Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig
hoz kapcsolt puszták miatt s a város történetírójának figyelemmel kellett lenni arra, hogy müvével a város közönségének ne ártson. Ha el nem hallgatta volna ezeket az adatokat, a várost perlő régi földesurak utódai a határ kétharmad részét elvették volna az akkori törvények alapján. Fekvő nemesi birtokot ugyanis nem nemes ember vagy jogi személy csak az 1844 évi 4. törvénycikk hatályba lépése után vehetett, az elzálogosított puszták visszaváltásának joga pedig a szabadságharc után kibocsátott s az ősiséget eltörlő császári rendelettel lön megszüntetve és igy Tooth Jánosnak a város érdekében elkellett hallgatnia az ismert adatokat és a kunsági juss-ra kellett felépítenie a város történetét. Felmerülhet a szíves olvasó előtt az a kérdés is, hogy a mai anyagias világban hogy adhatta rá a fejét egy iparos ezen munka megírására, amellyel nem bízta meg senki s amelyért manapság még csak köszönetét se várhat. Megmondom őszintén, hogy csak a véletlenségek láncolata terelt Kiskunhalas történetének a felkutatására. 1905-ben megvettem a város alatti nagytóban fekvő azon szigetet, melyben a töröktatár dúlások idején a város lakossága menedéket talált s annak minden bokra, árka a régi időkre emlékeztetett s mivel ez a sziget mentette meg sokszor a város népét, elneveztem az 1909-ben kiadott városi térképemen Népszigetnek. 1908 őszén pedig a Schneider Ignác Utódai cég építkezésénél talajrendezés közben az én kubikosaim tárták fel a Kuruchalom belsejét s rakták ládákba az 1703 október 5-én hősi halált halt kurucok maradványait, az összevagdalt s átlődözött koponyákat és csontokat. Ez a körülmény szintén a múlt idők felé terelte figyelmemet. Résztvettem a mozgósítás első napjától fogva a világháborúban s midőn 1916 nyarán súlyos neuraszténiával a budapesti kórházakba kerültem, a szobához kötöttség unalmát a Jászkunság és Kiskunhalas vidéke történetének tanulmányozásával enyhítettem s a midőn már betegségem megengedte, a könyvtárakban és a levéltárakban folytattam a kutatást. Meglepett, hogy Horváth Péter, Tormássy, Tooth, Jerney és Gyárfás művei és a Szilády Áron fordításában megjelent halasi török levelek mily sok új és Kiskunhalas közönsége előtt ismeretlen adatokat tartalmaznak. A következő év nyarán az orosz frontra Galíciába kerültem, majd 1918 májustól az Ukrajnát megszálló hadsereggel déli Oroszországban voltam a háború végéig. Amit Jerney János Kiskun