Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1939 (39. évfolyam, 1-95. szám)

1939-08-23 / 67. szám

6 KISKUNHALAS KELTI ÉRTESÍTŐJE labdát. Három helyen is pattog a labda »egyből«. j Beszélgetést folytattunk a halasi j utánpótlás edzőjével Asbóth Fe- '■ rene Kiskunalosztály titkárával, aki a következőket mondotta: — A »Kiskun Alosztály minden egyesülete részére kötelezővé tesz- szük az utánpótlás rendszeres ne- ! velését. Varg£ Jenő testnevelési! tanár külön tervezetet készít, mely szerint az utánpótlás nevelése te­rén eredményeket elért egyesülete- ! két jutalmazzuk. A halasi utánpótlás: kitűnő. Halas ' mindig adott sporttehetségeket, — ; csak itt a sport Tallér Vendeljeire van szükség, akik a parlagon ha- ■ gyott tehetségeket kitermelik. Máris beszélhetünk arról, hogy a kis Henni Géza és Nagy Laci sze­mélyében két kapus tehetség tűnt fel. Nagy ígéretek hátvédek: Pus- I kás Lajos, Kulcsár József. Fedeze- j tek: Kassai Gyula (még sokat hal- I lünk róla!), Richter Károly, Szilasi j István. Csatárok: az agytröszt: Czeiz Dezső, Ujfalusi Pál, Kassai Gyula Lajos. Ezeket a neveket abban a tu­datban mondom, hogy még nagyon j sokszor fogunk velük találkozni. Ősz folyamán az Alosztály köz­ségeit és csapatait fogjuk meglátó- j gatni, ha lesz cipőnk. Mindenütt atlétikai versenyt is rendezünk. Sőt katonai bemutatót is. Hiszem, hogy Halas sporttársa­dalma is felkarolja ezt a munkát, Halas sport jövője érdekében. Kiskunhalas nemzeti társadalmához! j Ötszázöt kötet könyvet kaptunk ! eddig a »MOVE Tanyakönyvtárhá­lózat« kiépítésére. Huszonegy 150— 200 köteles tanyai könyvtárt szán­dékozunk felállítani. Ismételten fel­hívással fordultunk Kiskunhalas ér­demes magyarságához, hogy min- * den heverő könyvet szíveskednének eljuttatni a MOVE székházba. ­A MOVE nemcsak Kiskunhalason, hanem az egész országban a leg­erőteljesebb könyvgyűjtési akciót in­dítja meg a közeli napokban. Cé­lunk tökéletes tanyai könyvtárháló­zat kiépítése. Állandóan figyelemmel akarjuk kísérni a magyar nép és a magyar könyv viszonyát. A könyv­tárhálózat segítségével új magyar szellemiséget, a tanyai élet tehet­ségeit akarjuk felszabadítani. A ma­gyar betű milliók roppant munka­táboraival megakarjuk munkálni azt a szellemi sivatagot, amelyet a le­tűnt rendszerek mesterségesen szi- kesítették, hogy a magyar faj hoz­zájuthasson öseredetű óriási napfény melengette csodákat termő kultúrá­jához. Minden jól szervezett könyv­tár ma: csákány a közöny sziklájá­ba, a szellemi aranybányák felett. Az új magyar élet alkotó láza csak akkor kezdődik igazán, ha minden tanyán megnyitják a szellemi for­rásokat, ha a magyar nép alkotó szellemi erőktől frissül fel s termé- kenyül meg. »Kiolvasott« könyvet, újságot, be­tűt kérünk tehát elsősorban Halas magyarságától, hogy minta, tudomá­nyos, néplélektani, néptehetségi-szel- lemi szempontból megteremthessük a tanyavilágunkban a magyar szel­lemi élet bázisait. A könyvajándékokat hírlapilag nyugtázzuk. (Ä) Nyomtatványokat j^“c„ □□□□□□□□ készít lapunk nyomdája A halasi MOVE elnökének felhívása A folyó évben van 700 éves fordulója annak, hogy kiskun eleink e hazába költöztek és a magyarság életfájába friss és erős új hajtást oltottak. E ne­vezetes évfordulót Csongrád vármegye szeptember 3-án, vasárnap az ősi Pusz­taszer síkján országos keretek között i ünnepli meg. Az ünnepi beszédet vitéz * Endre László alispán mondja. Az ő kérelmét is tolmácsolom, de a magam óhaját is hozzáfűzöm, amikor kívána­tosnak tartom, hogy ezen a gyönyörű emlékünnepen Kiskunhalas városa na­gyobb lovascsapattal képviseltesse ma­gát. A kun a végtelen ázsiai puszták félelmetes nomád lovasnépe volt, mél­tó, hogy a késő unokák lovon áldoz­zanak emlékének. Az ünnepségen való részvételünket már bejelentettük. Ló- tápról, a lovasok élelmezéséről, elszál­lásolásáról az Országos MOVE-elnökség gondoskodik. 39 drb Riedl-nyeregfelsze- relés rendelkezésünkre áll. Csupán lo­vakról kell gondoskodnunk. Mint aki­ben még élnek az ősi lovaserények, biz­tosan számítunk bajtársaink részvéte­lére is. Épen ezért felkérjük, hogy a pontos útiterv és egyéb részletek meg­beszélése céljából 23-án, szerdán d. e. 11 órára a Gazdasági Egyesületben megjelenni szíveskedjenek. ___... J== Z Anyakönyvi hírek — Augusztus 14. — augusztus 21. — SZÜLETTEK: Bak Lajos és Dani Margitnak Gábor nevű fiuk. Szabó V. Ist­ván és Visnyei Máriának István nevű fiuk. Kántor György és Snyehola Ju- liánnának Károly nevű fiuk. Szőry László és Urlauber Ilona Veroniká­nak László nevű fiuk. Tóth János és Keresztúri Máriának Klára nevű leá­nyuk. Csupor József és Bogos Eme- renciának Katalin nevű leányuk. Gazdag ? Jenő és Budai Vilmának Vilma nevű leányuk. Csehó Kovács Imre és Vikor Emíliának Irén nevű leányuk. Pap Ferenc és Szekeres Máriának Mária nevű leányuk. Lakos Béla és Pintér Gy. Erzsébetnek Jenő nevű fiuk. Harkai Kálmán és Majsai Juditnak Erzsébet nevű leányuk. Tóth Lajos és Szirácki Marcellának István nevű fiuk. Kis Sán­dor és Fehér Katalinnak Sándor nevű fiuk. Csongrádi Mihály és Gyuris Má­riának István nevű fiuk. MEGHALTAK: Gál Ferencné Vörösbaranyi Erzsébet 75 éves, Tóth István 26 éves, Liliom Gergelyné Gáspár Erzsébet 46 éves. KIHIRDETETT JEGYESEK: Szalai K. Sándor Gyenizse Erzsébet Zsuzsánnával. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Czagány Jenő Halász D. Margit Ilo­nával. Batiz László Németh Ilonával. Németh B. Sándor Bögyös JuliánnávaL Я- — ■ ■ ■ - ^=-t—­.....■- ■ —- H A BUDAPESTI TERMÉNYTŐZSDE HIVATALOS ARAI: Augusztus 22. Búza 80 kg.-os 19.85—20.05 P, rozs 13.80—13.95 P, árpa 16.50—16.70 P, zab 18.15—18.25 P, tengeri 18.85—18.95 pengő mázsánként. FERENCVÁROSI SERTÉSVASAR: Zsírsertés 107—109, szedett I-a 104— 107, II. 85—94 fillér kilónként. augusztus 25 Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS Szerkesztő: MESTERHAZY AMBRUS A RE J Irta: Wilkie Collins ­Folytatás 5 — All right! Ismeritek a helységet ! a Diablo-hegy körül? — Elég jól. — Akkor ismeritek a keskeny sza­kadékot is, mely északnyugat fölé vo­nul és mintegy félórányira a hegy­csúcs alatt kezdődik? — Ismerjük. — Legyetek holnap este tíz óra táj- j ban e szakadék felső végében. Ott i majd vár rátok egy ember, aki kereset- sethez juttat. — Milyen módon? — Azt majd meglátjátok. Tom morgott, mintha ez a válasz nem lenne Ínyére, de végre így szólt tétován: — És ha az nem felel meg, akkor is el kell fogadnunk? — Persze, hogy nem kell! De min­denesetre jertek a kijelölt helyre. — Majd meglátjuk. Ezzel elváltak és a két detektív lát­szatra nekivágott a hegyeknek. Csak­hamar megfordultak, mert követni akarták a két fickót. — Ők azok, a két vezető! — mor­mogta Tom. — Megismertem őket az alakjukról. Ők is beláthatják, hogy el­képzelhetjük, kicsodák, örülök a hol­napi légyottnak. Sejtem, hogy meg fogunk ismerkedni a gyilkosok fejével. TÉ LY Vécsey Leó fordítása — Gyorsabban ment, semmint remél­tük, — szólt Bob szinte hangtalanul. — Az ötlet drága, Tom. Ha a gazok tudnák, hogy halálos ellenségeiket szöktették meg a fogházból. — Megtudják még jókor, de akkor a helyzetük aligha lesz kellemes. A két detektív nesztelenül követte a megmentőket. . * A szemmel tartott emberek nyilván nem akartak kendővel takart arccal végigmenni a városon, mert lehetséges, hogy még járnak az uccán. A legnép- telenebb uccákon siettek ki a városká­ból és a szabad mezőn nagy ívben ke­rültek nyugat felé. A két detektívnek nagyon kellett vi­gyáznia. A hold nem világított ugyan, de a tiszta mennybolton a csillagok küldték alá sápadt fényüket és a mezőn (az a (határozatlan félhomály uralkodott, mely gyakorlott szemnek egész jó vilá­gítás. A vezetőknek bizonyára jó, éles sze­mük volt és könnyen lehetséges, hogy meglátják, ha megfordulnak, üldözőiket, ha ezek nagyon is közel merészkednek. Ezért maradt el Tom Bobbal, aminek az volt a hátránya, hogy nem hallot­ták, mit beszél halkan előttük a két ember. De nem vesztették el szem elől őket egy percre sem. Látták, amikor a két férfi levette arcáról a kendőt. — Maradj hátrább. Meg kell győződ­nöm arról, hogy nem tévedtem — súg­ta Tom Bobnak. — Azután megint ha­gyom őket, hadd menjenek tovább. Hihetetlen ügyességgel suhant most kúszva tova a detektív oly gyorsan, hogy egészen közel ért a két üldözött- höz. Most oldalt tartott, úgy, hogy lát­hatta arcukat. És már meg is állt és várta a társát. — Jól sejtettem, — mondta halkan. — A két vezető! Az üldözöttek megint kanyarodtak egyet és visszafordultak a városka felé. És most egy magányos villának tartot­tak, mely egy nagy kert közepén állt, Amikor odaértek, hátulról közeledtek a kert kerítéséhez- Mindjárt ezután halkan esörrent és ők eltűntek a rácson túl. A ház felé siettek. El is tűntek hamarosan. Egy perccel később jelent meg Tom és Bob a kerítésnél. A detektívek meg­állapították, hogy a kerítés nagyon ma­gas, erős, a végén kihegyezett rúdak- ból áll, sűrűn egymás mellé rakva. A vezetők egy keskeny ajtón jutot­tak be, mely most be volt zárva, Tom gondosan megvizsgálta az ajtót. — A fickók az ajtót se föl-, se be nem zárták, — suttogta. — Itt egy villamos csengő gombja van. Bizonyos megállapított módon csöngettek, meg­beszélt jelt adtak a villa lakójának, mire kinyílt az ajtó egy gépezet segít­ségével, melyet a házból lehet szabá­lyozni. Miután beléptek, csak be kellett csapniok az ajtót és a zár bekapcsoló­dott. Lássunk most hozzá, hogyan jut­hatunk be a házba. Ez bizony nem ment sehogy sem és Tom dühöngött, mert ilymódon el­mulasztották a beszélgetésnek éppen azt a részét, mely a legfontosabb ab- j ban, amit a két vezető a ház lakójának ! mond. j — Állj föl a vállamra, Bob, — i mondta Tom, — majd megfoglak a lábadnál és áthajítlak a rácson úgy, hogy hozzá sem érsz a rúdak éles he­gyéhez. A leugrás, remélem, sikerülni S fog és nem esik benned kár. I — All right! Mehetünk! j Bob máris társa vállán termett és j ez megfogta őt bokájánál. Néhány má- I sodpercig a levegőben tartotta, majd I hallatlan erővel rézsűt fölfelé hajította, j A lökés pontosan volt kiszámítva, mert Bob gyönyörűen átrepült a rács fölött és a túlsó oldalon lezuhant a földre. De a következő pillanatban éles kattogás lett hallható és a fiatal de­tektív odaát fölszisszent. A házban egy csengő berregett ke­gyetlenül és fényszóró világító kévéje hullt le a kertbe. — A kutyafáját! Mi történt? — szólt Tom halkan. J — Rókavasba léptem, mely bizonyára i villamos csengővel van összeköttetés­ben. Az szól most a házban. — Már jönnek is! Mondd nekik,hogy be akartál itt terni. Én átdobtalak és azután ellógtam. Add a betörőt rogyá- sig. Tom már el is tűnt. Elbújt egy föld­kupac mögé, a villától mintegy százöt­ven lépésre, ahonnan jól láthatta, hogy mi történik a kertben. (Kővetkező számunkban folytatjuk). Nyomatott a Kiskunhalas Helyi Értesítője Lapvállalat nyomdájában, Molnár-u. 2. Felelős nyomdavezető: Mészáros Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom