uszításba kezdő Gömbös-kormány a munkástömegek forradalminak minősíthető mozgalmainak közepette született meg. Az uralkodó osztály fokozott terrort követelt az új kormánytól, hogy „a munkásság ne is merjen az utcára kimenni”. A Peyer-paktum eredményeként magára hagyott földmunkásság legöntuda- tosabb tagjai vidéken, így Kiskunhalason is az egyetlen létező munkáspártban, a Szociáldemokrata Pártban tömörültek. A kiskunhalasi újra szervezett Szociáldemokrata Párt 1930. február 28-án alakult meg. Ezt a keltezést vezették rá Komlós Antal cipőfelsőrész-készítő 12-es számú pártkönyvére, melyet az alakulás napján állítottak ki. A Szociáldemokrata Párt újonnan történt megszervezési időszakából tudomásunk van több halasi munkás szakszervezet létezéséről is. 1919 után legelsőként 1923-ban a halasi építőmunkások hozták létre szakszervezetüket. Ezek a helyi szakszervezetek azonban, a szűk szakmai érdekképviseleten túl, alig is fejthettek ki politikai tevékenységet. Az újonnan megalakult Szociáldemokrata Pártban az első pillanattól kezdve ott voltak a régi kipróbált 1919-es munkásvezetők is, mint Fazekas Gábor, Kazai József, a Hatházy testvérek, Bor Antal, Bor Jenő, Bundzsák István. A régi, forradalmi hagyományokat őrző párttagok befolyása a halasi Szociáldemokrata Pártot az 1930-as évek elején a munkásmozgalom bástyájává építette ki. A párt országos vezetőségének politikájától függetlenül meg kell állapítanunk, hogy ez időben a halasi szociáldemokraták mozgalmi élete jelentős volt. A munkás- és paraszttömegekre gyakorolt hatásuk legfényesebb bizonyítékának éppen Gömbös 1932-es halasi kibuktatását tekinthetjük. Megállapítható, hogy sem a fiatal Független Kisgazda Pártnak, sem a választások előtt vele szövetségre lépő keresztény demokratáknak nem lett volna elég erejük Gömbös kibuktatására, ha nem csatlakozik hozzájuk a munkásságot és a szegényparasztságot megmozgató, komoly tömeggel rendelkező halasi Szociáldemokrata Párt. Hogy a választáson éppen az utóbbi kevesebb szavazatot kapott, az a fennálló választási törvénynek volt tulajdonítható. Viszont a város ellenzéki érzületének fölszításában az érdem elsősorban az övék volt. A Szociáldemokrata Párt halasi szervezetét 1930-as létrejöttének első pillanatától kezdve figyelte a rendőrség. Az első belépő tagokat a rendőrségre behívatván, igyekeztek visszalépésre bírni. A párt mindössze egy ízben kapott nyilvános, kimondottan politikai jellegű gyűlésre engedélyt, 1932 márciusában, amikor a gyűlés színhelyéül a rendőrség a városháza zárt udvarát jelölte ki számára. A gyűlés Pestről kiküldött szónoka Szeder Ferenc volt, ki kétórás előadást tartott a politikai és gazdasági helyzetről. Jellemző, hogy a gyűlést szervezetten készültek megzavarni. A provokátorok be is vonultak a városháza udvarára, de meglátva a hatalmas tömeget, pisszenni se mertek, s lassan egyenként eloldalogtak. Egyébként ez volt az egyetlen nagyobb szabású nyilvános szociáldemokrata népgyűlés a két világháború között Kiskunhalason. De nem ez volt az egyedüli és legnagyobb méretű munkásdemonstráció. A helyi pártszervezet a nyilvános gyűléseket, melyek minden esetben engedő yhez voltak kötve, hogy az előrelátható elutasításokat elkerülje, társadalmi, művészeti eseményekkel igyekezett pótolni. Az 1931-ben, az ipartestületben ren14 Kiskunhalas 209
