Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - Az 1848/49. évek eseményei a kiegyezésig
— 154 — A magyar fővezér Guyon tábornokot küldte ellene, aki a hegyesi csatában Jellasics hadseregét június 14-én keményen megverte. Ezen magyar győzelem folytán Budapestről Haynau Romberg tábornokot küldte Jellasics segítségére, hogy Guyon seregét bekerítsék és elfogják, vagy rákényszerítsék arra, hogy a Bánságba keljen át. Haynau főserege pedig pár nappal később, július 24-én a Tisza mentén Szeged ellen indult. Romberg tábornok serege július 28-án vonult be Kiskun Halas városába, 29-én Mélykúton, 30-án pedig Szabadkán volt; ugyanaz nap szállta meg egy kisebb csapata Baját. Guyon, hogy a bekerítést elkerülje, kivonult a Bácskából, és július 29-én már Szegedre érkezett. - Szegeden akkor negyvenezer főnyi magyar katonaság volt, de a készített erődítményeket nem találták elég erősnek a védelemre, és augusztus 1-én kivonult a katonaság Szegedről. A kormány Aradra tette át székhelyét. A Szeged ellen felvonuló császáriak augusztus 1-én Félegyházán álltak, az előcsapat már 2-án bevonult Szegedre, s a következő nap odaért Haynau vezetése alatt a fősereg is. A magyar hadsereg augusztus 5-én Újszeged-Szőreg között vette fel a harcot a császáriakkal, de vereséget szenvedett. Most már csak egy remény volt a harc folytatására, ha Temesvár várát be tudja hamarjában venni a hadsereg. Bem tábornokot is szorongatták Erdélyben az orosz és osztrák seregek, s összegyűjtve csapatait, az Alföld felé igyekezett, de az oroszok július 31-én Segesvárnál harcra kényszerítették, és seregét szétugrasztották úgy, hogy sereg nélkül érkezett a Bánátba, hogy átvegye a parancsnokságot. Azonban a fősereg augusztus 9-én megütközött Szentandrásnál a császári sereggel, de a felbomlás alatt álló magyar haderő vereséget szenvedett, s Temesvár bevétele tervének elejtésével a magyar szabadságharc sorsa meg volt pecsételve. A főhaderő vereségének hírére Kossuth Lajost Csányi László augusztus 11-én lemondásra szólította fel, aki erre a teljes hatalmat Görgey Artúrnak adta át Aradon. Görgey a további vérontást hiábavalónak ítélve augusztus 13-án 30 ezer emberrel és 144 ágyúval Világosnál az orosz fővezér előtt letette a fegyvert. Kossuth Lajos augusztus 11-én elhagyta Aradot, s Bem hadseregének a töredékéhez csatlakozott. Majd török földre ment át a képviselők, a tisztek egy részével, mintegy kétezer katonával. Klapka György szeptember 27-ig tartotta a komáromi várat, amikor szabad elvonulás feltételével feladta, országos amnesztiát azonban nem sikerült kieszközölnie, ezt csupán Komárom védői számára sikerült elérnie.
