Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)

1942-03-24 / 24. szám

wbtíte m, öeaa HALAST UJ9AQ 9. oldal Közélelmezési hivatal hírei Csütörtökön kezdik meg a tanyai el* osztókban a II. negyedévi élelmezési je­gyek kiosztását az iskolákban. A hús* véti ünnepekre való tnkíntettel felhívja a hivatal az érdekelteket, hogy szómba« tíg feltétlenül jelenjenek meg jegyükért, mert azok, akik három nap alatt nem jelentkeznek érte, csak húsvéti szünet után- juthatnak jegyükhöz. Tehát a ta­nyai elosztókhoz tartozók csütörtökön, pénteken és szombaton jelentkezzenek élelmezési jegyükért. Hazahívott a föld A falun laktam jó harminc kilométer­nyire Budapesttől. Egyikig minden ál­dott reggel és este megtettem ezt az utat a fővárosba és vissza. Végül meg­untam — nem is annyira a fáradságot — hanem a kiadást, ami ezzel az úttal járt. Mert ez a harminc kilométeres tá- . vclság naponta négy pengőt vett ki a zsebemből. Hogy drága a közlekedés» azt hiszem, hangsúlyoznom nem is kell. Igv történt, hogy bútorozott szobát bé­reltem és csak szombatonkint mentem haza a faluba. Egyszer a következő dolog történt vejem- Kószáltam a Vilmos császár-uton, mint az olyan ember, akinek semmi köze sincs ehhez a városhoz. Egyszerre mint­ha kést szúrtak volna belém, valami el­keseredett fájdalom áradt szét bennem. Olyan egyedülvalónak éreztem magam, mint a háztól elcsapott kóbor eb. Nem volt nyugtom. Idegen lett a város és rideg, akár egy' kripta. Valami húzott. £s akkor azt éreztem, haza kell men­nem. Haza!,., Lényegében semmim sincsen, egy te­nyérnyi földet béreltem a falun kétszo­bás lakással. Tavasszal ujjnyi kis ágyá- sokat cirkalmaztam ki a »földemen.« Es elvetettem beje minden néven található magot. Volt sóskám, spenótom- ötven fészek krumplim. Vágj' száz tő velő­borsóm. Az ágyások peremére saláta- és pirosretekmagot szórtam el, aztán íiagymát duggattam és még száznapos kukoricát is kapáltam el a föld alatt. Ezenkívül volt még négy tyúkom is. Mind á négyet »elültettem« tavasszal. A »szöszke« alól kilenc élő csibe került elő. A »búbos« kegyelmesebb volt hozzám, tizenhárom csibét melegített életre. Min­den ólában várhattam a másik kettő alatt is a további szaporulatot. Aztán egyszerre, mintha rejtelmes erek dolgoztak volna a földben — egy­másután dugta ki napvilágra fejét — az elvetett magok csirája. Minden egyes bokrot ismertem már. Reggel az dső Utam hozzájuk vezetett. Valami szófián, meghitt barátság alakult ki közöttünk. Mosolygott rám a gyenge saláta, üzent a velóbotsó giédája, a krumpli sötétzöld levele iés a Jdscsibék pihet borzolva, rohantak felém az eleségért. Alig néhány napig voltam távol tő­lük, amikor ellenállhatatlanul hazahívott a »főid.« Menni kellett. N«m is gondolkoztam egy pillanatig sein. A vonathoz rohan­tam, hogy még idejében elérjem. Amikor kinyitottam a kaput ps belép­tem a parányi birodalomba — minden nagyképűség nélkül állíthatom — ha­tártalanul boldog voltam. A föld!... Bár semmi közöm hozzá, hiszen nem az enyém — mégis meggyó­gyított, hazahívott, •- és mégis boldogí­tani tudott. Most, hogy írom ezt a gyatra vallo­mást, eszembe jutnak azok, akiket a sorsuk a földhöz köt és még sincsen egy tenyérnyi földjük sem. Vájjon mit érezhetnek Ők? T. Öy. MISMBMnMHHlfilHMWiTÍ l'WHITWWntlWlfltiriMM Miitaki csak annyi állatot tartson, aranyit negiévi takarmányával el tud tartani Dr Kathonec Mihály polgármester a kővetkező felhívást intézi a város kö­zönségéhez: Kiskunhalas város közellátásának leg­súlyosabb kérdése a takarmány ellátás biztosítása. Az elmúlt évben is csak a legnagyobb erőfeszítések árán tudta a hatóság a takannáhyellátás igen nehéz kérdését megoldani. A, várost sújtó nagy vízkár miatt a tavaszi vetések, fő­ként a kukoricatermés megközelitőleg sem hozta azt az eredményt, amely az állatállomány fenntartását biztosítaná. De nem csak városunkban jelent igen komoly gondot a takarmányhiány. A Miniszterelnök Ur beszédé is a közellá­tás egyik legnehezebb kérdéseként je­lezte az állatállomány ellátását. Ilyen körülmények között kötelessé­gem a város lakosságának tudomására hozni a takarnányellátás terén, meglévő helyzetet. A múlt tapasztalatai alapján a város takarmány helyzetének ismeretében min­dent elkövettem, hogy az állatállomány élteitásáhoa szükséges takarmányt meg­\ szerezzem. Fáradozásomat az országo­san jelentkező nagy takarmány hiány miatt nem kísérte siker- A helyzet tehát az, hogy szemestakarmány behozatalára nem számíthatunk. Ezért nyomatékosan arra kérem a város lakosságát, hogy csak annyi baromfit tartson, amennyit meglévő szemes takarmányával el tud1 tartani, csak annyi sertést fogjon hízó­ba, amennyit kukoricakészletévei meg tud hizlalni, mert ebben az évben ha- ttósági kiutalásra számítani nem lehet A helyzetet a takarmány ellátás te­rén azért kellett ismertetni, hogy ideje­korán tisztában legyen mindenki a heíy- eettel s elő ne fordulhassanak a múlthoz hasonlóan megtörtént esetek, hogy kis­emberek drága pénzen megvásárolt ba­romfit, vagy sertést kényszerülve voltak olcsó áron piacra dobni, mert nem tud­tak takarmányhoz jutni. Megismételem tehát figyelmeztetése­met: »csak annyi állatot tartson min­denki, aminoyit meglévő takarmány készletével meg tud tartani!« Érdekes APRÓSÁGOK K gk w Kállay miniszterelnök meglátogatta az Alföld árvizsujtotta részelt Káléay Miklós miniszterelnök az árvízvédelmi kormánybiztos és többek kíséretében a vasárnapot az árvizsujtot­ta Alföld megtekintésére és tájékozódá­sára fordította. Szeged érintésével első útja Hódmezővásárhelyre vitt: itt a me­gyeházán a szakemberek előadását hall­gatta meg. Ezek megállapítása szerint az évek óta tartó rendkívül csapadékos időjárás a három alföldi megyét, Csong- rád, Csanád és Békés megyéket hozta a legveszélyesebb helyzetbe. A legna­gyobb baj itt az, hogy Dél-Erdélyből is iaezudulnak a belvizek, továbbá az a körülmény, hogy a talajvíz szintje már oly magas, hogy a lapos helyeken el­érte a föld szintjét, úgyhogy "a talaj a, felszínen levő óriási víztömegből már semmit sem képes befogadni. A Tisza vízállása is oly magas, hogy a beléje vezető csatornák zsilipjeit nem lehet kinyitni és így a vizet ide sem le­het átereszteni. Szerencsére a Maros vízállása aránylag alacsony s á borzal­mas víztömegek egy részét errefelé le- hét vezetni. A miniszterelnök kilátásba helyezte a védelemhez szükséges anyagokat, az egyes károsultak kárpótlását, utalva arra, hogy a legközelebbi miniszterta­nács foglalkozni fog a kérdés ezen olda­lával. Orosháza felé folytatta útját a minisz­terelnök, a gépkocsik néha tengelyig érő. vízben haladtak. Orosházán nem­csak a mezők, hanem a város házainak százai állnak vízben. Tótkomlósra vezetett Orosházáról “a miniszterelnök körútja. Mindenütt, az ut két oldalán rengeteg viztenger. Békés­sé ms on község maga is veszélyben van. A minisztereluök: és kísérete a késő esti órákban indult vissza Battönyáról vonaton Budapestre. Hogyan orvosoljak és mentsük meg nyúlrágta gyümölcsfáinkat Erre a súlyos és igen sok gyümölcs­termelő gazdát érdeklő kérdésre kívá­nok feleletet és rövid útmuta­tást adni annak előrebocsátásá­val, hogy a legjobb és legbizto­sabb, eg_yszersmin<l legmegnyugtatóbb mindenkire nézve a megelőző védeke­zés, azaz a fák törzseinek ősszel'történő lelkiismeretes beköíözése. Sajnos, nem sok gyümölcstermelő volt az ősszel sem, aki ezt a régóta jól bevált rendszert hí­ven követte volna, -r- hanem túlnyomó többsége a termelőknek nem méltatta kellő figyelemre azt a cikkemet, melyet a múlt év novemberében irtam a gyü­mölcsfák törzseinek téli bekötözéséről, ahol külön kihangsúlyoztam azokat az okokat, amelyek különösen megfonto- landővá teszik a fák, főleg a fiatal és még simahéju alma- és körtefák tör­zseinek teljes hosszában történő gon­dos bekötözését, részletesen megindo­koltam cikkemben, hogy senki el ne mu­lassza a nyulkárok megelőzésére a tör­zsek alapos megvédését és hogy min­den gazda olyan magasan kötözze be fáit, amilyen magasan az csak lehetsé­ges. Jól látjuk most már, hogy a köny- nyen hivő és könnyelmű gazdák töme­gére cáfolt rá alaposan az idei példát­lanul szigorú, hosszantartó és szoktlan nagy hótömeget adó telünk, mert bár­merre vezet el utam a határbei! szőlők és gyümölcsösökben, mindenfelé renge­teg és igen érzékeny károkat tapaszta­tok, sőt néhány hét óta szaktanácsadó, hivatalos lapjaimban egyebet sem hal­lok, csak panaszt a sok-sok nyulkárok- ról. Az uj ültetésü fát, ha az a földhöz közel és köröskörul meg van rágva, nem érdemes orvosolni, ezek helyeit legjobb újakat ültetni. Hja a rágás a kö­zépső, vagy felső részén van, úgy a megrágott részt levágjuk és uj törzset, majd uj koronát nevelünk neki. Kisebb* mérvű rágási sebeket, ha az nem ter­jed a törzsön köröss.körül, oltóviasszal való hekenéssel és bekötözéssel kell a kiszáradástól megóvni, mert a fa ilyen kisebb sebeket rövid idő alatt beforrja. Ka a rágási felület nem nagy, úgy meg­érdemlik a fák a bekenéssel és bekötö­zéssel járó fáradságot, ezeket ily módon igyekezzünk megmenteni; a rágás alatt előtörő uj hajtások közül a legmegfe­lelőbbet kiválasztva, felette 20 cm.-es csonkot hagyunk, melyhez a kiválasztott szép hajtást hozzákötözzük. A 3--4 évesnél már idősebb és a 4—5 on. átmérőjűnél vastagabb törzseken, ha a körülrágott rész 30—40 cm.-nél nem hosszabb, az úgynevezett áthidalást végezhetjük el. Ezt megelőzőleg azon­ban törekednünk kell. hogy a sérült (le­rágott) rész ki ne száradhasson, tehát az áthidalásra kerülő fák sérült részeit mihamarabb oltóviasszal kenjük be Is ronggyal, mohával kössük be. GUOTH MIKLÓS Délpestm. gyümölcs!erm mtááő Szegény cipész mester szerencséje Lorenzo Petraría olasz cipészmes* tér váratlanul százmillió lírát örökölt és Olaszország egyik leggazdagabb embe* révé lett. Petráira Buenos«Airesből sür« gőnyt kapott, hogy Argentínában meg* halt egyik fivére, akiről érek óta semmi hirt sem hallott. Az elhunyt százmillió lírát érő vagyonát a cipészre hagyta. Égő fákjakénf rohant az utcán egy 60 évea ember Bukarestben A bukaresti Cismígfu«parkban a déÜ órákban nagy riadalmat keltett egy lo* bogó lánggal égő eleven fáklya. A park közönsége riadtan látta, hogy egy 60 év körüli férfi váratlanul üveget vesz elő a kabátzsebéből, végigőntőzi magát ben­zinnel, aztán hirtelen gyufát ránt elő és meggyujtja önmagát. A benzinnel átlta« tott ruha azonnal nagy lánggal kezdett égni. A szerencsétlen öngyilkos futásnak eredt, de néhány méter után összeesett. Mire segítségére siettek, már halott volt. Közelében levelet találtak, amelyben az« zal indokolta meg öngyilkosságának kü« lőnős módját, hogy nem akart temetésé« vei terhére lenni a városnak. Azt akarta, hagy csak egy rakás hamu maradjon meg belőle, mert annak eltakarítása nem okoz különösebb költséget. o Egyilítőheíyben negyven palacsintát evett meg Groningen városában nemrég tartót* ták meg az évente megismétlődő pala* csíntaevés versenyét. Két tucat versenyző közül egy órásmester lett a nyertes, aki együltőhelyben 32 palacsintát fogyasz« tott el. Amikor a dijat átadták az or* szágos bajnoknak, elmondotta, hogy a verseny kezdete előtt már nyolc dara« bot megevett „előétel“«ként, mert nem tudott elkntállni az ínycsiklandó eledel* nek. A hulíakamrába helyezett „halott“ visszasétált a kórterembe Németh Gizella szílágysomlyóí lakó* son, a máramarosszigeti kórházban mü* tétet hajtottak végre. A műtét után to» vábbra is betegeskedett s újra megvízs« gálták. Kiderült, hogy egy ollót felejtet« tek a gyomrában. Németh Gizella any« nyíra elgyengült a második műtét után, hogy az orvosok a beállott halált álla* pítoíták meg. Elszállították a hullaházba, ahol felravatalozták. Félnap múlva azon* ban a hullakamra lakója visszasétált a kórterembe, mert csak tetszhalott volt. Erre harmadik műtéten esett át. Most már minden remény meg van rá, hogy ez Igazi lialált még sokáig fogja vára* koztatnl. A legújabb halasi íájképeslapok megérkeztek Srtíí szonteladóknak árengedmény H urt, paplrüzlet "" “ ■ Városház épület Halasi Takarékpénztár Régi halasi amber régi pénzintézettő’ dolwo^k feltételek mellett fslyisit iilcMet SettaifiáyeB üevessaáö ®8ílókkéit*éget (level*- sési k$ltiég sJk.) nem számit fel Betéteket a legkedvezőbb kanatfai gytMétesftxto! % drfcat fehno' dá» «fo«n*l visssvefizet;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom