Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Negyedik rész: Kiskun-Halas Város gazdaságtörténete - A mezőgazdaság története
9 szándéka van, legkegyelmesebb császárunk Angolhonból nagy sertéseket, egy év alatt mind megdöglik éhen. Kölesondó és lóganéj a magló sertés téli eledele. A birkának legjobban kedvez a kun ember, ettől nem sajnálja a takarmányt. A gyapjú évről-évre nemesedik, racka (ráczé) birkát már szégyeníene a legszegényebb gazda is tartani. Kosbárányokat cserélgetnek. A mi a legelőket illeti: itt a sertéscsiirhe feltúrja a tehén- csorda legelőjét, a birka bogyóival szennyezett mezőn undorral legel a szarvasmarha, e tekintetben semmiféle intézkedés nincs, legelő javításáról szó sem lehet, s már csak ez az állapot is a legelő felosztását parancsolja. Tanyaföldjeit csak megőrizheti nagynehezen a gazda mások legeltetésétől, de a nyomási földeken a tarló felszabadítása divatban van, a ki előbb éri, az legelteti le, a juhász a csomók közé is betör néha- néha. A méhtenyésztés terén sem dicsekedhetik Halas. — A nagynehezen ki telelt méhek tavasszal, de jó későn, sokat eresztenek, de a nyári aszályban megromlanak és nagyrészt el- döglenek. Célszerű legelőkre való vándorlás, p. o. a kukorica vetések közé, nem. divatozik, minden a természetre lévén bízva, ez a mint szokott, hol fizet valamit, hol semmit. — Az osztrákok mindenben elhagynak bennünket, fontolva haladó magyarokat. A bécsi gazdasági egyesület már tavaly Sziléziába küldött egyéneket a méhészet megtanulására, a hol 40 kaptár méh után 1000 frt hasznot húznak. — Mit volna ilyen városnak, mint Halas, egy alkalmas egyént egy nyárra oda útaztatni, ki ott a méhekkel való bánást megtanulván, azt mi- veliink is megismertetné. A selyembogár férgeitől undorodik a kun ember, pedig magában a városban van annyi eperfa, hogy 4—600 pengő frt ára góbét lehetne termelni. József császár epreskertje végképen elpusztulván,4 a város egy régi temetőt5 ültetett be eperfákkal, és eperfa-iskolái is vannak. De a népet tanítani, oktatni, vagy jó példával elöljárni senkinek eszébe nem jut. Főnökeinknek olyan sok a teendőjük, hogy nem jut idejük arra, hogy a népért tegyenek valamit----Hidján, Czenken, míg nem tanították a népet, és áldozatteljes készséggel nem segítették, sehogy sem ment a dolog. — Most érezvén a nagy hasznot, amit a selyembogár tenyésztés ad, ugyancsak hozzálátnak a dologhoz. Szobák, padlások, istállók, csűrök mind ezen férgek nevelésére fordíttatnak. Itt sem kellene több, mint Apatinból egy svábot hozatni, a ki egy néhány háznál tanítaná a selyem bogarakkal való bánást, és kézzel foghatókig bebizonyítaná az ebből eredő nagy hasznot. Májusban, mikor úgysincs egyébb dolog, mely időszakot a magyar kistélnek nevezi, a mi kisdedovóinkban, 1 1 A bikaakol földje, amely azelőtt alsó szénáskert volt. A mai gimnázium és internatus telke.
