Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig - Halas város története a redemtio előtt
— 77 — foglalta el a délvidéken a helyüket a szerb nép, míg a kun helységek pusztákká változtak. A török adóterhei. Hogy a török-világ adóterhei felöl, az akkori forint =100 pénz v. dénár értékének ismeretével fogalmunk legyen, Kecskemét város 1600-ban vezetett jegyzőkönyve szerint felsorolunk néhány akkori jószág stb. árat és tiszti fizetést: 1 ökör v. tehén 6—12 frt, 1 sertés 50—70 pénz, 1 ökör bőre 1 frt. 50 pénz, 1 baglya széna 50—75 pénz, 1 font szalonna 5 pénz, 1 pár csizma 2 frt, 1 kaszás napszám 20 pénz, 1 szőllőkapás napszám 10 pénz volt. A főjegyző 25 frt készpénzt, 1 ruhát, 6 fertály búzát, sarut, cipellőtt kapott egy évre. A ref. prédikátor évi fizetése volt: 70 frt. 2 verő ártány, száz fej káposzta, 12 f. búza, 3 fertály köles, melynek fejében a pap a tanítót is élelmezte, aki 10 frt fizetést kapott. A török adórendszer a mohamedán vallásban leli magyarázatát, mely szerint, ha az igazhitű török, keresztény földet hódított meg, fel volt jogosítva a hitetlen keresztényeket minden vagyonuktól, személyes és családjaik szabadságától megfosztani, vallásában háborgatni vagy megölni ellenben tilos volt. — A meghódított föld tulajdonosa a török állam, azaz az államot képviselő szultán volt, aki híveinek adományozhatta, de el is vehette tőlük a birtokokat. Ezen észjárásnak megfelelően fizetni kellett: földadót, mint császári adót, tizedet a földesúri haszonrészesedésként és fejadót a személyes szabadság váltságaként. Szulejman törvénye szerint a szegedi szandsákban minden keresztény ház kapupénzt fizetett és pedig Szt. György és Dömötör napokon 50 — 50 dénárt, azaz évenként összesen 50 oszporát. Minden termény után természetben adták a tizedet, amelynek csak a neve volt tized, mert sokszor a termés fele is ráment. — A mezőn tartott jószág után csak csekély adót, darabonként egy oszporát kellett fizetni, amiért vidékünk lakossága nagyrészt erre a foglalkozásra tért át, mivel a sok néptelen puszta amúgy is alkalmat nyújtott erre. Fejadó volt minden telek után 50 ospora. Más adatok szerint pedig 1 frt 25 pénz fejenként, melyet egy házról-házra hordott fejmérő alapján a mértéknek megfelelő gyermekek után is meg kellett fizetni, ezt karács-adónak is hívták. Az itt felsorolt adónemeket a Budán székelő fő defterdár községenként adózási telekkönyvekbe írta össze, az u. n. defterek be
