Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)

Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig - Bevezető rész

— äe —

csak nehány száz oklevél ismeretes, a többiek, köztük a kalocsai érsekség illetve a bácsi püspökség alapitő levele is, elvesztek.

I. Géza király 1075-ben a Garam melletti Szt. Benedekrendi apátság alapító oklevelében a Tisza mentén Anyástól-Horgosig a következő helyneveket említi fel: Wolue, Sarostou Keúbi, Haperiesi Sulmus, Ecetova, Filu, Ertue, Nandortou, Kustiza, Kerektou, Sokord Kektó, Horgas, Halastóit, Feirtou, Egres stb.

II. Béla a dömösi prépostság alapitó levelében 1138. szept.

3-án megemlíti villa Geu (Győ—Algyő), villa Tapai (Tápé), villa Sakani (Zákány puszta), villa Scer (Szer—Pusztaszer), villa Dairugsa, Darugsa, Durusa (Dorosma), piscina Kurtuelis (Körívé lyes villa Sahtu (Sártó).

A tatárjárás előtti oklevelekben Kalocsa 1009-ben (1393-ban vár jellege volt.) Halászi, (1193.) ma puszta Dusnok mellett, Inám, (1239.) ma Dunapataj pusztája, Malomér, (1239.) ma Kalocsa pusztája, Ordas, (1239.) fordul még elő.

Ha tekintetbe vesszük azt, hogy ebben az időben a mai Szakmár, Halom, Bátya, Nádudvar vidéke a Dunántúl, Tolnamegyében feküdt és a Soroksárnál kiágazó Ó Dunaág a Sár-folyó a Tisza-Dunaközét hosszában kétrészre osztotta s igy Kalocsa is az akkor még szigetet alkotott Sárközben, Fehér megye solti székében feküdt, megállapíthatjuk, hogy a tatárjárás előtt csak a folyóvizek melléke volt lakott terület, mig a mai Kiskunság, az akkor Homokságnak nevezett terület többnyire baromjárás volt. Halas város fennállásáról az oklevelekben nincs említés, nagyon valószínű azonban, hogy a tatárjárás előtt már fennállott, mivel a kunok betelepítése után felállított hét kun bírósági széknek egyik székhelye lett, mint Kecskemét.

I