Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Negyedik rész: Kiskun-Halas Város gazdaságtörténete - Az álattenyésztés múltja
33 el a sok marha, azért 715 darabbal kevesebbet írtak össze, mint egy év előtt. 1836. február 18-án úgy határoz a tanács, hogy a marhabetegség még fennáll, de a négy baromra minden marha kihajtandó, ha beteg is. Kivétel, ahol a betegség, vagy rüh most dühösködik. Egy barom 5—600 darabból áll jon. 1843-ban is nagy marhadögről számol be a tanács jegyzőkönyve. 1851-ben a keleti marhavész elleni védekezésre tettek ismételten rendelkezéseket a felsőbb hatóságok. 1852. február 14-én Pap József kovács baromorvosnak, a 304 napig tartó, és örökké emlékezetes marhavész alatti működéséért napi 1.40 váltóforintot, végösszegben 180 pengőforintot fizetett ki a tanács. 1855. augusztus 1-én Bankos János Majsa és Halas közös baromorvosa lett, de 1857-ben elcsapták. 1857-ben határozatilag kimondta a város, hogy állatorvos nem kell. 1862-ben mégis alkalmazták Farkas Lajos állatorvost évi 200 frt fizetéssel. 1867-ben Szánk felől marhavész fenyegette a várost. A juhtenyésztést már az 1699. évben űzte a halasi lakosság, bizonyítja a Jászkun kerületek akkori összeírása, mely szerint 2857 juh került összeírás alá. A békés viszonyok közt élő népnek azonban az akkor divatban levő, hosszúszőrű magyar birka bőrére már csak a suba, téli daku és ködmen készítésére volt szüksége a pásztorok számára és az állat- tenyésztés ezen áera nagyon alászállott, vagy talán egészen meg is szűnt Kis-Kun-Halas város területén. Ez utóbbi esetre mutat az a feljegyzés, hogy 1770-ben panaszt tettek a bíró és néhány gazda ellen, hogy azok „birkákat tartani kezdettek régi szokás és e városban gyakorlott életnek módja ellen“. Mivel a juhok után a marha és ló nem jól bir legelni, a birkatartás megtiltatott. A március 26-án hozott határozatot április 30-án egy másik követte, mivel a főbíró a határozat ellenére még mindig tartja a birkákat, ez pedig káros a gazdaságra, mert ezer darab birka részére szükséges legelőn négyszáz marha megél, s a birkáktól 50, a marháktól 136 frt fűbér jár ekkora területen, a tanács tehát bizottságot küldött ki, hogy a határidő lejártával a birkák kipusztíttassanak. A főbíró panaszára megsemmisítette a főkapitány a határozatot, e miatt meg a tanács menesztett küldöttséget Gyöngyösre a főkapitányhoz. Ez a tilalom tehát a gyakorlatba egyáltalán nem ment át, úgyhogy 1774. február 3-án azt határozta a tanács, hogy az irredemtusok és zsellérek a birkától két krajcár fűbért fizessenek, s nem egy garast, mint máshol, hogy ne legyen okuk panaszra. — A juhok gyorsan elszaporodván, 1792-ben már felemelték a juh fűbárét három krajcárra. TKO^ 'A 4ÍMQS MÚZEUM к * ' Ü N H A L /- s KÖZTÁRSAiMá»-U. 2. lELtfON; 260.
