Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig - Halas város története a redemtio előtt
- 78 — Ez a defter azután változást csak a legritkább esetben szenvedett, ha a község lakossága bármennyire apadt is, a megmaradottaknak kellett fizetni. Azért nem volt ritka eset, hogy az egész falu népe egyik napról a másikra elhagyta az ősi földet. Sokan beköltöztek Szeged, Kecskemét stb. városokba, s vannak adatok, hogy az illető város magára vállalta' a volt község adóját és így a pusztának maradt területet is birtokba vette. Személyi adó volt a menyasszony-adó, nőtlenségi adó, különféle büntetés pénzek, sőt a sertésvágás is adó alá esett. — Sok esetben ezek az adók is előre ki voltak vetve a defterben. — Mindezekhez járult még a hűbéres szpáhik és az átvonuló csapatok zsarolása, s az igényelt sok fuvarozás. — Templomot építeni vagy kijavítani, csak nagy összeg ellenében nyert engedély alapján volt szabad. —- Törvény szabályozta, hogy a keresztény jobbágyok milyen házban lakhatnak, s milyen színű és szabású ruhát viselhetnek, — A csinos keresztény nőt pedig csak úgy vitte a török, mint más ingó vagyont, sőt ha a leány nem akart törökhöz nőül menni, a kádi is neki ítélte. Az igazságszolgáltatás esetei közül a kádi csak az örökösödési és bűnügyieket tartotta fenn magának. — Más ügyekben is hozott ugyan ítéleteket, ha hozzá fordultak, de figyelmét főleg a jövedelmező hagyaték elosztásra és bűnügyekben a tettesek kinyomozására fordította, hogy azokon a vérdíjat behajtsa. — fia a nyomozás nem sikerűit, a községre rótta ki a vérdíjat. 40—100 tallért rótt ki egy halálesetért — Gödöllőn egy természetes halállal kimúlt jobbágy után a földesúr 41 tallért és egy fias tehenet követelt, Kunszentmiklóson pedig egy vízbefult fiáért 60 frt-ot fizetett az apa. — Mindezekhez járult az ide oda menetelő csapatok által rabságra hurcolt lakosok szenvedése, kiknek kiváltásáért sokszor nem volt elég az egész rokonság pénzzé tett vagyona sem. A legtöbb koldulással szedte össze a pénzt, vagy visszament a szolgaságba, ahonnan ideiglenesen eleresztették. Halas a török hódoltság alatt. Az előadottakból kitűnik, hogy a török a meghódítás előtti birtokállapotokat: a földesurak jogát és a Jászkunság kiváltságait semmibe se vette és teljesen a saját törvényei és szokásai alapján rendezkedett be. A szétszórtan elhelyezett török hatonaság kis száma azonban nem volt elégendő arra, hogy a meghódított Duna-Tisza köze kizárólagos birtokává legyen. A felvidéki végvárakban székelő vármegyék és a földes urak módját tudták ejteni, hogy a török terhek alatt nyögő volt területeiket adóval és földesúri pénzkövetelésekkel terheljék,
