Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)

1933-05-22 / 2. szám

Kiskunhalas, 1933. május 22 2. szám I. évfolyam Politikai, gazdasági és társadalmi lap Gazdasági Egyesület félhivatalos közlönye ELŐFIZETÉSI ÁR: Fél évre — — — _ _ 2 pengő 50 fillér Negyed évre — — — — 1 „ 25 „ Vidékre fél évre — — — 3 „ 50 „ Felelős szerkesztő lap vezér: MEDVECZKY KÁROLY gazdasági főtanácsos Szerkesztőség és kiadóhivatal: HURT KÖNYVKERESKEDÉS (Városháza épület) MEGJELENIK HÉTFŐN DÉLUTÁN Helyőrségi kisfemplom kápolna felszentelése Hősök napja »Szép és dficső maghalai a Hazáért!« Éne­kelte kétezer éve Horatius Rómának és minden időknek legnagyobb költője. Törvényeink május utolsó virágos vasárnapját avatták a, hősök em­léknapjává. Óh fáj nekünk, de jobb volt mennetek! Amin szeretettel csüngött telketek, azt fosz­lányokra téphették! A kor hajóján törpe szellem ült. Eszmékért nem küzdött, nem hevült az ak­kori elsatnyuii kormányvezetőség! A szomorú 1918-ias felfordulási év konyakos hadügyminisztere, a most Belgrádban üdülő Lin­der Béla elrendelte: »Nem akarok többé kato­nákat látni!« Országhatáraink védelme helyett szélnek bo- csájtoíta fegyveres erőnket, Ellenünk szövetke­zett Világszövetség uszályhordozó csatlósait, apró balkáni államocskákat háromszor akkora elcsa­tolt területre ültethette bele, mint amire ezér év zivataros leforgása közben azok legmerészebb vad álmaikban valaha is gondolni merészeltek. Hőseink elestek kötelességük teljesítése köz­ben. Elestek a »Becsülat és Tiszteiéi mezején.« Rendületlenül' védték Linder kótyagosan zagyva parancsáig hatalmas Dunai birodalmunknak' északi és déli szikla határait. Keményen megálltak he­lyüket, mint a Római légiók dübörgő léptű meg­kövesedett katonája, a lávától: elöntött Pompeii kapujában. Az örök zugásu tengerre néző »Porta Marinában«. Nem kapott parancsot a távozásra; őrtálló helyén várta be a - Vesuv begytüzes ára­datát. Megörökítve magát a Krisztus utáni idő­től évezredeknek sorozataira a katonai kötelés- ségtieljesités rettenthettem mintaképéül. Derék hadseregünk fölfogta és visszafordítva az orosz moszkovita had tatárjárását Oroszlánok bátorságával küzdött honvédő se­regünk. Egész világ bámulatát műszerezte a kül­föld által becsületes és egyenes lelkűnek elneve­zett Magyar Nemzetnek. Az elmegyenge Wilson amerikai elnök Csa- létkes 14 pontjainak Trójai falovával tudtak csak behatolni négy éven át hiába ébeztetett és hiába ostromolt Várunkba. Most emlékezzünk!... A szsjnt tavasz májusi reggelének hálás el­ismerő vfrzgait hintjük, nemes Kiskunhalas városa ezer elesett Viadorának ércnél maradandóbban szivükbe zárt hős bajnoki alakjai falé. Emlékezet szent hársfái zöldülnek már ' a Hősök ligetében. A ragyogó Firenze téréin fia­tal sötét cipsusfákiat ültettek el, karcsú derekai­kon olasz katonák fényképes tábláival. Mi ezeket lelkűnkben hordozzuk. Szép május hála vasárnap­ján adják át ünnepélyesen a világháború hadi­rokkantjainak várva-várt jelvényeiket. Rokkantak dijait is megjavította gondoskodó országgyűlé­sünk; mai viszonyok szűk kereteihez arányosítva; mig teljes gazdasági erőnket vissza szerezhetjük. Hősök! Harcosok! Világháborúk csatárai! Vi­rágok hónapjának engesztelő évfordulóján meg­hajtjuk előttetek szeretetteljes köszönettől sugárzó arcainkat. Visszagondolunk a véráldózat legna­gyobb adójára. Füleinkben megcsendülnek Rov®- retó novemberi virradatra megszólaló ágyukból öntött ércharsngjiai. Dallamaik erre hozzák Itália bűvölő' egének kék és arányló álmait. Álmodjatok a Magyar Feltámadásról! Medvíeczky Károly. A katolikus Egyházközség és társadalom nagy­szerű áldozatkészségéből alkotott bájos kis temp­lomkápolna, iaz Erzsébet királynő emlékliget fö­lötti magaslaton kitárja hivó kapuit, a felszen­telés nagy ünnepélyére Áldozócsütörtökön, Jézus menybeszállásának magasztos évfordulóján. A magyar hadsereg tüzesfelkü főpásztorának Zadravetz Istvánnak ékesen szóló utóda fogja, felavatni, a Liget árnyas fái fölött kiemelkedő karcsuan művészies »témpiettot« Kovács Vincé­nek, a Szeretet Vallása fáradhatatlan kanonoká­nak, a belsőséges Igaz Hit sziklájára emelt és épített Életművét. A nagy lelkipásztornak több mint szeretet­tel, több mint lelkesedéssel megteremtett moz­galma izzón áthievitette sziveinket. Meg fogjuk mozdítani, ha kell, a hegyeket is, megnégyszerező­dött városunknak Mária Terézia kora óta, hiányzó katbedralis templomainak felépítése ; Magyaror­szág második »C3mp,anilé«-jánek különálló csipkaze- les harangtornyának itt kell fefszökkenni a, magas- ságos kék lő égboltozat felé. Hirdetve a Názáreti isteni szózatát: »Jöjjetek hozzám, ide mind, kik munkálkodva megfáradtak vagytok. Én megeiny- hitelek titeket!« A felsővárosi kápolna fals zen telesének Prog­ramm ja: Dr. Haász István tábori püspök végzi a fel- szentslési szertartást, aki szerdán délután 4 óra 9 perckor érkezik Halasra, Ok rész László őrnagy­lelkész, tábori alesperessel. i Szerdán este a tisztikar látja vendégül. Csütörtökön délelőtt egynegyed 10 órakor kör- menetben mennek az alsóvárosi temp,lómtól a kápolnához. 10 órakor Önagyméltósága felszenteli a ká­polnát, utána szentbeszédet mond a kápolna előtti téren, majd szentmisét mond a kápolnában. Ez­zel egyidejűleg kint tábori mise. Délután 1 órakor társas ebéd a róni. kát. Önképző Egyletben, melyre kedd déli 12 óráig lehet jelentkezni az egyházgondnoki hivatalban. A halasi tanyákat Öexellíenciája, másnap meg­látogatja. Szebb fövő felé Irta: Gróf Teleky Mihály. Világválság kellős közepén álunk, nem tudni vájjon elértük-e már a mélypontot, avagy talán még rosszabb napok virradnak reánk, Vagy pe­dig a várva-várt, hőn óhajtott fellendülés* követ­kezik végre be a sötét magyar éjszakában. Csak egy tény biztos: a lethargia', nemtörő­dömség egyenlő a halállal; a mozdulatlanság, tét­lenség a rothadáshoz vezet. Miként taz álló vi- zep a békanyál behálózza a viz tükrét, úgy megy veszendőbe az emberi kultúra, haladás, ha, nincs a társadalomban, é'lniakarás, iniciativa, tetterő. Ez- zért bir különös fontossággal, hogy a Gazdasági Egyesület most megindult félhivatalos lapjával, a Halasi Hírlappal is a gazdatársadalmat segíteni, jó tanácsokkal vezetni akarja, hogy ezáltal! a vál­ságos helyzeten enyhítsem. A sivár jelenben igen nehéz vállalkozás a gazdaiközönsigpjt a tespeűéisböl fóliázni, hisz baja van elég mindenkinek amin elmerenghet, mégis azt hiszem, a Kiskunhalasi Gazdasági Egyesület agilis vezetőségének vállalkozását siker fogja korpnáztijl, hisz ott, ahol a munka, szorgalom oly szép gyümölcseit látni, mint a halasi határ­ban, ott az elszórt mag a, gazdák lelkében te- levény talajba kerül. fl fcateai gazdák szorgalmiról époszt le­hetne zengeni: egyik helyien homokbuckákat hord­tak te s telepítettek a simára varázsolt terü­leten, mesés szőlőt, tündéd gyümölcsöst, más­helyt pedig bolgár kertészt megszégyenitő szor­galommal éjt nappalt átdolgozva gyönyörű zöld­ségest alapított saját izmai erejével, verejtékező munkájával a gazda, ahol pedig jó fekete föld terül el a határban, Svájcban képzeli ma­gát az ember, oly intenzív tehenészei, sajt- és vajgyárjÉs folyik. ' { Ezek mind verőfényes, napsütéses részei Ha­lasnak, deL biz, ahol a határ 112.000 kát. hold, ott árnyoldalaknak is kell lenni! Értem ezalatt a sivár homokbuckákat, ahol csak fegy^egy el­árvult nyárfa bóiongat s galagonya boróka bok­rok közt távolból köszönt egyik fűszál a má­siknak. Pedig nem igy volt fez jó pár évvel ezelőtt, amint azt zalai Szahy László »fl Puszta Balladája« tómű rém?[k müvében megírta, akkor még kiisebb-nagyobb bércetek, bokorerdők virul­tak a dombokon, a völgyiekben meg akác, je­genye, nyár, de akkor még klímája is, más* le­hetett e vidéknek: több volt ía harmat s tálán eső ás, a buckák számumját — a kunsági esőt — fölfogták a fák, nem hordta az a homok kvarc szemcséit, melyeik ma megölik á növény­zetet, ezer és ezer helyen hiegsértve azt. Dé a kultúra haladásával, ai szántó térhódításával egyre csökkent az erdő s (legelő, szabad prédá­jává dobva oda a buckákat la szélnek. A homokbuckák kérdésének megOildása, ezek­nek a szffiaj1, vadíediteteknek a megszelídítése, kell, hogy Halas legfontosabb problémája le­gyen, e kérdés megoldásától függ sojk derék, jó magyar gazda jövője, hjsz ma hasznot úgy­szólván nem hajtó területekről van szó, ahová a nyár nagy részén csak koplalni jár a jószág s melyet talán csak a pulyka falkák haszuosl- tanalk úgy, ahogy. Ha valami javítási munka meg nem indul, itt évről-évre romlani fog a helyzet, sivataggá alakul át e vidék, tönkre megy a gazda. Fentieket igazolják a statiszti­kai adatok is: 1895-ben még 9.481 drb. szarvas- marha volt Halason, 1939-ban pedig mindössze' 5.667 drb'. A megszaporodott szántó- és szőlő területre most kevesebb trágya jut, mint az­előtt. Persze a nehéz gazdasági viszonyok, adó­behajtások is éreztetik minden bizonnyal hatá­sukat az állatállomány apadására, de talán mégis csak a főtényező a takarmány, a legelő hiány. Hálátlan, nehéz feladat a homokbuckák ránc- baszedése, de azért mégis csak nyélbe kell azt Egyes szám ára 10 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom