Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1933-08-08 / 13. szám
augusztus 8, kedd HALASI HÍRLAP 3 Közgazdaság — Mezőgazdaság A Kisbérleti telepítésről Irta : Csikvándi Ernő, orsz. képviselő, Győri Mezőgazda Kamara, és az orsz. Magyar Földbérlő Egylet társelnöke Hiába vagyunk meggyőződve arról, hogy a | katasztrofális méretekben szaporodó mezőgazda- | sági munkanélküliséget csak a nagyarányban vég- j rehajtott telepítéssel lelhet megszüntetni, hiába tudjuk, hogy termelvényeinkkel csak akkor lehetünk külföldön versenyképesek, ha az igénytelen életmódhoz szokott földrnüvesnépünk verejtéke tsszi azt olcsóbbá és kivitelre alkalmassá, ha a mai pénzügyi és hitelnehézségeink, a legszebb és legjobb terveinket kivihete tien né teszik. A földreform tárgyalása alkalmával aj nagybirtok és a földigénylők éles érdekellentétben voltak egymással. A birtok tulajdonosa egyetlen értékálló vagyonát, természetszerűen körömszakadtáig védte és ezen küzdelmében erősen támogatta az a körülmény, hogy a városi lakosság ellátásának kérdése, a termelés újjászervezése a nagybirtokon keresztül könnyebben látszott ke- r észtül vihető nek, mint a kisbirtokon. Ez volt az oka annak, hogy a földreform végrehajtásában az eredeti céljától egy egészséges 20—25 holdas kisgazdatársadlalom kiépítésétől eltért és öíyan törpebirtokok osztásával oldatott meg, melyből tulajdonosa megélni nem tudott, ellenben nagyon sok munkaalkalmat, kereseti és elhelyezkedési lehetőséget szüntetett meg. Ma a helyzet lényegesen megváltozott. Erőszakos földreformra nincs szükség, mert egy helyesen végrehajtott telepítéssel kisembereinket éppen úgy földhöz tudjuk juttatni, mint annakidején ez .célul ki volt tűzve. Ma a földéhes kisemberek vágyakozása nincs ellentétben a nagy- birtokos érdekeivel, mert olyan értékekre áhítozik, melyen ő, csakis igénytelenségével és kemény két- kézi munkával képes értékeket termelni, mig a nagybirtok évrőlnévre ráfizetéssel dolgozik. Telepítési célokra háromféle bírtok jöhet tekintetbe. Azok a birtokok, melyek az államiak adóhátralék fejében lennének felajánlva; azok a birtokok, melyeket tulajdonosaik eladni szeretnének, de nem ragaszkodnak a vételár azonnali kifizetéséhez, továbbá azok, amelyek már bankkézen vannak, vagy arra vannak ítélve, hogy előbb- utóbb oda jussanak. Miután a végleges, ann'uitásos telepítéshez szükséges pénzzel nem rendelkezünk, nevelnünk kell nekünk olyan gazdákat, akik bizonyos idő múlva képesek lesznek azt a birtokot megvenni, melyet nekik egyenlőre bérletbe engedünk át. Szükséges tehát, hogy k'sbérletek, illetve bérlőszövetkezetek alakításával kerüljük meg azokat az akadályokat, melyek a pénztelenség következtében tornyosulnak a telepítés elé. A bérlőszövetkezetek alakításánál szem előtt kell tartani, hogy azt a kisgazda kategóriát erősítsük meg, mely a termelés folytonossága érdekében erre legalkalmasabb és amely kategória, földje megmunkálását nem végezhetvén gépi erővel, a dolgozni akaró falubeli földnélk üliséget csökkenti. ügyelnie keli arra, hogy a bérleti telepítésnél ne tegyük lehetetlenné a birtok későbbi tulajdonul való megszerzését, ezért a birtok felosztása, a telepesfalu kijelölése és minden szempont mérlegelése éppen úgy történjék, mintha rendes örökáron való telepítést eszközölnénk. Gondoskodnunk kell, hogy a bérleti telepes jogi helyzete tiSztáztassék és bérletéhez való joga, telekkönyvlieg feljegyeztessék. A bérleti telepítés lebonyolításához mindenekelőtt kell egy szigorúan altruista szerv, mély a telepítendő birtokot a tulajdonostól átvenné és a teleptervet szakértőkkel elkészíttetné. A telepítendőknek annyi vagyonnal kellene rendelkezniük, hogy a telepes községben nekik juttatott belsőséget meg tudják készpénzen venni és egy-két éven bélül azon lakóházaikat és gazdasági épületeiket fel tudják építeni. Rendelkezni kellene ezen kivül annyi vagyonnal, hogy a neki juttatott bérletet instruálni tudják és az első év megélhetése biztosítva legyen. Mindezen feltételekre azért van szükség, mert képtelenség valamire eredmény reményével vállalkozni, ha idegen viszonyok között, minden segitőeszköz hiányával kell átesnünk a kezdet nehézségein. A telepes által örök tulajdonul megvásárolt beltelek képezné biztosítékát annak a 20—25 kát. hold bérletnek, melyet 12—16 évre bérbe kapna. A bérlők állandó felügyelet alatt 'lennének, nem csak a bérösszeg pontos fizetése miatt, hanem azért is, hogy rendesen gazdálkodjanak. Lehetőség nyújtandó a telepesnek arra, 'hogy a bérelt birtoka bármely időpontban megváltható legyen. Ezt úgy képzelem el, hogy ha a ' telepesnek a telepe értékének 20 százalékát kitevő megtakarított pénze van, akkor bérletének 20 százalékát megválthatja. Ezen megváltás telekkönyvi feljegyzése által a telepes bérlete részietekben tulajdonává válnék és amily arányban azt megváltaná, természetesen oly arányban csökkenne bérfizetési kötelezettsége. A föld megváltási árát minden évben egy bizottság állapítaná meg, mely a gabonaár, pénzünk aranyértéke és a földárak komponenseiből számíttatnék ki és ezáltal sem az eladót, sem a vevőt, a korábban vagy későbben megállapított értékek miatt károsodás nem érheti. A bérleti idő alatt befolyó bérösszegek, valamint az esetleges megváltási összegék, a telepítő szerv által szedetnének be. Az adóváltság földeknél és az önkéntesen felajánlott birtokoknál, ezen befolyt összegek azonnal a megbízóval elszámoltatnának. A bankok kezén lévő és eladósodott birtokokon ezen módon befolyó összegeket első sorban a birtokon lévő teher és az ezt terhelő méltányosan megállapítandó kamat kifizetésére kellene fordítani, úgy, hogy ha előreláthatólag a birtok ezen módon való hasznosításából a volt tulajdonosnak maradna valamije, megélhetésére egy hányad kiutalható lenne. Ha a hitelezők kielé- gittetnének, a fennmaradó rész a volt tulajdonos javára számoltatnak el. Nem hiszem, hogy ezen mód a birtokos vagy a hitelező érdekeit sértené. Mindenesetre többet kapnának a birtokért, mint ha a mostani fölötte alacsony földárak mellett akár szabadkézből, akár árverésen eladatnák. A bérleti gazdálkodás alatt lévő parcellák gazdái földjeiket megszerezni akarván, azt a legjobban megművelnék. Az a veszély, hogy nem' fizetés, vagy meg nem felelő életmód miatt a telepes bérletét és ezáltal reményét a birtok megszerzésére elveszthetné, elősegíteni fogja a telepesközség erkölcsi kiegyensúlyozottságát. A meg nem felelő bérlőn, bérlete elvételével rajta kevesebb sérelem esik, mint ha olyan késedelmesen törlesztő telepes tol vesszük el a birtokot, aki már egynéhány annuitást kifizetett. A magyar nép földszerzési ösztönének ilyen kielégíthetősége sokkal jobban fogja ösztökélni őt a tőkeszerzésre és takarékoskodásra, mint az an- nuitásos földszerzés, melynek drága voltáról, elég sokan, saját kárukon volták kénytelenek meggyőÚjra felvetették a havi vásárok gondolatát Medveczky Károly gazd. főtanácsos ' áll a mozgalom élére Schön Samu kereskedő még 1931. évben indítványt terjesztett elő a Kereskedők Egyesületében arra vonatkozóan, hogy a négy országos vásár mellett tartsanak Halason minden hónap első szerdáján állat vásárt és ugyanakkor kirakodó vásárt is, melyen csak halasi kereskedőik és iparosok hozhatják forgalomba áruikat. A Kereskedők Egyesülete e tárgyban még akkor átiratot intézett a Gazdasági Egyesülethez, az eszméhez való csatlakozást kérve, de ott az ügy elaludt és azóta nem történt semmi. Most — amint tudomásunkra jutott —• a Gazdasági Egyesület tevékeny elnöke: Medveczky Károly gazdasági főtanácsos vette kezébe e nagyjelentőségű ügy keresztülvitelét. Schön Samu terve mind a kereskedő és iparos, mind a gazdatársadalom szempontjából1, megvalósulás esetén, nagyot lendítene gazdasági életünkön. Elsősorban megkönnyítené gazdáinknak jó- • szágaik értékesítését, de élénkítené a kereskedelem és ipar forgalmát is. Azonkívül a város évenkint fokozatosan hanyatló helypénzjövedelmét is növejné, ami minden adózó érdeke. A terv életrevalóságát bizonyítja, hogy a közel múltban Zalaegerszeg is hasonló kérelemmel fordujt a minisztériumhoz. A halasi tervet azonban a zalaegerszeginél könnyebben keresztülvi- hetőnek tartjuk, mert nem ütközik a vásározó kereskedők érdekeivel. Zalaegerszegen ugyanis az országos vásárok teljes megszüntetését kérik. A havi vásárok tervéről véleményt kértünk Weisz Ignáctól, a Kereskedők Egyesülete elnökétől és ez a következő:: — Városunk fejlődése, de a gazdák anyagi helyzetének javítása érdekében is nagyon fontosnak tartom, hogy a város mindent elkövessen, hogy a havi állat-vásárt megkaphassa, mielőtt azt más határszéli város elhalászná előlünk. A városnak nagy jövedelmet hozna; talán apasztaná a pótadót is és igy minden adófizető hasznát látná. A gazdák jobb helyzetén keresztül mi, kereskedők is, nagyobb forgalmat várunk tőle. Kiss Illés Antal ipartestületi elnök is nagy örömmel fogadta az eszme újból való felvételét: — Annak idején én is tárgyaltam erről az ügyről a Gazdasági Egyesületben, de nem mentünk semmire sem. Ennek talán az is volt az oka, hogy az egyik okleveles gazda »óva intelte« gazdatársait, mondván, hogy a sűrű vásárokkal csak az idejüket pocsékolnák, mert úgy sem jönne arra senki. Pedig például Orosházát éppen a sürü vásárok telték naggyá. Ott csak nem régen van országos vásár, de hetivásárait az egész országból ,sőt külföldről is felkeresték. Én azt hiszem, a havi vásár nem csak a halasi gazdáknak válna előnyére, hanem ide szoktatná a környékbeli gazdákat, meg a jószágkereskedöket és közvetve, vagy közetlen mi iparosok is hasznát látnánk annak. Az ügy érdekében rövidesen megbeszélést tartanak az érdekeltek és bizonyos, hogy a siker ezut- 1 tál nem: a Gazdasági Egyesületen múlikződni. 1 A bérleti telepítés szerintem az egyetlen mód, amellyel a telepítést megkezdhetjük. Pénzügyi megoldásokat ettől függetlenül kereshetünk és keresnünk is ke'il, mert az által kel 'lehetővé tenni azt, hogy »azok részére is biztosíthassunk földet, akik nem rendelkeznek más értékekkel, mint erős munkáskezekkel, mellyel népes családokat kell eltartaniok. Ez is sürgős teendő, de addig is, mig ezt megtehetjük, legalább közvetve gondoskodjunk ezen munkáskezek foglalkoztatásának lehetőségéről.
