Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Negyedik rész: Kiskun-Halas Város gazdaságtörténete - Az álattenyésztés múltja
34 A posztó- és gyapjúfonó osztrák és cseh gyárak jó áron kezdték a gyapjút vásárolni. Hogy a finom szövetek készítésére szükséges gyapjút, melyet Spanyolországban a meri- nói juh termelt, ne kelljen behozni az országba, Mária Terézia királynő 1773-ban a marcopaili királyi majorba hozatott 525 merinói juhot, ahonnan aztán a budaörsi kir. majorba is áttelepítették, s a jó kereseti lehetőség híre csakhamar elterjedt az egész Alföldön s így Kiskun-Halason is. A dunántúli uradalmak nagyban űzték a juhtenyésztést, s a dunántúli német lakosok céh-szerű egyesületekbe tömörülve fejlesztették. Gróf Hunyady József enyingi uradalmában a 18 hónapos kosnak öt arany volt a szabott ára, de a nemes kosok árverésén 1811. évben harmincezer forintért kelt el a legszebb kos. Ez az oka, hogy oly hirtelen fellendült a birkatenyésztés Kiskun-Halason is. A nagyobb gazdák juhfalkákat vásároltak, és a dunántúli uradalmakból hozzáértő juhászokat is hoztak. így kerültek ide a fehérmegyei Velence tájékáról a Babenyec, s a dunántúli német vidékről a Tallér, Krammer, Pajor, Smolc stb. német nevű családok. Az itteni juhászok is céh-szerű összetartásban éltek, a kath. templomban még ma is meg van a három rúdon tartott juhászok lobogója, mely alatt az iparos városokbeli céhek módjára testületileg vettek Tészt a körmenetekben, vagy elhunyt társaik temetésén. A francia háború befejezése utón terjedt a fényűzési hajlam, 1818. körül leszállt a gabona és más termény ára, úgy hogy a bor s egyéb termény nem kellett senkinek, csak a gyapjúnak volt ára. Az volt a helyzet, hogy aki birkákat nem tartott, pénzt alig látott, a finom gyapjú ára felment 400 forintra s a legközönségesebb is elkelt 60—80 forintért, az akkori 56 kg.-os mázsánként. Ennélfogva úgy a birkatartó gazdák, mint a juhászok rohamosan vagvonosodtak, míg az újítástól húzódozó maradiak mindig nehezebb viszonyok közé kerültek. A halasi, adó alá felvett egy éven felüli birkaállomány a III. sz. függelékben közölt táblázat szerint 1828-ban 21.242, 1857-ben pedig 66.252 darabra rúgott, és még a tagosítás után is szaporodván, 1874-ben 83.605 darabbal érte el a legmagasabb számot. Az Ausztráliából szállított olcsó tömegárú azonban csökkentette a gyapjú árát évről-évre, úgyhogy leszállód az összeírt birkaállomány tizenkétezerre, sőt az utóbbi években a mezőgazdasági válság 1931. évre már 6839 darabra csökkentette. A szabad ég alatti állattenyésztéshez szokott halasi nép nehezen szokta meg. hogy a birkák számára jó telelő istállókat építsen. A József császár rendeletére Ruvigny harmadik tüzérezredbeli alhadnagy által 1783-ban az országos katonai térképezés során, a halasi határról készített szelvényen Pirtó pusztán „Schäferei zu Halas“ jelzéssel már birkaszínek és karámok vannak feltüntetve. 1775-ben 6873, 1816-ik évben pedig a bárányokkal együtt 25.941 darab birka pusztult el
