Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)

Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig - Halas város története a redemtio előtt

Szűkölködnek. A talaj különösen töktermelésre alkalmas. Tüzelő anyagul nádat, szalmát és messziről szállított fát használnak.1)

Vidékünknek ez a jóléte a török uralom alatt alaposan megváltozott. Békés viszonyok között megvédték ugyan a török hatóságok a népet, de a sűrűn ismétlődő hadjáratok alatt a kisázsiai török és a krimi-tatár csapatok elől futott a nép amerre látott, mert ezek a vad népek vagy legyilkolták a védtelen lakosságot, vagy rabszolgaként vitték magukkal őket s rendes embervásárokon adták el a használható munkaerőket.2)

Békés viszonyok alatt is a császári belső birtokokon volt csak tűrhető a magyar jobbágy dolga. A kissebb hűbér birtokokat a szpáhiknak adományozta a szultán, de ezeknek gyermekei nem örökölhették a birtokot, azért a szpáhik a jövővel mit sem gondolva zsarolták a kezük alá adott lakosságot.

A hűbér birtokot, ha annak a jövedelme 5—20 ezer oszpora között volt tímár-nak, ha ezen felül jövedelmezett ziamet- nek nevezték. Ilyen hűbért kaptak a szpáhik őrmesterei a szúbasik és a szandsák bég alkapitányai, az olajbégek. Aki jövedelmét tiz százalékkal akarta növelni, annak egy ellenség fejet vagy nyelvet kellett felmutatni. Tizenöt fej vagy nyelv már ziametre jogosította a szpáhit.

A nem mozlim, azaz a keresztény rája a földek után hharadz adót fizetett a föld terjedelme után, azon felül a termények ötöd-nyolcad része között váltakozó járandósággal tartozott a földesúrnak terményben. Minden telek után fizettek 50 oszporá^ amely adó később emelkedett és császár adójának nevezték.

Mivel a török felfogása szerint minden hódolt keresztény : rabszolga s minden rabszolga vagy hadifogoly értékének ötödrésze a szultánt illeti meg, pendsik vagy iszpendsé név alatt fej- adót kellett Szent György és Dömötör napokon fizetni rabszolga váltság címén.

Tapu-t fizettek a birtokváltozásoknál az új tulajdonosok, ha nem törvényes örökösök voltak. A föld azonban mindig a török államé volt.

Tizedet kellett adni a méh, marha, juh és sertéstől is. A nagy falkák után azonban csak csekély legeltetési dijat fizettek,egy marhától egy oszporát, körülbelül két dénárt, azért e kedvező adóztatás miatt vidékünkön a jószágtenyésztés nagy lendületet vett.

1) Szamota István : Régi utatások Magyarországon és a Balkán félszigeten Budapest 1891.

2) Relikovics Náda : Embervásár a török időkben. Századok. 1910 évi.