Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)

Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig - Halas város története a redemtio előtt

áz 1696. aug. 25—26-iki csatában kapott sebesülése folytán Szegeden meghalt.

A halasi nép gyászát fejezi ki ez a levél, amelyben a hirt Kecskemét várossal közli az elöljáróság:

.Ajánljuk Kegyelmeteknek kötelességgel való szolgálatunkat: békességes megmaradással szeresse Isten Kegyelmeteket, szives- sen kivánjuk.Jóllehet talán immár bőségessen érthette Kegyelmetek, mindazonáltal ezen Kegyelmetek Embere által az mostan fenforgó híreknek állapottyáriil irhattyuk kegyelmeteknek, hogy pro diebus 25. 26. proxime praetereti mensis Augusti az táboroknak lévén megütközések, a keresztyénség közül amint legközönségesebben beszélik, estenek el circiter 6 ezeren, Méltóságos fíaizler Generális Úr eő Nagysága is az jobb lábán térden alul jancsár puska által meglövetvén és Szegeden az Borbélyok által elmetzetvén, az Keresztyénség eifelejthetetlen szomorúságára és kárára pro die 1 praesentis az megírt helyen Istenben boldogul kimúlt. Generális Bolánd is elesett, több Generálisok estenek sebben, de nem halálosan, az pogányság közül pedig az katon ság egy Sárkány nevű Bassát fogott elevenen, hatvan törökkel 'együtt, az vallotta, hogy az Pogányság közül 8 vagy 9 Basa veszett, Tiz vagy 12 ezer török veszedelmével, most pedig az Pogányság Tömösvárnál hallatik lenni, amint emlegetik, hogy az megírt Basa vallotta volna, Erdély felé szándékozik, de a Keresztyénség még jó rendben lévén, vigyáz utánna, most Becsénél vagyon, ott is nyugszik vagy egy hétig, azután kenyeret és élést vévén magához, ismét utánna készül a töröknek, most semmi egyébb félelmes híreink nincsenek, kiket ha érkeznének, tudtára adni kegyelmeteknek az aránt sokszor tett Ígéretünk szerint el nem mulaty- tyuk, akarván maradni fialason 4. Sept. 1696. Kegyelmeteknek kész jóakaró szomszédi Halasi Birák és Esküttek közönségessen.“

Ugyan aznap írt Kecskemétre a bírónak Komlósy atya, szegedi ferencrendi szerzetes, a többek között mondván a következőket: „/Vfegmondhatatlan alkalmatlanságiul miatt mindeddig sem értethettem levelemmel Kegyelmedet és új hírekkel nem vigasztalhattam ; most sírjunk-é vagy örűllyünk, nem tudom, mert megvallom, elvesztette szegény romlott országunk egy oszlopát fiaíslert, kit az elmúlt Hétfőn temettünk el.“ stb.

így fejezte ki Heisler tábornok halála feletti fájdalmát a mamagyar nép. Ama szomorú korban igen ritka volt a nép bajaival törődő férfiak száma, s Heisler halála nagy kár volt a közre s az alföldi nép sorsának egészséges irányban való fejlődésére is,