Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)

Negyedik rész: Kiskun-Halas Város gazdaságtörténete - A mezőgazdaság története

13

az új földtulajdonos váltotta magához. A tagosításszerű új földosztás 387 redemtus birtokos között történt, és összevonták a negyvenhét esztendő alatt vett földeket is.

A szöllők és az u. n. fekete földek és a városi beltelkek megmaradtak az eddigiek birtokában. A városi és fehértói nádas is osztatlan mardt, s évrol-évre osztották ki váltság- összeg arányában nádjuss, gazjuss címén a termést.

A város fehértói birtokához hozzáfoglalták a Jánoshalmái út mellett Nagy Sarkadi János és Nagy Pál 48. és 47. számú tanyásbirtokait.

Ezen • tagosítás munkáit és térképezését Dobosi Ferenc mérnök végezte 600 írtért. — Az örökösen kiosztott földek mellett évrol-évre osztott a város a birtokosoknak úgynevezett forgó kaszálót is.

1806-ban ezen forgó kaszáló helyett harmadik kaszálójuss kiosztását határozták el, mivel a tajói és bodoglári bérletek megszűnvén, Bodogláron egy negyedik baromjárás kihagyása után Bodoglár, Та jó és Zsana pusztákon elég terület állott rendelkezésre. Megegyeztek Kaszap Nagy János nagykőrösi mérnökkel ezen művelet elvégzésére 1000 forintban. Egy rfrt redemtióra 140 □" kaszálló osztást határoztak el, de a közbejött háborús idők miatt a földosztás csak az 1809— 1811. években történt meg 1333 birtokos részére. Ezen földosztás után 76585 hold maradt még fennt közlegelő céljára, azonfelül a tajói kerületi tanyaépületeket megváltván a város, ezek anyagából Zsana-pusztán a város részére tanyát és istállót építettek és a Lándsás alján kezdvén, nyugatról a homokig, délről a Cvprus-ig a város kaszálójának foglalták el Zsana-pusztának ezt a részét, hogy a katonai szükségletek onnan kikerüljenek.

Az 1848/49. évi szabadságharc után következett abszolút korszak alatt a kormány bevezette a földadót és kataszter- készítését rendelte el, s míg ez el nem készült, a földadót a város egyetemére vetették ki az adóhatóságok, a városi tanácsra bízván annak mikénti felosztását és beszedését. — x\ közlegelőnck a redemtus birtokosok által minden arány nélkül való használata most megbosszulta magát. Ha redemtió alapján rótták ki a földadót, felzúdult a birtokosságnak az a része, amelyik kevés, vagy éppen semmiféle állatállománynyal sem rendelkezett. Ha a legelő állatok arányában vetették ki, akkor meg a lakosság másik része elégedetlenkedett. Az ingerült hangulatban kialakult az a jelszó: ha már adót fizet a halasi birtokos a legelő után, akkor legalább mutassák ki neki természetben, hogy tudja miért fizet; s ne bitangolja más a jószágaival.

Egyébként a felsőbb hatóságok is célul tűzték ki, hogy a Jászkunságot a kezdetleges ősi gazdálkodás módjától eltérítsék, s ez a kétféle irányzat hozta létre az abszolutizmus alatt a halasi határ általános tagosítását és a közlegelő felosztását.