Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1934 (34. évfolyam, 1-103. szám)

1934-12-05 / 97. szám

6 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESlTÖJB '1 december 5 i — Ingyen permetKtőszenet oszt ki ia váitos. A gyümölcstermelés sikerének biztosítása és ezzel kapcsolatban a növé­nyi kártevők aleni védekezés minél eredményesebb elvégzése érdekében a város te-i permetezéshez használandó »Neadendrin«-t szerzett be. A beszerzett »Neadendrin« elsősorban a védekező- szerek beszerzésére képteen törpebirto­kos gyümölcstermelők között ingyen fog kiosztatni. Az így nem igény г'tj' mennyiség pedig tehetősebb, de ugyan­csak kis termei,ők között kerül 50—75 Száza’ékos árkedvezmény mellett kiosz­tásra. Jeentkezni lehat a közigazgatási rendőri büntető bírói hivatalban. #### Nagyarányú váltóhamisitó bűnszövetkezetet alakított egy gazdag volt kunszent- miklósi ligyvéi fia A bpesti Frommer Fegyver és Gépgyárban történt nagyarányú vál­tóhamisítás leleplezése a benne sze­replő Bauer László személye révén óriási szenzációt keltett Kunszentmik- lóson és környékién, ahol mindenütt ismerték Bauert. Bauer László apja Kunszentmijdió- son igen tekintélyes ügyvéd volt, aki­től nagy vagyont örökölt. Bauer a háború kitörésekor gyógyszerészgya­kornok volt, majd bevonult és a tüzérségnél teljesített szolgálatot. Igen gazdagon nősült, de ez a vagyon is elúszott és csakhamar anyagi gon­dok közé jutott. , Bauer személye most ismét elő­térbe került és az elmúlt héten a rendőrség őrizetbe vette. Ugyanis több fegyvergyári tisztviselővel so­rozatos váltóhamisitásokat követtek el. A rendőrség az üggyel jpapcso­'latban Bauer László ellen abban az ! irányban is nyomoz, hogy esetleg ! régebben nem követett-e el olyasmit, amiért esetleg a bíróság előtt felelnie kel. .1 1 *. • t. V ii' I Í-LJ í — Д református egyház felhívja az egyház tagjait, hogy egyházi adójukat ezen év végéig fizessék ki. Az 1933. évi egyházi VII. te. szerint a ref. egyházi adó minden év szeptember végéig tel­jesen. kifizetendő; a presbitérium azon­ban ezen évben kivétéesen megengedte, hogy december vééig kamat nélkül fizet­hessék. Jövő évtől kezdve a hátralék után késedelmi kamat lesz fizetendő. — A Pesti Napló november 28-iki szá­mában olvashattuk az alábbi érdekes sorokat: »Ä mai cipő ®nyomorítja a nők lábát. Az Országos Közegészségügyi Egyesület legutóbbi előadásán dr. Somo­gyi Béla a ruházkodásról beszélt. Az ideáis ruha szerinte az, amely a tent ter­melte meleget kifelé rosszul vezeti és a külső hideget rosszul közvetíti befelé. Ilyen ruházatban az embert nem érheti olyan mérvű lehűlés, amely megbetege­déshez vezet. A ruhanßmüek közül a legnagyobb visszássággal a cipőknél ta­lálkozunk. Rámutatott azokra a komoly kártevésekre, amelyeket a mai női cipők okoznak. A kínzó bőrkém ényedések, bütykök, tyúkszemek, benőtt körmök, efl- nyomoritott lábak tanúságai annak, hogy a nők lábai a divat áldozatai. Ezek a fájdalmak az idegeket is kikezdik és ezek az idegek nem javulnak sem kúrák­nál, sem gyógyfürdők használatánál, az idegeket is csak egy pár jól megcsinált cipő hozhatja rendbe.« — Nincs rossz láb, csak rossz cipő van! Különleges alkatú, tehát fájós lábakra, mindig a láb után készült pontos kaptafára, fele­lősséggel készítek kényelmes és csinos cipőt. A külömböző lábbajok gyógyítá­sára Budapesten is elismert bit Ili specia­litások! Gummieipők szakszerű ja,vitása. — CSIKÓS cipész, Mátyás tér 3. ■ИИИМЖМШШИ —HH—Mi ÉRTESÍTÉS! Krém praliné 10 dgr. 32 fill. Kókusz praliné 10 dgr. 32 fill. Rum praliné 10 dgr. 40 fill. Konyak meggy 10 dgr. 60 fii. Figáró bomba natur 48 fii. Nougat bomba natur 60 fii. Párisi bomba natur 60 fii. Grilage bomba natur 60 fill. Hauer bonbon különlegesség 10 dgr. 90 fii. 15 dekás csokoládé 36 fii. 35 dekás csokoládé 90 fii. Tisztelettel: ZABORSZKY cukrászda. Anyakönyvi hirek — November 25. — december 2. — SZÜLETTEK: Csatári Sándor és Laka Rozáliának Erzsébet nevű leányuk. Pap Antal és Ivánesics Annának Béla nevű fiuk. Le- hóczki János és Sós Teréziának János nevű fiuk. Mózer József és Terbe Ro­zinának Margit nevű leányuk. Horváth József és Dóra Erzsébetnek Ottó nevű fiuk. Szakái Benő és László Zsófiának Zsófia nevű leányuk. Gyurkovics János és Ihász Kárának Mária nevű leányuk. Huszti Mátyás és Tusori Erzsébetnek Klára nevű leányuk. MEGHALTAK: Gyenizse Imre 1 hónapos korban, Ór- nyas Mihály 9 éves, Pusenszki Francis­ka 9 éves, Iván Benedek 63 éves, Kel­ler Perencné Kovács Búkor Mária 48 éves korban. KIHIRDETETT JEGYESEK: Dági András Modok Juliánnával. La­kos Balázs Király Gy. Idával. Székely János keceli lakos Práger Veronikával. Németh Lajos Sárközi Juliannával. Vigh István pálmonostorai lakos Molnár Mar­gittal. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Lajkó Benő Babos Teréziával. Várad! Jenő öttömösi lakos Bata Erzsébettel. Juhász Balázs Gál Zsófiával. Tóth T. Károly Benke M. Eszterrel. Matus Antal Farkas Franciskával. Schniczkó András Horváth Margittal. Gyenizse Benő Raíai Judittal. Bor Kálmán Szaiai K. Julian­nával. Halasi gabonaárak December 4. Búza 80 kg»os 14*20 P Rozs: 10*20 P, Árpa: 12*20 P( Zab : 11*50 P, morzsolt Tengeri ó » 9'50 P, csöves Tengeri: 7*20 P. rerencvárosi sertesvásar Arak könnyű sertés 54—58 közepes 64— 67, uehez 83— 85 fillér. SORPT Rovatvezető: Dr. Bácsalmási Antal. A bajnoks6g állása. 1. BSE 2. BSC 3. KAC 4. JTE 5. BMTE 4 3 1 — 12:7 7 4 3—1 9« 6 4 2 11 12:5 5 4 1—3 5:12 2 4-----------4 3:9 — 6. Bácska visszalépett. A KAC harmadik helye meglepetés. Bár a két előtte álló csapatta! azok ott­honában játszott, mégis előkelőbb helyen kellett volna végezni a halasi csapatnak. CsapatösszeáHitási gondok a tavaszi sze­zonban már nem lesznek és így meg fvan a remény arra, hogy a végső baj­nokságot a KAC nyeri meg. A vezető BSE és a második helyezett BSC is Ha|- lasia jön tavasszal és itt még pgyik csapat sem tudott jjonltbt szerezni- A gyengébb ellenfelek el eji pedig azok ott­honában is győzni kél в KAC-nak. Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS A SZEGÉNYLEGENY MEGTEEESE REGÉNY Folytatás 6 j — Legszebb a világon, — felelt a betyár fellelkesült büszkeséggel, piros "< ajkad, mint a rózsa levelei, harmat he- J lyett méz van rajtok, szemeid, mint a tűz, szemöldököd sugár fekete, olyan Szépen illik szemeid fölé, mint az égre в szivárvány, nyakad fehér, mint a pa­tyolat, de nekem mégis legszebbek a te sugár fehér karjaid, ezek a gömbö­lyű karok, melyek nyakamat ölelgetik. A leánynak egész arca láng lett, sze­mei szilaj fénnyel szikráztak s beszédét vad tűzzel folytatta: — E szeretem, gondoltam magamban s mikor a vásárról jöttél haza. becsalt ide egy pár cimbora s betértél egy Utal borra, lovadat pedig megkötötted oda- kint az ágashoz. Mikor bejöttél, majd terogytam örömömben. Még hozzá rám is néztél, mosolyogtál is a szemembe, megfogtad a kezemet, megcsípted az orcámat. Én ezelőtt vad, haragos vök- tam az ilyen dologért, jól képen terem­tettem, aki erre vetemedett; de most ez egyszer olyanná lettem, mint a bá­rányka, még mosolyogni is alig mertem, pedig majd szétvetette keblemet a láng, szerettem volna a nyakadba borulni, ott simi, nevetni, kacagni örömömben, mert még senkit sem szerettem ygy, mint tégedet. S a leány harsányan kacagott s a betyár elkábulva hallgatta. ____________ — Mikor ementél, megfogtad a keze­met é® azt mcÄ&ed: »Az Isten áldjon meg!« Én meg azt mondtam rá: »Hát már elmegy kend?« S te erre olyan (fur­csán néztél rám, hogy még jobban meg voltam igézve. No! Nem úgy volt-e ? — Úgy volt! S te aztán megint azt kérdezted, hogy mikor jövök el megint. Erre nem tudtam már, mit gondoljak. Mikor egy szép leány kérdez ilyet... Még csak akkor néztem a szemedbe igazán. Olyan hamisan mosolyogtál a Szemembe s én nteg azt kérdeztem: ak­kor tő"ed, hogy hát már miért jönnék én el ide másszor is. Te erre Szétnéztél, azután a nyakamba vetetted magadat s azt mondtad: hogyha: el nem jövök töb­bet, akkor elölöd magadat. — Meg is tettem volna, — szólt |a leány szilaojn, — verjen mög az Isten, ha meg nem tettein volna. — Én azután kaptam magam, nem mentem haza akkor sem. Odaö eltelek magamhoz; megmondtad, hogy nem él­hetsz nálam nélkül, hogy csak téged szeresselek, öleltél, csókoltál; fölhozat­tam még egy pár icce bort, azt meg­ittam, te is ifitál belőle, megittuk a sze­retem poharát, azután versenyt dalol­tunk. Mikor hajna'odott, haj, mikor haj- nalodott, sohasem felejtem el, olyan nehezen szakadtam öl tőled, mintha a szivemtől vágtak volna el, nehéz volt a lelkem, visszabusultam, mintha itt hagy­tam volna valamit, itt is ihagytlam min­denemet, minden boldogságomat, tége­det édes galambom. | i — De most már nem '.hagysz el soha, í ugy-e nem is mész vissza (se többet. * Vissza se menj, — ha 'megtudnák? Ej, í Akkor is, elég nagy a (puszta, szállást : ad az a szegény legénynek, i Az ember egy kissé ekomorult e Szavakra; egyet sóhajtott, de azután hideg nyugodtsággal felelt: — Nem tudja senki, nem Is fogja meg­tudni soha! Azt gondolják, hogy elszö­kött. Csak hadd gondolják, akár BiZt is, hogy azért ment el, mert én bániam rosszul vele, azt is hadd gondolják. — Csak neked ne legyen semmi bajod! — Ki látta, ki meri rám fogni? — Szólt a betyár sötéten. — De ne légy azért szomorú, mert akkor az én szivem is fáj, verd ki a fejedből, légy jókedvű, mint az előbb, ne törődjél semmivel, éljük világunkat. — Igazságod van. Úgy van, ha már megvan, jól van, már úgy sem lehet a dolgon segíteni. A leány azután, hogy elűzze a betyár sötét arcáról a komorságot, szivéből a bánatot, ismét dalolt a fülébe csábitó érze'géssel. Hamisan kacsintgatott a sze­mébe, karjaival ismét ölelgette s lihegő, forró kebelével a betyár izgatottan do­bogó szivéhez simult. A betyár letörölte ingujjával homloka verejtékét. — Hát nincs már meg a kendőd? — kérdezte a mosolygó leány, hova tetted az én szép piros se’yemkend öntet? — Ne is beszé-j róla, — feleit ta j betyár, — azt fontam össze kötélnek, i mert nem volt más. — Majd adok másikat he’yette, van még nekem több is ga'ambom, minde­nemet, 'életemet odaadom neked. — Azután ga'ambom, ha majd nem lesz több beszéd arról &z asszonyról, ha majd azt mondom otthon, hogy meg­untam utána várni, megint meg akarok házasodni, halod-e galambom, elvesz­lek én téged. — Minek tennéd azt? — fotelt a le­ány hamisan. — Minek? Hát csak annak, mert ez a kívánságom. — De én ga'ambom jobb szer(etem igy, nem megyek én férjhez, — szólt a lány ravasz mosolylyal, — szeretőd kí­vánok én lenni, nem feleséged. Ki tud­ja, ha feleséged tennék, még meg is un­nál valaha. — Én téged? — kérdezte a betyár acél karjaival a leányt keblére szorítva, de hiszen nem érám én azt meg, — mit tettem én érted в mégis ezt mondod felőlem. — No csak ne haragudj galambom, nem úgy mondtam én azt, csak úgy, hogy e’ég idő tesz még arra gondolni; nagyon szemet szurka a világ előtt az ilyen dolog. A betyár eszmélt e szavakra s Szemei örömet fejeztek ki. — Igazság! Jó vigyázni édes, egyetlen virágom. — Csak szeress, maradj te az én hű­séges szeretőm, mint én a tied. Ha fá­radt lovadon előjössz, az én kebelem lesz pihenő párnája fejednek; ha a cim­boráiddal összeharagszol, elhajtom én haragodat csókjaimmal, nem hagylak én bánkódni, aggódni, mosolygok, nevetek neád, dalolok neked, úgy, hogy min­dent elfelejtesz. (Szombati számunkban folytatjuk). Nyomatott a Helyi Értesítő Lapvállalat nyomdájában, Kiskunhalason, Molnár u.

Next

/
Oldalképek
Tartalom