Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1938 (38. évfolyam, 1-105. szám)
1938-12-24 / 103. szám
6 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE december 24 A SZÉP PÁSZT61UÁNY 1861 táján az idő. Szent-ívűn havé- J ban jegyeznek az Íródeákok. A köíömyi | szila jménesnél, meg á szüzbaromíná1 Fa- j zeikas Áron parancsol. Régi hűséges embere a redemptus ; birtokosságnak. Kossuth-szakállas, szép kiadású kuinmal- gyar, pedig jói ättaposta 'már a 60-at. Fekete kordován csizmája, három marék vasból, meg "két kaszából kivert isarkantyuja;, koréban sűrűn, ráncos, fehér patyolatvászon gatyája, bő ingujja, jérc© tojás forma nagyságú ezüstgom- j bókkal terhelt kismánd’iija, őszbebomí-t. i gyürözötíen bodor íabahaja tiszteletet parancsol Pörg© szélű, de nem magos- j tetejű fekete magyar kalapjáról darutoi- lat lenget a júniusi szelő. 15 búj tárja van, kik fumlyaszáru kék gatyában teszik a szolgálatot. Közöttük van tizeiv ötödféléves unokája, 'Teruska is, a szépséges pásztorleány. Ö a kun puszták szemefénye. Úgy öltözködik, mint a többi bujtár. Kék gatya, piros prusz- lik apró ezüstgombokkal, takarmányka- fop, ciromustor. Formás fehér lábai piros bocskorba dugva. Bukorra kötött ingváU aló* buggyan ki telt karja. Képe olyan^ mint a virágos völgy. Alig volt két esztendős, mikor nagyapja kivitte a cserényhe-z, mivel csak édesanyja 'volt már. Édesapja bizonyos tinók irányában bajba keveredett; szerencséjének csillaga meg elrepült mellőle, aztán... eífuj-t a szé;i a taljpa aJtajtt. Teruskának már gyenge korában nagy hajlama volt a pásztori életre. Ha csak szerét tehette, mindjárt a lovak közé botorkált. Vigyáztak is rá nagyon, hogy össze ne ftapossák a lovak, de ő sirt,-ha elakarták 'vinni onnan. Alig volt még. öt ■’feztendös, miikor miár imj-ndig azért rimánkodott, hogy (ültessék föl a lóra. r ’ \ Szerették -is a (Hatiaí csikóslegények, kivált mikor a (tizedik életévét is elkerülte s gömbölyű ijnelécskéje kezdte kifelé nyomni a pruszlikot. Szép fekete haja két vállárai göndörödött. Csak 13 éves kora óta fontai be, de akkor is csak egy ágra "volt szabad. Addig piros pántlikával volt íeerősjtvie. (Szemöldöke fekete volt, minit a bogár; két fekete szempillája íaliatt kökényhez hason ó szép szemei ragyogtak, örökmosolygó arccal 'beszélt mindig, dJtyian volt, mint a feslő rózsa. r Annyira kedvelte a 'lovaglást, hogy legeltetés közben is Svon ü®t s csak akkor szállt te, ha a tekos lacsierénymsCi- íöl -belefojt a (kürtbe, — jelezvén, hogy készen az étet. i : > Ennek hallatára a jjsikósok fejük felett hatalmasan megcsavarva a karikás ostort, nagyokat durriamitottak, mir© a legelső ménes felkapta fejét, ^bámult; a 'hátaslovak meg futottak a cserény felé, hajtván maguk előtt a szilaj ménest. A lakos meg várta már őket a jói reggelire, vacsorára, jebbenesfevesre, for- ditottkására, amikbe igencsak beleláb-at- lankodott agy-iegy harm-adfü tinó húsa is. * Napkép körül az idő. A ménes legelve halad befelé az erdőalján a Nagyállás felől. 'Följvo-tt meg paesirtaszónái, ‘hogy harmatszár adtáig megfekü- gyön. A számadó az eget vizsgálja a cserény mellől' s megelégedéssel' állapítja meg: sima idő mutatkozik! Ez pedig annál fontosabb máma, miért csikónyi- rás lesz a puszitán s az ezzel kapcsolatban szokásos pusztai ünnepségre egy behívták az érdekelt (jószágtartó gazdáikat s a "környékbeli pösztorvilág elejét, a hatóság embereit, komiSzáros uraimpk\at a pandúrokkal". Csicsibőr Bélát is a bandával a Fakiljncsesbőí. A búj tárok sümek-forrlruak a cserény körül. Domború mellüket a jókedv boldog érzése dagasztja. A lenyirandó csikósörény árából ők Ts jussosulniak. Д bécsi kereskedő már 'ott szomporog a harkai nagymajorbain. |fc, I * i I f I H ! I fi ti Fahaegyben az áldott Nap. A korai früstököt hamar elintézik a cserénynél. Fa-zekes Áron csetfenlti b© legeJ-ébb a csillagos bicsakot, aztán megsimogatja szép onokájániak okos fejecskéjét. — Attuf fölök kislányom, hogy az a kafcasnyaku Szqgedi betyár ma mögint itt Jössz, pedig Hl minap a biliege zéskor már jól oda mondogattam neki! Láttam, hogy őszi a fen© az irántad való érzést benne. — Öh, kedves öregatyám, szép legény a Csillag Jóska! Neköm csak ü tetszik ©zön ä világon! — Fiatal vagy 'te még kislányom! Mög n©m is szeretnélek betyár környezetben látni! Látod, mennyire oltalmazlak! Az életömmei vigyázok rád! Az én karom alatt fogsz te még ragyogjni! — Jó, jó, kedves öregatyám, d© én mégis szeretném látni a Jóskát! Nincs annál különb legény a pusztákon! Gondviselő nagyapja odébb fántorodott. - . . [ ' у * i Nyírás után' lakomához ültek az ösz- szesiereglettek. Volt sok kecskeméti, félegyházi pásztor, kik rabok is voltak legalább ©gypárszor. Voltak előkelőségek is a Szomszéd helységekből, városokból. Ott volt Bikády János uram is, a halasi főbíró, még komiszáros urajmék a pandúrokká!. 'De megérkezett ám Csillag Jóska is, a kakaHnyíafeu szegedi betyár. Teruska segítette le a kányaszőrü kunhátas monyasárór. Olyan hegyes volt q kalapja, hogy ha az istennyila ráesett volna, az is feguriußt volna róla. A kölökbetyár egy rezgőnyárfához kötött© lávát, a Dunyhát, aztán Terus- kávai együtt elvegyültek 'az érkezettek tarka tömegében. /A lakománál is egymásáéi é kerülitek s ácsolt jegtenyepiadon ülve mindig egy- másnak íurbékoltak. A gyűrűzött tömegben' ez nem is keltett nagyobb feltűnést, liiszen volt ott a fehérnépség- bőf is bőven. Csicsibőr Béla mag ügy az állának feszítette a hegedűt, hogy a csunyta nóta is1 szépen jött ki belőle. • Jó délutánra hajlott az idői. Az ur;ak ! félrehivták a számadót s kérdezgették, hogy a búj tárok között kik a legjobb lovaglók s leghűségesebbek, mert azokat az ilyenkor szokásos módon most is jutalomban fogják részesíteni. Áron bácsi dicsérte őket. Ez miiyen figyelmes, amaz imigyen ébren aszik, a > másik milyen jó lovas, a hammiadik szó- * fogadó, meg bátor, oíyan, hogy fflz ör- dögiöktöl se fél. Utoljára a 'TeruskáróH se feledkezett mögt: t — Szégíyönlöm dicsérni, mert ono- kám, de ha mög( köd mjondiani, teány- léttirö még ü a legjobb lovagló 1 1 — NO' majd megütjük mfindjárt! — mondja a főbíró. Hívja csak ide őket Áron bácsi! Azt a hozott húst mög fögyék föl vacsorára-, aztán a méuös is benn marad most! ’ < i Pár perc alatt ott termett a 15 bujtár. f — No fiuk! — mondja a főbíró, — mögjakarjuk látni, hogy ki mit tud?... Egy kis futtatást röndözünkl... 'Válasz- szon magának kifki a ménösbüí -olyant, amilyent szeret, aztán álljatok e-ő! Teruska pattant för elsőnek s kérdeizi nagyapjától: — öregatyám! Hát én választhatok-e? — Választhatsz kislányom 'tffl is! i A puszták szép© megigazítja ruháját s mikor nagyapja elkiáltja magát: 1— Hát fiuk rajta-! — vágódik ki a gyűrűből s legelsőnek kapja el a kiszemelt legjobb futós csikót. Már a itetejében is ül. kanyarodik is az uraik elé,, "rfükor a bujtárok közül '5—6 még mindig a csikókat zavarássza. Mikor az utolsó ős fölsorakozott, az adott jelre vágtában indulnak te ki- [ í jelölt helyre-, aihoü egy botra- -felkötött j , fehér kendővel várják a futtatókat. Kő- i tőfék, va-gy kantár nincs most haszná- í latban, csak a ciromustor. i Teriuskai -ér a Célponthoz legelőször. - Még annyi ideije is van, hogy háromszor megfordítja a lovat maga alatt, mir© a második lovas beér. i Az urak odarohannak Teruskáho-z; leszedik a lóról. Aki birta-, megcsókolta a leányt. ^Biró Áron halasi komiszáros úgy magához szorította, hogy majd eltört a dereka. ' f - у i Az 50 forintos elsődij s még sok más ajándék a 'Vlteruskáé, ki a győzelem boldogságától mámProsan huH pillangó fűből vetett ágyára... Most birkózás következik. Csillag Jóska -remekei. Hányja rakásra a legények elejét. Végre is Teruska Jiuzza ©1 'a küzdőtérről. jC- ' { - í I * i ■ I Térdig 'gázolt már az idő a szürkü- \ leiben. A fiatalság ‘ropta a csárdást j oly lendülettel, hogy a vénemberben is felrázta az igyekezetét. Majd lassan a-z őst is ráfeketéllt a pusztára. A rőzse tűz© felragyogott s egy hiarmadfü tinó húsa várta a lobogó tűz csókját... * A jó vacsorától ki; voltak dagadva, a pásztorok; csakúgy feszült rajtuk a takácsmunka. De niam volt ott panasza ia vöndégimek sem... r Birók urajmék, az lírák s a gazdák egy része apránként hazaköve-fkezett, de a pusztai bál tovább 'tartott, i Csillag Jóska Teruskát forgatta, miközben a Térdeit is megfektette. Vallotta a szerai-mafteszinelkül', dl© azt is megimpA gazda veszélye azátázottjáhheli! A gazda segítsége az egyedül szabadalmazott, nem utánozható eljárással készülő v i z- hatlan és varrattnélküli EMERGE nuamini Kapható: férfi, női és gyermek* számokban ZOLTÁN cipő üzletében 6 havi ríszlatflzetísri Is i gyarázta, Jjqgy őróía még n©m kopott le a-z acél (becsület). . 1 i Táncközben félrehúzta a leányt. Egy kancsó bort magába öntött, aztán húzta Teruskát a rezgőnyárfához s iegy, kábák borral a lovát is megkínálta: — Igyál! Aztán lögyön jókedved "n©- köd Is, mint a gazdádnak ! i Teruska gyanútlanul követte Jóskát, ki izmos karjával átölelve kérdezte: — Szeretsz-e rubin-tos szép violám? — Szeretőm "Jóska! Csak azt engedje mög, hogy a 'Dunyhára fölülhessek! Szeretném tudfaii, hogy milyen hátas? — Nincs ilyen ló a kétviz közt! Ha vágtatok rajta, le akar vinni ruía a szél! — erősített Csillag Jóska, majd így folytatta; — Gyere hát szépséges szép violám;!... Az Atyiauristennekí nincs szöbb teremtménye, a Kiskunságnak mög nincs szöbb Virágszála, mint te vagy!... ( i 1 A következő pillanatban már a- »ovon ült 'Temska. Csillag Táska meg ugrott mellé a- nyeregbe. Elkapta a leány kezéből a kantárt s elkezdte Szivreható hangon a dalt: <• 1 Csikós vagyok a pusztában, nem gulyás Ostor pattog a kezemben, karikás A sarkantyúm- lovamba- betevágoiru Átugratok harminchárom határon... 'Aztán- mögszurtai a sarkantyúval a Dunyhác s vágtatva indult Zsamatorok felé a -csillagfáiían éjszakában... Egy sikoltás a pusztán az éj csöndi- Jéiben s a betyárt lo-v-áv-al! s d puszták szépséges szép leányával az éj sötétje bjeitakarta... i * Kurentálták őket sokáiig de ég nyd- te^e, föld- nysltsUe, soha többéi-ей лещ kerültek. Beborította őket a széles: puszták mélységes titka és romantikája. D© jóéjszakát a régi szabad kun- pusztáknak Is. Rég eltűntek a földSzinérő* szilaj pásztoraikkal, méneseikkel, barmaikkal, mint ah-ogjy eltűnt a szép- pász- toflöámy, — s eltűnik "míhoteap űz utolsó csomoros jegenyefa is, hogy helyt adhasson az ekevasmak. de emberi szem soha többé ne láthassa... Eltűntek, mint fényben a felhő. -Csak emlékezésünk szép napja világa ragyog föl rájuk. Cz. L. Szép és hasznos Karácsonyi ajándékot Harisnyaboltban Tásároljon .Gazdasági Bank épületben. *\
