Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)

Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig - Bevezető rész

felé és keleti irányban, a legelőkben dús vidékekre, a nomád életet fenntartván, sátraikkal vándoroltak ide oda, a falvakban lakó régi szláv és német lakosságot adófizetésre szorították. Észak- Magyarországon a morvákat 905—906-ban törték meg.

A Duna-Tiszaköz homokos vidéke valószínűleg lakatlan maradt, csak a vizek mentén legeltették nyájaikat. Erdélybe csak a besenyőknek 1036-ban történt megsemmisülése után a Maros és Szamos mentén vonultak be.

Pannonia megszállása idején annak parancsnoka Arnulf rokona, Luitpold volt, Ostmarkot pedig Aribó kormányozta, akik a magyarok betelepedését nem akadályozták meg, mivel a német birodalmi politika örömmel látta a morvák gyengítését.*)

A hazánk területén mintegy száz éven át folytatott nomád élet alatt, s a harcokban szerzett hadifoglyokkal a. nép megszaporodván az egyes nemzetségek fejei egész fejedelemségnek beillő területeken csaknem függetlenül uralkodtak.

Árpád, fejedelem törzse Fejérvár székhellyel a mai Veszprém, Fejér, Pest, Tolna, Szolnok megyék területén át Erdélyig szállásolt.

Botond törzse Bodrogvár székhellyel Bácskát, Délbaranyát és Slavonia egy részét bírta.

fíorkák törzse Zalavár székhellyel Zala és Somogy megyéket

lakta.

Huba (Lél) törzse a Csallóközben volt Lél székhellyel, Vas, Sopron, Győr, Pozsony, Esztergom, Komárom, Elont megyék vidékén szállásolt.

A kabarok törzse Pata székhellyel a Mátra alján, innen kezdve az északi Felvidéken.

Kund törzse Kaplony székhellyel az északkeleti Felvidéken és Szabolcs megye környékén.

Ound törzse Ete tiszamenti székhellyel Csongrád, Pest m. egy része és Békés megye vidékén.

Gyulák törzse Marosvár székhellyel a Maros északi partján, Bánát és Erdélyben lakott.

A Jászkunság és vele együtt Halas területe is Árpád törzsének birtokába került, és a Tisza-Dunaközti Homokság állandó lakóhely nélküli legelőül szolgált csak kezdetben.

A régi krónikákban kevés adatot találunk vidékünkre vonatkozólag, ennek oka nagyrészt az, hogy különösebb események itt nem történtek. A fennmaradt oklevelek' nyújtanak némi tájékozást az itteni helynevekről, bár az is nagyon kevés mivel a tatárjárásig *) Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története, — Budapest 1895 II. kötet.