Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)

Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig - Halas város története a redemtio előtt

-ősellenségtől. — A veszteségek e sorozata Mohamed szultánt azonban bosszúra ingerelte, aki 1596-ban személyesen vezetett nagy török és tatár haderő élén vonult a Duna-Tisza közére. Szegeden felütött táborában a környék megrettent községei közül felkeresték a szultánt Kecskemét küldöttei is, kik hódulatuk nyilvánításául 600 juh, 100 ökör és 14 szekér kenyeret vittek ajándékba és egy csauszt kértek tőle, aki az átvonuló török-tatár katonaságtól meg- védené őket. — A szultán 300 aranyat adván nekik és egy vont- arany köntöst, meghagyta hogy csak menjenek haza, s ha valaki bántaná őket csak ezt a kaftánt mutassák meg. — Kecskemétet az átvonuló török csapatok zsarolásaitól meg is oltalmazta az erre az alkalomra kaftánba öltözött biró, de a tatárok rablásai ellen ez sem használt.

Ez alatt Rudolf csapatai 19 napi kemény ostrom után az erősen kiépített Hatvan várát 1596. szept. 6-án elfoglalván, a bent talált törököket, még a csecsemőket is, kardélre hányták iszonyú kegyetlenségek között, s a várat lerombolván, az előnyomuló szultán serege elől Vácz irányában visszavonultak.

A szultán Eger várát körülzárta és 18 napi ostrom után a védősereg vallon és német része fellázadván, a törökkel a vár feladása iránt alkuba bocsátkozott, s az átadás a védősereg szabad elvonulása feltétele mellett megtörtént okt. 13-án. — A janicsárok azonban a kivonult őrséget bekerítették és a vallon-német harcosokat a hatvani vérfürdő megtorlásaként felkonczolták, a magyarokat pedig rabságra vetették.

A háború további folyamán az egyesült német-magyar-erdélyi seregek több győzelmes ütközet után okt. 26-án Mező-Keresztesnél a szultán fő csapatát egy oldalmozdulattal szétugrasztván, döntő csapást mértek rá, úgy hogy a szultán futva hagyta el az országot, bár serege később győzött.

A Kiskunságra az ez évi háborúskodás ismét pusztulást hozott. — Eger várában elveszett minden szabadalom levelök, s egyébb biztos helyen őrizni szokott vagyonuk. A pusztulást igazolja a Hartyány János pest-solt megyei alispánnak Sárospatakról a szepesi kamarához 1597. julius 28 án kelt levele, melyben beszámol arról, hogy őt a kamara 1596-ban a rovásos adó beszedésével bízta meg, azonban „az tatárok Szent György napban fel- jövének és rablásáért a szegénység megfutamodék, az egész föld elpusztula, kit levágának, kit elvivék az szegénységbe. Másodszor ismét aratáskor feljővén az ellenség, úgymint teljességgel Önödig, kit honn kaphatónak az szegénységbe mind elrablók, hanem csak