Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1933-08-08 / 13. szám
2 HALASI HÍRLAP augusztus 8, kedd Három óra a Jamboreen Mozaikkockák a nagy cserkcszvárosból (Gödöllő, 1933. aug. 5.) Két óra! Tábornyitás. A hatalmas területen szétszórt vagy 10—12 helyen felállított óriási mega ionokon keresztül erőteljes hang harsogja a közönség felé, hogy mostmár szabad a tábor területére való belépés s a kiváncsi tömeg az ugyancsak a megafonból felcsendülő vidám induló hangjai mellett hatelhat befelé a Jamboree rejtelmes városába. Nekivágunk jókedvvel mi is, hogy hámom óra alatt keresztiilfussunk rajta. Igazán »fám bori« szándék! * Legelső kedves érdekesség az egyes táborok külső, tarkia képe. Minden csapat igyekszik, hogy valamivel magára vonja a közönség figyelmét. Erre elsősorban a táborkapukat és kerítéseket használják fel. Újabb és újabb meglepetés minden lépés. Hogyne, mikor ott áll előttünk például egy kukoricás zárból nagyszerűen összefont kerítés és kapu, s pár lépéssel odább fenyőíobozok- ból látunk még érdekesebbet, azután pedig egy színesen festett faláncos tűnik fel. Megtaláljuk a székelykapuk gyönyörű másait, majd egyszerű tnádsövényes, nájfarkas kerítések után piros muskátli rengetegből,' azután mézeskalács utánzatokból összeállított kapukra bukkanunk. Mosolygnunk kell, midőn a somogyiak kapujához érünk. A kapufélfa két óriási nyitott s hegyével fent ösz- szeérintkező bicska (népiesen »bugyii«), jelképezvén, hogy jó lesz vigyázni, mert itt a híres somogyi bicskások nemzedéke ütötte le tanyáját. Legtöbb dicséröje mégis két zalai kapunak van; az egyik egy óriási szalmából font cserkészka- lapot tart két oszlopán, a másik felett pedig két hatalmas tárogató nyílik kétfelé s a kerítés öt vesszőfonalán apró, fából faragott kot ákon kuruc dallamok rajza elevenedik meg. A kapuk szépségével és ötletességével határozoaítan a magyamok vezetnek. * Be-bepillantunk egy-egy táborba is. Ahány nemzetség, ennyiféle szinü és alakú sátort látunk. Az amerikaiak sátrai a legkényelmesebbek. Szalmazsákjukba nem kell nagyon 'keresgélni a szalmát, mert egy biciklipumpával megtölthető táboruk összes gumifekvöhelye. Érdekesek a keletiek (különösen pedig az egyp'omiak) színes szőnyeggel ellátott sátrai, a salzburgiak törpe fali ázik ói, az ausztráliaiak bumerángos, kengurular- k’as sátrai s a japánok lámpionos fekvőhelyei. * Nagyon keresett része a Jamboree-nek a »si- vatag«-ja. így nevezik azt a teljesen szabad teret, ahol a meleg éghajlathoz szokott nép fiai ütötték fel tanyaijukat. (A többi ugyanis erdőben van.) Egyptomiak, japánok, Irak gyermekei és a ma érkezett indiaiak találhatók itt. A mai napig különösen az egyptomiakat látogatta a közönség erősen, mert ők voltiák a legfeketébbek, de a ma megérkezett indiai táborszomszédofcban erős ve- télytársakra találtak, mert a pesti lányok most- már szívesebben fényképezték magukat a turbá- tros s színesebb indiánokkal. Csupa keleti szőnyeg minden sátor. Az élelmes indiaiak megrakodtak csecsebecsével, amit szívesen mutogatnak s még szívesebben árulnak. A derék nagykun testvérek és a szabolcsiak e sivatagi népek szomszédai, s itt emelkedik a szabolcsiak hatalmas modellje: a nyírbátori református templom csúcsíves fafaragásos tornya. (Érdekes, hogy a tornyot sok táborlakó is, nemcsak látogató, mohamedán imaháznak tartja, mert a csillag alatt levő szélkakas elferdült s így félholdnak látszik.) * Szomorúan nézegetjük óránkat, miközben rohanunk a sok látnivalón. Mennyit szeretnénk közelebbről, s jobban megnézni! Hiába, három óra kevés! Éppen az alföldi szélmalmok kicsinyitetfj másai közt járunk, melyeknek vitorlái vigan fo- nognak, midőn feltűnik a levegőben egy berregő cserkészgép. De jobban megnézve, kiderül, hogy nem is egy, mert másikat is húz maga után kötélen. Ez is egyik legérdekesebb látnivalója a Jamboreenek: a vitorlázó, motor nélküli repülés. Egyszercsak eltűnik a kőiéi, a motoros leereszkedik s méltóságteljesen ott lebeg a karcsú, gépnélküli fehér madár a kék azurtengeir-i ben. Lassan, nyugodtan tesz egy-két fordulót, majd szép köröket írva, ereszkedik alá.. Felejthetetlen látvány! * Végre betalálunk a mi egyszerű nádkerité- ses, de nekünk annál kedvesebb kapun, a halasiak táborába is. Jeremiás és Paczolay parancsnok urak szívélyesen fogadnak s jól esik a sok látott s hallott dolog után egy kissé a tipikus halasi »zsombék«-on megpihenni. Szétnézünk. Csupa rend, tisztaság, de amellett élet az egész tábor. A fiuk napbarnított arcán a szenzáció és öröm nyoma. Egyikük éppen akkor fürdött meg egy jó félvödör vízben. (Igaz, hogy mások jó- szándékából és jóvoltából kifolyó lag zuhanyositott alakban.) Elbeszélgetünk velük pár percig. Hogy érzítek magatokat? — erre a kérdésre öten is felelnek egyszerre: Nagyon jól! Szenzációsan! Mint hál a vízben! Klasszul! Cuki módra! Meddig szeretnétek itt maradni? — erre meg már tizen is kiabálják: Szeptemberig! Karácsonyiig! Érdeklődtünk angolnyelvi tudásuk érvényesítése felől is (a mi csapatunk ugyanis már két éve külön angol órán készült e nagy napokra) s megtudjuk, hogy nagyszerűen meg tudják magúikat értetni. Hanem hát azért azt is bevallják, hogy nyelvük mellett e téren sok hasznát veszik kezüknek és lábuknak is. A koszt iránt is megkérdezzük a 'legilletékesebb halasi cserkészt, Figura Sándort, s a legmegnyugtatóbb dicsérő nyilatkozatot kapjuk. Az idő azonban múlik, sietve kívánunk jó munkát a boldog csapatnak. * Sietnünk kell! Csak futólag láthatjuk Bi Pi (Baden Powél) gyönyörű sátorát a hatalmas Jam- boree-zsázló mögött s nem sok időnk marad az egyes nemzetek külön kis kiállítási sátraik meg- ! tekintésére. Nem sokáig hallgathatjuk a csehek í pompás muzsikáját, nem láthatjuk meg már a j színház és aréna nagyszerű előadásait sem'. Ez j utóbbi a különböző nemzetek zászlódiszében pompázva így elhagyatott formájában is sejteti, micsoda nagyszerű lehetett itt a felvonulás és milyen nagyszerű lehet itt egy cserkészbemutató. Az üzletváros tarka pavilion során is csak átfutunk, de látjuk, hogy lehet itt vásárolni cserkészbottól kezdve üres pénztárcáig mindent. Közepén a zenepavillon ontja a zenét. i* Már az állomáson vagyunk. De itt újabb érdekesség vár. A »Premontrei-hid«-róI apró »farkaskölykök« szállingóznak alá. Köztük fe.ismerjük a halasi apróságokat is. Pár szót váltunk velük is, mélybői megtudjuk, hogy nagyon jól érezték magukat, legjobban tetszett nekik Bi Pl bácsi, mert mikor feltűnt a láthatáron, mindig nagyon lehetett »üvölteni«. A »esencselés« terén (rögtön köz- beszurjuk a jó szülök megnyugtatására, hogy e furcsa szónak semmi köze a magyar »csenés« szóhoz, csak ártatlan cserélést jelent) sajnos nagyon »lecsúsztak«. Idegen nemzetbeT.ek közül csak nagy fiuk voltak a táborban, s nekik azok számára nem igen volt megfelelő holmijuk. így pl. a kis Faz'linovics csinált már majdnem kész üzletet egy nagyon szép lengyel övvel, de a Kengyel nagyon kövér volt és nem érte körül a legkis- sebb halasi cserkész derékszíj s így a »csencs« meghiúsult. Pedig nagyon szereitek volna sköt szoknyát és egyptomi fezt »csencsélni.« \* Búcsúzóul visszapillantunk Hirtelen muzska- szó üti meg fülünket. Az állomás előtti téren vállbán összekapaszkodva valami 15 cserkészfiu lépdel széles sorban. Középütt egy magyar cserkész harmonikával, a többi mind más más nemzetiségi. Majd az egész utat elfogják s mosolygó arccal lépdelnek egymást átölelve a magyar har- monikás indulójára. A jármüvek szinte tisztelet- teljesen térnek ki előlük. A közönség meg-megálli s velük mosolyog. Integetnek, visszamosolyognak. Mindenki mosolyog, testvér és boldog. Ez a Jamboree ! Igen élénk az élet Fehértón Egyetlen egy alföldi várost sem áldott meg a jó Isten annyi üdülőhellyel, mint a kiskunok »hirös« városát, Hajast. Benn a városban találjuk a Natkai szigetet, a város szélén a -Sóstót és 12 km.-nyire a belterülettől városunk egyik gyöngyét Fehértót. Mostanában azonban baj van a kréta, illetve a fürdő körül. A rosszmájnak felelőtlenül minden rosszat rá kennek a mi kirándulóhelyeinkre. Sajnos igen szép eredménnyel dolgoznak a sötétben bujkálok, mert igen sokan — többek közt e sorok Írója sem — nem mertek ta heti robot után kiruccanni az üdülőhelyeinkre. Ezek a feketeszemüvegen nézők a Natkai szigeten lévő uszodára ráfogták, hogy kicsi és d,rá- ga, a Sóstóra kimondták, hogy hihetetlenül piszkos, Fehértóról pedig azt hiresztelték, hogy a városi hatóság teljesen elhanyagolja az utakat, a viz hináros, a kabinokat és a vendéglőt bezáratta és ennek következtében teljesen üres és senkisem látogatja. Fehértó mindig érdekeit. Ezért egyik napon feltarisznyáztam és elindultam, hogy megtapasztaljam, mi igaz a városban keringélő hírekből? Milyen az uí? Vonaton mentem, mert ami biztos, az biztos. T. i. nem mertem autóra ülni, mert nem vagyok még tisztában az uj taxi díjszabással, a régi 12—15 P pedig igen sok lett volna alaposan Ieszanált zsebemnek. Leszáüva a kis állomáson, megilletődve léptem az útra. Riporteri szemem kutatta az ut hiányait, de nem találtam rossznak, sőt megállapítottam, hogy teljesen kifogástalan. (Szinte sajnáltam, hogy nem találtam hibát, mily nagyszerű, hangulatkeltő kirohanásokat lehetett volna most leírnom.) A kabinok és a vendéglő. Első utam a vendéglőhöz vezetett, hogy egy pohár jégbehütött sörrel lehüítsem bansömet, mielőtt a külsőmet a tó hüs vizével öblíteném Ke. Halálos csend fogad. Ajtó, ablak zárva. Kerestem a cédulát »Halál eset miatt zárva,«, de nem találtam. A parton napozók felvilágosítottak, hogy a bérlők porba keveredtek a várossal és ezért lezárták a vendéglőt is, meg a kabinokat J is. Az egyik jánoshalmi ur elkeseredve állapította meg, hogy a fürdőbérlők eljárása helytelen, mert 1 közérdekből kötelesek leitek volna — jogigényük j fenntartása mellett — az üzemet folytatni. Egy | másik ur pedig érdekes csemegével szolgált, ami- : kor megemlítette, hogy egy halasi italmérő a bérlőktől ki akarta bérelni a vendéglőt és a kabinokat, de az üzlet elmaradt, mert 2000 P-t kér- : tek tőle, holott ők 600 P-ért bérlik a várostól, j Ha ez igaz, kissé furcsa színben tünteti fel az I illetőket. A viz. A part egyik bokrát kineveztem kabinnak, j ahol levetkőztem és óvatos léptekkel ballagtam a I víz felé. Óvatosan lépkedtem, mert féltem a \$i- j nártól. Már jó a közepén jártam a tónak, de > hínárt még nem találtam. »Hol a hináros rész«, j kérdeztem a körülöttem vidáman lubickoló urak- | tói és hölgyektől, akik azonban nem tudtak fel- ; világositást nyiSjtani a hínárokról. Végre én is j eluntam a keresést és feledve minden rosszajkiaí- j ratu pletykát, önfeledten élveztem Fehértónak üdítő, tiszta vizét. j j Ami pedig a látogatottságot illeti, nem mondok számot, hogy hányán fürödtünk, mert vagy elhiszik, vagy nem, hanem alábbiakban közlöm a város üdülőházában július 1-től aug. 1-ig ter- t jedő időben nyaraló vendégek névsorát: Juhász Sándor és családja Jánoshalma, Nie- j sei Ferenc és családja Jánoshalma, Szabó Gusztáv j Jánoshalma, dr. Elmer Dezső Bácsalmás, Med- i gyesi Franciska Bácsalmás, Zeitjében Lajos Bács- l almás, Zsalud Gusztáv Jánoshalma, Tóth Lajos I Jánoshalma, dr. Karvázy János Kelebia, dr. Szuchy j János Jánoshalma, Mészáros Miklós Jánoshalma, ! Kovács József Jánoshalma, dr. Pápa Amoldné és leánya Jánoshalma, Preffort Ferenc Jánoshalma1, Sándorffy István Jánoshalma, Jahoveilolz Oszkár és neje Bácsalmás, Lévai György Jánoshalma, Kiss Margit Jánoshalma és Kohányi Mártonná és leányai. A fenti névsor bizonyítja, hogy van élet Fehértón s ha talán nem is olyan nagy ez az életj, mint évekkel ezelőtt, annak nem a városi hatóság az oka, hanem az, hogy most 1933-t írunk és az egész világon dühöng a gazdasági válság.
