Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Negyedik rész: Kiskun-Halas Város gazdaságtörténete - Az álattenyésztés múltja
32 mégis megtennék, megfizetik az árát. A jószág ha beteg, jelenteniük kell. 1778. május 3. Pásztoroktól a kerületek statútumai szerint jószágot venni tilos. 1795. február 18-án. miután a nagy tél miatt eldöglöttek a marhák, s a kerületek az adóelengedést megtagadták, a város a helytartótanácshoz folyamodott. 1818. Bojtároknak hátaslovat tartani tilos. 1820. február 18. Minden barom 7—800 szarvasmarhából álljon. 25 tehénre egy bika állítandó, ideértve a harmadfíí üszőket is. Ötödfű tinó nem lehet a baromban, ezeket az ökör- csordára kell adni. Zsanán két barom lesz, a zsanai és a kőkúti, lesz még Balotán és Szarkáson is. 1824. január 9. Négy barom van. A sertések a tavak körül legeljenek. Gabona tárházra és szecskavágó malomra nincs a városnak pénze. Április elején újra felállítják a zsanai barmot, mert göbölyjárást összehozni nem sikerült. 1826. február 10. Újra elrendeli a tanács a göböly- járás kiszakítását. Kőkútnak a város zsanai majorjától délre és keletre eső részét jelölik ki. Egy-egy gazda húsz marhát verhet ki s fizet darabonkint egy váltó forintot. Vidéki is jöhet 6 írtért. A szarkási és balotai barmokat egyesítették, hogy az őrzetés olcsóbb legyen, s ugyanott a két ménest is összecsapták, mert az öreg marha tartása 2.18 írtba, a lótartás pedig több mint 3 írtba került darabonként. 1826 április 26. A kerületek kérdésére, hogy miért írtak össze kevesebb marhát Halason, mint Jászladányban, azt feleli a tanács, hogy az az oka, mert a cont ributi ót (adót) ezüstben kellett megfizetni azon mennyiségben, mint eddig papírban, tehát a lakosok a marhákat eladták. Az 1824. évi májusi összeíráskor oly szigorúan jártak el, hogy a bágyadt, s pár napra megdöglött és a meddő teheneket is felírták adó alá. A súlyos adózás miatt menekül a nép a marhától s a barmok száma 1826-ra kettőre apadt. A városi három tehéncsordába eddig 26 bika kellett, most elég 16, mert a tehenek is megfogyatkoztak. 1827. február 5. Tavaly a marhák szaporodván, a harmadik barmot Kőkúton felállítják, — a göbölyjárás Szarkáson lesz; egy gazda harminc darabot is kiverhet. 1828. március 12-én a kerületek közgyűlése az arányos marhatartás helyett a következőket rendelte: Minden gazda annyi jószágot tarthat, amennyi a saját földje termésén kitelel. Vidéken lakosok minden forint redemtióra egy juhot, tíz forintra egy marhát és a szükséges igavonót tarthatják. Árendások az érendába vett jószág 25, juhászok az őrzésükre bízott falka számának 10 százalékát tarthatják. Irredemtusok, ha katonatartásra alkalmas házuk és igájok van, 30 birkát s aránylag marhát is tarthatnak. 1835. március 7-én megállapítja a tanács, hogy az állat- állomány ötödrésze eldöglött. Száj- és körömfájásban hullott
