Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Negyedik rész: Kiskun-Halas Város gazdaságtörténete - A mezőgazdaság története
14 Az 1850. év tavaszán Jankovics György cs. leír. jászkun- kerületi főkapitány felhívta Péter Antal cs. kir. kiskunkerü- leti járási kapitányt, hogy a mezőgazdaság hasznára igyekezzék a tagosításnak üdvös voltát a községekkel megismertetni. Kijelentette azt is a főkapitány, hogy ha a rábeszélés nem sikerül, felsőbb szabályokat fog e célra kieszközölni. 1850. májas 20-án tanácsülés tartatván, több birtokos lakos bevonásával a gyűlés a tagosítás ellen s az akkori rendszer fenntartása mellett döntött, mert: Tagosítás csak egyenlő minőségű földeken eszközölhető közmegnyugvásra. — Már 1745-ben a redemtiókor figyelembe vették a föld egyenlőtlenségét, s minden redemtus két helyen kapott földet. — 1792-ben tagosítás történt annyiban, hogy minden redemtus szántó és kaszáló osztálya kimutatva, felmérve, és földkönyvbe hozva lön. — Ekkor 387 családfő között történt az osztály s így kevesebb bajjal járt a tagosítás, mint járna most, részben a földek művelésbeni különbsége, részben a sok birtokmegosztás miatt. Akadály még a sok tanya is. 1792-ben a két részben kiadott földek egy része szántó, a másik része kaszáló címen adatott ki. ■— Szántóföldek gyanánt folyton szántható földek adattak, a kaszálójuss pedig részint vizenyős, részint szántásra kevésbé alkalmas homokterületeken méretett ki. — Tagosítás útján leendő cseréje tehát a földeknek nem volna igazságos. A közösen használt legelőkre nézve bizonyos, hogy ez felosztandó volna, de a lakosság jóléte, a kisebb birtokosok helyzete, az eddigi állapot fenntartását kívánja, mert: ma úgy áll a helyzet, hogy a lakosság főfoglalkozása s jószágtartás. és gabonából a vidékről behozatalra van szükség. — Legelőfelosztással a lakosság főfoglalkozását megakadályozni nem volna tanácsos. Egyébként sem kivihető, hogy tagosítás esetén szántó, kaszáló és legelő illetékét a birtokos jelenlegi földjével egy tagban kaphatná meg. Az összes földek felosztásával a birtoktalan lakosok, kik ma két lovuk és más vonó jószágukon kívül minden keresetüket jószágtartásból várják, az u. n. nyomási földek felosztása esetén elesnének kenyerüktől, egy csapásra koldús- botra jutnának, pedig a lakosság nagy része ilyenekből áll, s az igásjószágok kevesbedésével a város a közszolgálatokat nehezebben feirná viselni. A homokkötés végett kiosztott erdősített homok is akadálya a közlegelő felosztásának, igaz ugyan, hogy a föld nem lett tulajdona az illetőknek, csak a beleültetett fa. Abba esetleg belemegy a tanács, hogy mérettessék fel a határ, de csak a térképen és ne a valóságban osztassák fel, a közös használat a jövőben is maradjon meg. 1851-ben a járási kapitány megsürgette a határ felmérését, és a kataszteri becslőbizottság már működött. Ugyveze-
