Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - Az 1848/49. évek eseményei a kiegyezésig
— 152 — Március 24-én a városi képviselő-testület közgyűlést tartván elhatározta, hogy arra való tekintettel, hogy a császári csapatok Kiskőrösön és a solti járás községeiben vannak, a képviselők naponta együtt legyenek. A császári csapatok megszállása esetére a város a következő álláspontokat foglalta el: Az ellenállás esetleges elhatározása a császári had számától és felszerelésétől függ. Tehát nehogy oktalan ellenszegüléssel tegyük tönkre városunkat, és a magyar kormány haragját se vonjuk magunkra az önkéntes megadással, „egyelőre csak annyit kellene kimondani, hogy igenis gyáván elfutni és meghódolni nem fogunk a császári seregnek, hanem az okszerű önvédelem, s egy polgár életének és vagyonának is haszon nélküli fel nem áldozása eszméjénél és elvénél fogva, magunkat a lehető körülményekhez képest megvédeni, legalább kárvallásoktól megóvni - elhatározott akaratunk". — Kimondta továbbá a képviselő-testület, hogy Kapcsányi József szabadcsapata a városban maradhat, de készpénzen élelmezzék magukat. A megszállást azonban elkerülte a város, mivel a magyar hadsereg általános ellentámadásba kezdett, s a város a két oldalról fenyegető nyomás alól felszabadult. Perczel Mór tábornok 1849. március 15-én érkezett Szegedre, és 22- én kiverte a rácokat a Szőreg-Szentiván közti sáncokból, majd bevette Magyar-Kanizsát és Zentát, s egyesült csapataival, melyekben már a halasi nemzetőr századok is részt vettek, március 24-én Csantavéren pihenőt tartott hat gyalog zászlóaljjal, hat lovasszázaddal és huszonnégy ágyúval. Március 31-én Kuláról felszólította a Szenttamási rácokat, hogy adják meg magukat, de tagadó választ kapván, megtette az előkészületeket ellenük. Amidőn a körülzárás megtörtént, kiadta a vezér a parancsot az általános rohamra. Április 3-án volt a támadás. Erős ágyúharc után, amikor Szenttamás egy része már lángba borult, a sánc nyugati, háromszorosan elsáncolt részén a szegedi nemzetőrök áttörtek; megbomlott a rácok között a rend, s az ostromló és a bosszúállástól lihegő sereg minden oldalról betört az elsáncolt faluba, s szemtanúk leírása szerint iszonyú vérengzések között pusztította el a falut, rengeteg menekülőt a Ferenc csatornába szorított. A szenttamási fényes győzelem után a római sáncok közé húzódott rácokat üldözőbe vették, véres harc után április 7-én nagyszombaton Goszpodincét elfoglalták, és a rácok eszeveszett futással menekültek a titeli fennsíkra. — Pétervárad fel volt mentve az ostrom alól. Négynapi pihenő alatt Perczel tábornok rendbe szedvén csapatait, a titeli fennsíkon levő rác tábor ellen indult, de azt nem bírták elfoglalni; onnan Óbecsének fordult a magyar sereg, majd Pádénál átkeltek a Tiszán, s a Bánság területén verték le a rácokat, és Pancsovát is elfoglalták.
