Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)
1942-07-28 / 60. szám
Juliul 28, kedd HALASI UJSAÖ 0. Hun Amikor a taps elmarad Irta : BÁBOLNÁT TIBOR A vitát, hogy a művészet utánozza-e az életet vagy az élet a művészetet, OrTay zárta le: — Se az élet nem utánozza a művészetet, se a művészet az életet. Mindegyik egy külön világ és egymáshoz semmi közük. El fogok mondani Önöknek egy esetet, amelynek szemtanúja voltam és amelyből látni fogják, hogy nekem van igazam... * A főpróba közönsége el volt ragadtatva. A kritikusok valamennyien igy voltak. Kitűnő darab, kitűnő összjáték. Az a jelenet, amikor a féltékenységtő meggyötört férj egy tébolyult pillanatában megfojtja a feleségét, a szenvedély mesteri megrajzolásával engem is any- nyira megrázott, hogy szünet alatt meg a szivaromról is megfeledkeztem, ami nálam nagy szó. A dohányzó helyett az öltözőt kerestem fel, hogy gratuláljak Tassnak, de a szabója az utamat álltá. — Bocsánat... — be nem engedhetem ... Pár szóval megmagyarázta, hogy a művész idegeit a játék annyira megviselte, olyan kimerült, olyan fáradt, hogy senkit sem fogadhat. A művészetnek kijáró tisztelettel hajoltam meg az érv előtt és csupán névjegyemet adtam át a gazdájáért aggódó színházi szabónak. Aztán lementem a lépcsőn. Amikor a női öltöző elé értem, a folyosó végén megpillantottam Tassnét. Üde és friss volt, mint mindig. Rajta bizony csöppet se látszott meg az izgalom. Mosolyogva intett a kezével. Elébe siettem. — Engedje meg asszonyom, hogy eltérve az udvariasság kötelező szabályaitól, elsősorban is az urának gratuláljak. Ilyen bensőséges, ilyen őszinte még sohase volt. Az asszony ajkán megfagyott a mosoly. — őszinte? Hogyan érti ezt? — Csak művészi szempontból uszonyom ... Éreztem, hogy bakot lőttem. Hiszen tudnom kellett, a verebek is csiripelték', hogy Tassné és az ura közt mostanában nagyon is feszült a viszony, sőt «menynyire a pletykának hinni lehet, válófélben vannak. Igyekeztem jóvátenni a hibát. — De az ön játéka se maradt az uráé mögött. Meg fogom inti... Megcsókoltam a kezét és lesiettem a társalgóba. Éppen akkor csengettek a harmadik felvonáshoz. Mindenki kivoi- nult. Egyedül maradtam Radványíval, a szerzővel. Rámnézett. Tekintetében ijedtség fénylett. — ön nem kiváncsi a harmadik felvonásra? Szivarra gyújtottam. — Elvből sohasem nézem mteg a harmadik felvonást. Ez befolyásolja a bírálatot. A darab sorsa mindig a második felvonás végén dől el. És ezt meghagyom utóiznek... — Tetszett? — Meg lesz elégedve a kritikámmal. Azonban anélkül, hogy szerzői érzékenységét bántanám, remélem elismeri, hogy Tass kitűnő volt? Radványi elsápadt. — Átéreizte a szerepét. Ennyi az egész. 1 — Igen... átérezte... Az ügyelő benyitott. — Radványi ur... Felugrott. Kiment. Magamra maradtam. A fotelba ültem és szivaroztam. Most már világosan rajzolódott ki előttem a helyzet. Radványi a színész, darabot irt. A darabban ő játssza az udvarló szerepét. Már most, ha igaz, ez az ő sóvátgása az asszony után. Az ő izzó gyötrődése, az ő láza, az ő könnye és akkor ez az egész itt nem színjáték, ez maga a lüktető vér, a lázadó ideg, a megbomlott agy, maga az élet. És Tassra gondoltam, a nagy jelenetre, a második felvonás végén. Felpöffentek a Petőti-uccai zsidó-gettó „szépségei“ Magukból kikelve, tajtékzó szájjal igyekeztek bizonyítani ártatlanságukat — „A defekt!veknek csak káprázott a szemük“ — es- küdöztek Schönék az ős aranyborjúra - Kubikosok is lennének a zsidók s csakhogy maradhassanak ! A ZSIDÓSÁG sárga népi színébe burkolt könyv címlapján talán Noé bárkája ring abban az özönvízben, amely a mai kor zsidóságát bűneiért elárasztja. »Hová? Mivel? Hogyan?« — riad fel a könyv szerzője, azután müértő fúrás-faragással lát hozzá, hogy felépítse az Európából kiözönlésre ítélt zsidóság mentsvárát: az uj Noé bárkáját, amelyen békésebb vizekre evezhet el... HOVÁ? — kiált fel a szerző. Hová ebből a szép hazából és miért? Azután mégis kiköt Palesztinánál, — amelynek kopár téréin mégi lehetne szó ujzsidó életről. Már azért is, mert hiszen »Palesztina három világrész összekötőpontja és átmenő állomása.« És ha már az egész világ uralmi ábrándjáról le kell is tenni, kaparitsuk' meg legalább a félvilág kulcsát! — gondolja... Mi nem hisszük, hogy ez a cionista eszmény megvalósulhatna: Palesztina túl közel fekszik Németországhoz, semhogy a zsidóság gyülekezőhelyévé válhassék. Meg azután a petróleumvezetékek is átvezetnek rajta. Rommelnek is lehetnek mégt ott tervei és végül is 120 millió arab életteréről is eshet még egy-két sző. Dehát akkor hová? Csak nem az Amerikába koldusbottal kivándorolt magyarok helyébe, a pampák szörnyű vadonjába? Nem, a magyarországi zsidóság itt szeretne maradni még akkor is, ha csak a millió hold szikes föld jutna is osztályrészül neki! MIVEL? — kérdezi tovább. Mivel? — amikor a zsidóságot élete és vagyona ideköti, amikor még a gondolat szárnyán sem tud átsiklani ebből az átkozott európai acélgyürüből es amikor olyan sok nyomorult kis- zsidó él ezen a földön, aki előbb hal éhen — semmint kivándorolhatna. így a szerző... HOGYAN? — kérdezi végül. Hogyan mondjon le a hazai zsidóság arról a földről, amelyet vérrel és verejtékkel öntözött —! igaz, hogy a máséval... Dehát mégis, hogyan, amikor olyan jó itt élni, amikor tízezer zsidó családnak van 300.000 pengőnél nagyobb vagyona és micsoda remek jövedelmek lehetnek még itt. Inkább lesz a zsidó kubikos, — csak maradhasson. És különben is hogyan? Mi jogon? — kérdi ő! A talmud szerint a hazaszerezni, amikor a mi sajtónkon kívül senki a z é g v i 1 á g o! n a hajuk szálát sem görbíti meg, amikor innen Halasról a belső frontot olyan büntetlenül tudják gyöngíteni és amikor ez nekik külön öröm és dicsőség. Állandóan hazafiasságukat emlegetik a zavarosban halászó farizeusok, ’de a vak is látja, hogy a ból- sevikiek győzelméért reszketnek, nemi törődve azzal, hogy országunk abba tönkremenne. színtiszta valódisága mellett és a ghettő minden hájjal megkent ördögi csapata hiába áskálódik ellenünk. A mi házasságunk nem kétkulacsos, minket nem vezet más, csak a fajtánk védelme és aki nemzetünk ellen vét, arra könyörtelenül lesújtunk, legyen az zsidó, vagy keresztény. A Halasi Újság a végsőkig árulás nem bűn ... Ugyanezt kérdezik Halason a kaftánt és a tincset levetett, bennszülött zsidók: Hová, mivel és hogyan? Miért hagynák el Halast, amikor itt olyan! szépen megtudnak élni házat, földet és óforgalmu üzleteket tudtak maguknak Eldobtam a szivart. — Veszedelmes játék. A közönség az első felvonást elég1 tetszéssel fogadta. Magam is ott ültem a páholyban és vártam a második felvonást. A kritika már a zsebemben volt. Soha színész olyan magasztaló jelzőket nem kapott még tőlem,, mint Tass és szerettem volna, ha a premier közönsége elismerő tapsával igazolta volna a sikert. A függöny felgördült és kezdődött a második felvonás. Kezdtem nyugtalan lenni, Tass valahogy mintha kiesett volna a szerepébőL Színtelen volt, fáradt és unott. A zsidóság csápjai... Schön Sándor zsidó kereskedő és Engel né zsidóasszony esete bizonyítja legjobban, hogy mennyire igaza V a n a könyv szerzőjének, amikór azt ál- Iitja, hogy Magyarországból a zsidóknak eszük ágában sincs kivándorolni, mert itt a szigorú zsidótörvények ellenére is aránylag jól élnek. Millió ésl millió keresztény él rosszabb körülmények között, 'mint ők, mert a keresztényben nincs kifejlődve az a törvénykijátszási ösztön, az1 a szemtelen, pimaszkodó álszenteskedés, amely a zsidóságot any- nyira jellemzi. Képmutatóbb fajtát, mint a zsidót, a föld kerekségén nem találunk. Mikor aljas cselekedeteit szemlátomást többen is megállapították, képes megesküdni egyetlen gyermekének boldogságára, íelkiüdvére, hogy ő teljesen ártatlan, hogy ő nem követett el semmit, ami a törvényt sértheti és ha kell, elmegy a belügyminiszterségig, de az »i g a z á t« nem hagyja. Schön zsidó ártatlan, mint a maszületett farkas Nagyon fájhat ennek a Schön Sándornak és egész zsidó pereputtyának, hogy az elevenébe tapintottunk múltkori cikkünkben. Megírtuk ró'uk a színtiszta igazságot és nem tudnak abba belenyugodni. Egyre azt óbégatják, hogy valótlanságot irtunk, mert ők a tejdrági- tóktól olyan messze esnek, mint Makó — Jeruzsálemtől. Schön Sándornak a Kinizsi uccával szemben »üzlete« van, nincs ő rászorulva arra, hogy összeszür- §e a levét a tejdrágitókkal. Schön Sándor a meflét veri és esküdözik égre- földre, hogy ő a színét se látta a tejes; kocsinak, és kitalált mese az, hogy ő a tejdrágitó gazdával, annak tejárusitójá- val, összejátszott volna. A szemtanuk, akik látták, hogy integet a kocsinak, valótlant állítanak. A detekííveklnek is csak a szemük káprázott, mert Schön Sándor ártatlan, mint a ma született bárány. No igen, persze, mint egy ma született báránybőrbe bujtatott farkas. Olyan ártatlan ő. Schön Sándor, ha kell, letagadja a csillagot az égről, mert, ha nem tagadná le, saját lényét, faját tagadná meg. A rendőrségi jegyzőkönyv azonban megmásithatatlanul bizonyít állításunk — Mi az? Homlokomon kidagadtak az erek. Bosszankodtam. Most aztán írhatom meg újra az egész kritikát. Hjsgen ez a Tass csak egy közönséges ripacs. Teljesen elrontotta a nagy jelenetet és amikor megfojtotta az. asszonyt, ez olyan, visszatetsző, olyan stílustalan, olyan groteszk volt, hogy a közönségen az elégedetlenség tüntető moraja futott át. De betetőzte a kudarcot az asszony brutális sikoltása is. Ilyen Ízléstelenül még nem halt meg senki a színpadon. A darabot kifütyülték. — önök bizonyára sejtik, hogy Tass csapnivaló rossz játéka micsoda tragéharcol a zsidóság ellen A Halasi Újság a nemzet erkölcsének őre, rendeltetésünk, hogíy a belső front erejét gyöngítő hitványokkal leszámoljunk! Minket nem lehet sem megfélemlíteni, sem megkörnyékezni. Megyünk a magunk utján és becsülettel végezzük tisz^ togató munkánkat. Tartozunk ezzel az orosz fronton vérüket áldozó testvéreinknek és annak a szellemnek, amely egész Európát uj alapra fogja fektetni. Mi megvédjük a belső frontot olyan : megalkuvást nem ismerő becsületességgel, mint amilyen becsületességgel hős katonáink védik a k ü Fs ő f r o n to t. Schön Sátidorék tajtékzó, köpködő hadával le fogunk számolni, mert nem tűrhetjük, hogy Halas városát megfer-t íőzzék nemzetietlen üzelineikkel és gyenge jellemű, könnyen befolyásolható álkeresztényekkel bástyázzák körül magukat. j : ! j KERESETI LEHETŐSÉG K i sd i á k (örömmel): Papa kérem, pénz áll a házhoz! Apa: Hogyan? Kisdiák: A tanító ur azt mondta, hogy visszakérhetem a tandijat. Kávéházban, vendéglőben és kereskedőnél % kérje kifejezetten a Kist un-keserű gyógylikőrt Gyártja i vitéz Felsószentiván és Kling KISKUNSÁGI RUM. ÉS LIKÓRGYÁR KISKUNHALAS Felsőnádor u. 15 diát takart. Meggyilkolta a feleségét. A színpadon, a közönség szemeláttára fojtotta meg. Nem a szerepét játszotta, a saját szenvedélye fűtötte a vérét, az adta szájába a szavakat, az ragadta a végzetes tettre. A főpróbán még szülész Volt. Mindenki tapsolt neki. Most ember volt. Vérző, gyötrődő igazi ember. És megbukott. * Orlay leverte szivarjáról a hamut. Kedvetlenül mondta: — A művészetben csak a mi fautá-i ziánk látja az életet. A gics, amit kifütyülünk, igen uraim, az az igazi ólet... Üdít frissít gyógyít ■■■■Hl Telefon sz.» 166 alasi Takarékpénztár Régi halasi ember régi pénzintézettel dolgozik feSSetfolyósit kílcsttittket Somminéven nevelendő mellékköltséget levelesei költség stb.) nem számit f & i Betéteket a legkedvezőbb kamattal gytlmölosöztet s azokat felmondás nélkél azonnal visszafizeti
