Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)
1933-06-03 / 44. szám
junius 3 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 5 о!(Ы CIRKUSZ A grófnő korrigál avagy: egy elvitathatatlan olasz attrocitás Milánói jelentés szerint az ottani biróság nyolchónapi börtönre Ítélte C. Andrea grófnőt, akt útlevelét meghamisítva, két évvel fiatalabbnak tüntette fel magát, majd a határon szolgálatot teljesítő tisztviselővel go- rombáskodott. Távol áll tőlünk az a szándék, j mintha beavatkozni óhajtanánk I Olaszország bdügyeibe. Sőt Hang- | súlyozni kívánjuk, hogy fenntartás j nélkül respektussal tekintünk a fa- j siszta állam éle t mi nden megnyilvá- i nulása felé. Most mégis, mintha torkunkra forrt volna az »ewiva Italia« felkiáltás. Előrebocsátjuk, nemcsak a grófnőt sajnáljuk, aki ezt a nyolc hónapot még száz éves ко- i rában is letagadni lesz kénytelen. ! Elsősorban a fasiszta államért aggó- j dunk. Mert bármennyire is sikerült j eddig minden, itt defektust kapott a rendszer. Mert könnyű volt szabadságoltatni az előző kormányt, semmi se volt lecsapolni a Némi- tavat, a Marcia su Roma csak egy kis kirándulásnak minősül s ebben a pillanatban nem tekintjük leisz- tungnak a tízezer kilóméternyi országút kiépítését sem. Mindazt köny- nyü lehetett elérni, de hogyan gondolja Mussolini, hogy a fák az égig nőnek? Hogy a nőiket rá lehet kényszeríteni életkoruk őszinte bevallására? Vajh’ hogyan képzelik? Hát nem veszik észre, hogy itt legyőzhetetlen természeti erőit működnek? Olyan erők, amelyekben évezredek öröklött ösztöne lázad minden goromba rubrikázás ellen. A fasiszta miliciia, az olasz hadsereg, a szárazföldi, tengeri és légi haderő felvonulhat egyszerre, az ösz- szes ágyuk torka a grófnő szivének irányulhat, mialatt nekiszegzík a kérdést: — Hány éves, grófnő? A grófnő a harmincból egyetlen másodperc alatt levon nyolcat, aztán a legbájosabb mosollyal felel: — Huszonkettő... leszek. Mert a nő mindig lesz. Tizenhat lesz, húsz lesz, huszonhat lesz. Akkor újra tizenhaton kezdi, de most már huszonnégyen áll meg. Általában mennél öregebb, annál fiatalabb. Harmincnál például már állandóan huszonkettő. Mit tud a fasizmus, ha még ezt sem tudja! Az ítélet ellen tisztelettel fellebbezést jelentünk be. Az ítélet igazságtalan. A grófnőt nem érdekelhette a határon szolgálatot teljesítő tisztviselő skrupulusainak alapossága. Mit számítanák itt száraz paragrafusok, rideg rubrikák, unalmas hivatalos tárgyilagosság! Amikor a grófnő azt állította, hogy ö mindössze huszonkét esztendős, a tavaszt, ifjúságot és szépséget juttatja eszünkbe. Bizonyosan mosolygott is hozzá kedvesen és elbűvölően. A kopott határállomás felett biztosan kiderült az ég, a bakterház mellett rózsa- j szin barackfák nyíltak és a mozdony dohogásában szerelmes rimek csilingeltek. A határállomásra bevonult a poézis, mig a grófnő elcsi- cseregte: — Huszonkettő kérem ... i Valószinü'.eg látnivaló volt, hogy a grófnő kissé több. Egy csekélységgel. Úriember azonban nem veszi ezt észre. Okos ember még ke- vésbbé. Vájjon melyik kategóriába soroljuk azt a paragrafusokkal felszerelt tisztviselőt, aki ilyen brutálisan támadt erre a jóindulatú fiatal hölgyre: — Ön nem huszonkét, hanem harminc éves... A kis határállomáson jeges szél söpört végig. A grófnő elsápadt, az utasok is. Az ég beborult, a barackvirágok lehullatták szirmaikat, mialatt a közben magához tért grófnő csak ennyit sziszegett: — Neveletlen fráter... Hát az. A grófnő igazmondásában és tragikus sorsában hűséggel és részvéttel osztozik minden huszonkét éves hölgy, bezárólag az ér- j dekeltebb életkorának legmagasabb határáig. Az inkvimtori szigorúsággal hozott ítélet elleni tiltakozáshoz még Nefretete fáráóné múmiája is csatlakozik annál is inkább, miért ha erről az ügyről megkérdeznék és beszélni tudna, bizonyosan ezeket mondaná: — A tudósok szamarak. Én nem négy- csak háromezer éves vagyok... U (cs.) Jubilál a „cseregyerek“ Szomorú viszaemlékezés egy romantikus intézményről amely nyomtalanul eltűnt, de amelyet újra életre akarnak hívni Késmárk, 1933 május közepén. Javakorbeli férfiak közül vájjon hánynak dobban meg a szive, ha hallja azt a szét, hogy »cseregyerek«? Lelki szemei előtt megelevenednek régen elmúlt idők, a diákélet rózsaszínű romantikájával átszőtt korának felejthetetlen esztendei. Évek, amiket felejteni nem lehet... A ma generációja legfeljebb Jókai és Mikszáth regényeiből, Krúdy Gyula novelláiból, meg Farkas Imre bü- í bájos »Iglói diákok«-jának nótáiból tudja, hogy a mi diákéletünknek is j volt egy romantikus korszaka, amely j a nagy világégés zsarátnokai között valahogyan nyomtalanul eltűnt, pedig — megmaradhatott volna. Magas politikának és eltolt országhatároknak semmi közük sincsen az j élet romantikájához. Legalább is nem I szabad, hogy közük legyen... Öreg késmárki anyókák mesélik j nekem, — az apjuktól vagy a grósz- j mámijuktól hallották — hogy az idén j kereken száz esztendős a cseregye- j rek intézménye. Száz esztendővel ezelőtt történt, hogy Késmárk város akkori evangélikus esperesének kezdeményezésére cipszer gyerekeket küldtek el magyar szóra Gömörbe és gömöri fiuk jöttök el a fatemplom hazájába német beszédet tanulni. Az intézmény aztán népszerű lett, a 1 szabadságharcot követő esztendőkben kissé alábbhagyott, de a múlt század hetvenes, nyolcvanas és főként a kilencvenes esztendeibén virágkorát érte. Intézmény lett belőle, kiterjedt. Már nemcsak Gömör, ha- i nem Szeged, Debrecen, Kecskemét, j Miskolc, a nagy magyar Alföld küldte el gyerekeit Késmárkra, Ig- lóra, Lőcsére, a mai magyar közéletnek százszámra vannak kitűnőségei, akik a Szepesség ősi városaiban tanulták meg a német beszédet és ugyancsak százszámra vannak cipszerek, akik a debreceni cíviseknél, a nyíregyházi taligásoknál, a szegedi alsóvárosban, a bugaci tanyák szomszédságában kedvesi, vendégszerető famíliáknál sajátították el a magyar beszédet. Mennyi szerelem, mennyi romantika' szövődött évtizedeken keresztül, tucatszámra találok még ma is a Szepességen asszonyokat — sokan közülük ma már nagymamák — akik szinmagyar városból kerültek el ide, onnan, ahoi a : Misi vagy a Tóni oskolába járt. Azt mondja nekem Hajts Bálint ; késmárki esperes, akivel most órá- i kát sétálok a Magas Tátra égbe- j nyúló havasainak aljában, a tátra- i széplaki erdő zöld fenyői között: — Én is cseregyerek voltam. Nyíregyházára kerültem iskolába. Amikor odavittek, egy szót sem tudtam magyarul. Életem felejthetetlen esztendei lesznek azok, amiket a »nyiregy- ’ házi bácsinál« töltöttem el. Valóban szüléimét pótolták. Nem volt közöttünk sohasem elszámolás, ök vették a könyveimet, az irkáimat, ruháztak, zsebpénzt is kaptam, akárcsak a cseregyerek, aki helyettem tanult az én szüleimnél, Késmárkon. Furcsa csak az volt a dologban, hogy mi, cseregyerékek nem ismertük egymást. Mert amikor engem vonatra tettek Késmárkon, akkor indult el hazulról az én partnerem. Különös volt, hogy a nyíregyháziak úgy szerettek engem, mint a saját gyereküket, az én szüleim hasonlóképen szerették az én »testvéremet«, de a két testvér soha ösz- sze nem találkozott. Csak később, amikor már túl voltam az érettségin, találkoztunk össze. És amikor már lelkész voltam Orosházán, majd Gyomén ismertem meg alaposabban a »testvéremet.« A cseregyerek intézménye volta- képen két részből állott. Komolyabbik része volt az, hogy a cipszer német és az alföldi magyar gyerekeket a tanév tartamára cserélték ki egymással, de emellett volt egy rö- videbb periódus is, amikor a csere- gyerekek csak a vakációra cserélődtek ki. Ezzel az utóbbival akarunk most a Szepességen megpróbálkozni. Ha azután ez sikerül, akkor megpróbálják újra megteremteni a szeptember elsején kezdődő tanévre is a csere- gyerek-intézményét, amely voltaké- pen a háború után következő esztendőkben szűnt meg. Minden különösebb hatósági beavatkozás nélkül, önmagától. Éppen úgy, mint annyi sok romantikus berendezkedése a béke korának. Késmárkon, Iglón, Lőcsén állanak ma is a német iskolák, a Szepesség szívesen küldené cserébe a gyerekeit magyar szót tanulni, hiszen ember korában annál értékesebb a férfi, mentői több nyelvet beszéli És a magyar fiuk, lányok könnyen megtanulhatnák a szepességi iskolákban a németet, szlovákot, aminek hasznát vehetik életük során. A kérdés csak az, ki vegye kezébe az akciót. Annak idején nem volt e tekintetben semmiféle hivatalos kezdeményezés. Tanárok, tanítók, papok keresték meg magyar kollégáikat és azután Magyarországon ugyancsak a lelkészek és tanerők kutatták fel a gyerekes famíliákat. Valahogyan igy kellene megcsinálni a dolgot ma is. Persze politikamentesen, amiként, hogy iskolába járó gyerekeknek a nagyok politikájához semmi köziüt nincsen. Szeretettel kell megfogni a kérdést. Nem fér kétség hozzá, hogy az alföldi gyereknek, aki hegyet legfeljebb az iskolás könyv oldalain láthat, uj dolog a Magas Tátra, idegeit megedzi, tüdejét kitágítja, de ugyancsak erősebbé, edzettebbé teszi a cipszer fiút, vagy lányt az, ha egy-két hónapra lekerül az Al- I földre. És bővül a látóköre, uj vi- ; lágot lát, nyelvet tanul. ! ... Közelebb hozza a népeket egy! máshoz... j A kicsinyek szere te léből kifejlőd- j hetik a nagyok megértése, j Hiszen: ha megismerjük, már meg ^ is szerettük egymást... ! Én azt gondolom, hogy érdemes ! lenne a dologgal komolyan fogS'al- I kozni és meg lehetne próbálni az 1 idei nyáron kisebb arányokban életre i kelteni azt az intézményt, amel£y- I nek romantikus múltja ábrándos nó- I iákban csendül fel azok léikében, ; akik maguk is cseregyerekek voltak, j Ha azután sikerül a nyári akció, akkor ám menjenek újra a Szepesség évszázados, dicső múltú iskoláiba a magyar gyerekek és kel- ! jenek útra az Alföld akáolombos há- ; zai felé a hegyek aljának fiai... ■ Hiszen: édes Istenem, egy fél em- i beröltö múlt már el azóta, hogy ■ megszűnt a fegyverek rombolása... Paáí Jób. I Kultúrvonatokat indit a Máv Az államvasutak igazgatósága, az idegenforgalmi ügyeket most üigy- rendileg a díjszabási, valamint va- sutkereskedelmi politika körébe vonta s egész üzletpolitikáját az idegenforgalmi propaganda szolgálatába állította. Senn Ottó, az Államvasutak elnökhelyettese az Államvasutak nagyszabású idegenforgalmi tevékenységéről a következőket mon- : dotta: 1 1 I — Díjszabási téren a legkülönbözőbb kedvezmények állanak úgy a belső, mint a nemzetközi forgatom rendelkezésére. Nemcsak fenntartjuk, de továbbfejlesztjük a filléres vonatok jól bevált rendszerét és ugyancsak tovább fejlesztjük a nem- ’ zetközi cserevonatokat is. Beveziet- I jük ezenkívül az úgynevezett kul- turvonatokat is, mintegy 66 százalékos kedvezménnyel. »Hét nap Magyarországon« elnevezésű szelvényes jegyfüzetek keretében csekély átlagár ellenében a szelvényfüzet hétnapi időtartama alatt szabad utazást biztosítunk a jegyfüzetek tulajdonosainak az egész ország területére. Életbeléptettünk körutazási jegyeket is 33 százalékos kedvezménnyel. A gyorsvonatok folyosóin külföldi mintára j legközelebb szép kiállítású vasúti térképet függesztünk ki az utasok számára. i A Maradékáruházi tolgyfalevél védjegyű cipői szépek, |ók és olcsók 9-5° 10*50 и* j SZABOTT ARAK. 100 gyönyörő minta.
