Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig - Halas város története a redemtio előtt
— 76 — katonaság táborozván, vidékünk teljesen török uralom alá jutott. — A szegedi várat lebontott templomok és más épületek kőanyagából újraépítvén, egy sikertelen támadás kivételével 1695-ig háborítatlan birtokában tartotta a török. A magyar hódoltságot, a török csak mint katonai fogla’ást kezelte és aszerint rendezkedett be. Vidékünk a budai pasaság, vagy beglerbégségbe számíttatott, 1610. körül pedig az egri vilá jetbe (helytartóságba) tartozott. A budai pasalik 12, később 17 szandsák, vagy livára, az egri csak háiomra (Hatvan, Szolnok, Szeged) volt felosztva. — Bennünket a szegedi szandsák érdekel, melyben a mai Bács Bodrog megye és Csongrád-Solt megyék déli része tartozott, feje volt a szegedi várban székelő bég. — Több járásra : nahijére és törvény- széki kerületre : kaza-ra volt felosztva. — Fennmaradt a szegedi, szabadkai és bajai haza emléke, mely utóbbiba tartozott Szeretnie és Halas császári város. — A nahiek közül a vásárhelyi, szegedi, szabadkai, bajai, bácsi, zombori nahijékről találunk nyomokat a török kincstári adólajstromokban (defterekben.) A szandsák (zászló) feje volt a szandsákbég (zászlófejedelem), — a kazákban a kádi Ítélkezett. A szandsák területén pedig különféle helységek voltak adózási és birtoklási tekintetből megkülönböztetve. A szandsák bég székhelye volt a szegedi vár, s az alárendelt kalocsai, szabadkai, zombori, titeli várakban és a tömörkényi, bajai, madarasi, bácsi és jankováci stb. párkányokban laktak a kisebb számú helyőrségeken kívül a török földesurak és kincstári hivatalnokok. Halas, Kecskemét, Nagykőrös, Czegléd, Jászberény, Hódmezővásárhely, stb. nagyobb helyek adójövedelme a császár magán kincstárának bevételét képezte, sokszor valamely bégnek volt adva és A/zűsz=belsőbirtok volt a neve. Kisebb helységek adójövedelme pedig, mint hübér föld a török lovas katonáknak a szpahik-nak volt adományozva és e birtokoknak általában kilidzs (= kard) volt a neve. Tímár volt az 5000 oszporától 20 ezer oszporáig terjedő adójövedelmű hűbér, mig a szpahit timarli-nak hívták. Az ennél nagyobb jövedelmű hűbér birtok ziamet nevet viselt, a birtokos pedig zaitn volt. (60 oszpora — 1 forint.) A szpahik hűbért csakis hadi érdemekért szerezhettek, s utódaik nem örökölték a birtokot, akik ennélfogva a jövővel mit sem törődve, különféle címeken zsarolták a lakosságot, annyira hogy a falvak lakóinak egész sora szökött meg a török uralom alól, s így
