Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1933-12-05 / 30. szám
december 5, kedd HALASI HÍRLAP 3 Közgazdaság™ Mezőgazdaság Új Németország Szántóföldi termesztése Magyar Gazdák utazása Német földön Irta : MEDVECZKY KÁROLY Germania mezőit megismerni titkos, i régi vágya mindazoknak, akik a ma- . gyaróvári akadémia öreg várfalai kö- ' zött annyit hal ottunk az örökös mintaképül és úttörőül odaállított német mag- termesztésrő'. Az eddig könyvből ismert kát. hol- | dankénti 25—35 mázsás termésátlagot nyújtó' szántóföldet, a csapadékdus idő- ' járást; a művelési rendszereket, a tő- j zeges talajok használati módjait, a födött trágyatelepeket és a növények egye denként, családonkénti nemesítését végre a valóságban láthattuk. A nagyarányú magrépa- és vetőmagtermesztő-gazdaságokban járva, bizonyos szomorúsággal gondoltam arra a hárommillió pengőre, amely főleg répa- és kerti magvakért még mindig Némethonba vándorol hazánkból. Nem a magvakat: a termesztés rendszerét és módozatait kelen« már egyszer elhozni országunkba! Germánjának amennyiie gyengék a földjei, annyira jó az időjárása, sőt az időjárás jósága és biztossága többet ér, mint a mi talajaink gazdagabb volta. Az Északi-Tenger köze'sége bizonyos mértékben enyhíti a téli hidegeket; hűvös, csapadékos az éghajlat és nagyon hasonlít az angol tengerparti viszonyokhoz. Enjiatt merik alkalmazni az egész vona'on a kevéssé fagyálló angol Igabonákat s :a későn érő, széles kalászu német neme sövényeket. Zord telek után ugyan ezekből kevés helyen maradt hírmondó,, mert véletlenül a 20 évi átlagnál zordabb tél járt. Vetettek helyettük tavaszi búzákat. A tavaszi búza itt még nem jelent »ravasz búzát«,, mint a mi száraz országunkban és szépen kifejlődődnek mutatkozott. i A bő és aránylagosan e’osztott csapadék magyarázza a kálitrágyák sikeres és nagymértékű alkalma zását, mig hazánkban. a szőlöföldeken kívül a kálitrágyának gyakorlati értéke még nincs. Sőt a foszfortrágyázásban és chilisalét,- romozásban sem használhatjuk azokat a két-háriomszoros adatokat 4-5-6 mázsát hektáronkint, amikkel a németek oly kitűnő eredmény mellett dolgoznak, a kellő csapadék egyenletes oldóhatására támaszkodva. A hideg, nedves viszonyok között a tengeri teljesen hiányzik Észak-Németor- szágban. Kühn tanár még mindig sikertelenül fáradozott Halléban egy beérni tudó változat előállításán, a csövek érett széniéit vetegetvén el. Csatornádét is csak elvétve láthatni. Junius első felében a kerti babok sokfeé lepörköfödtek az éjjeli fagyoktól. Teh át nincs tengeri termesztés, de va n helyette répa igen nagy tarjede’emben, a homokon pedig burgonya'. Ez a helyzet magyarázzla meg a német répa- és burgonyamüvelés vezeíőszerepét és magasra fejlődöttségéi. A hiányzó tengeri termesztéssel kapcsolatban hiányzanak a zsirsertések is, nincs sertészsír, ehelyett a táj zsírja, a vaj használatos a főzésre mindenütt. A nagyarányú tejtermelés itt a főrugó; a tehenek azután elbánnak a sokféle módon származó répahulladékokkal nyers és szárított álakban. A répából, a lekvártó', a répalevél- böl készült szivarig sok mindent készítenek, művelésének már egész irodalma van. Talán ezen a téren és a burgonyatermesztés terén1 tanultunk el a legtöbbet idáig a németektől, de a tengeri termesztésének bel terjesebbé téteto iránt a legutóbbi Herman-fé'e báestóvárosi eljárásig semmit sem tettünk. Ez még mindig várta és várja az amerikai viszonyoknak olyan alapos megismerését és követését, mint amilyenbe idáig a német »Kartoffel und Rübenbau« részesült. Az erőltetett répatermssztés által nagyobb területen megkívánt mélymüve- lés is indokolja nemileg a magas gabonaátlagokat, de az igazi ok a hűvös, nedves nyár, mely a sok és széles kalászokat növelő, tehát emiatt igen későn érő kalászosokat magaszaládás nélkül beér'sü; továbbá bőséges csapadékával vastag és kemény nádszerii szalmát alkot, amely eltentá’l a megdőlésnek, mig a .mi szárazságaink vékony, u. n. »sovány« szalmát növeszttetnek gabonáinkkal és előidézik a megdőlést. A legutóbbi évekig tévedett mindenki, mikor ezeket az eltérő viszonyokhoz való különleges gabonafé'eségeket hozatta és vetette el, amelyek aztán az elmondottak miatt a gyakorlatban mindig kudarcot vallottak földjeinken, egyes hegyi vidékektől eltekintve, a jód bevált német zöldhéju rozsokon kívül. A rendszert kell átültetni! A mi régi gabonaféléinkből kiindulva kell nemesíteni az egyedi tenyészkiválasztás (individuális selectio) állapján, de a fagyállóság és a koránéi-őség megtartásával! i i , Régebben engedélyezte a magyar mezőgazdaság szerencsés kezű irányítója, Darányi Ignác az első m. kir. vetőmag- termesztő és tenyésztő intézetet, mely 30 év meddő próbálkozásainak vetett véget. , Eddig minden Germániát járt magyar gazda cifrábbnál-cifrább nevű 'német magvakat hozatott, de a magmemesitést sohasem kezdeményezte, be nem vezette, sőt még répamagot sem termesztett — tisztelet a kivételnek, — holott elvitázhatatitán tény, hogy minden vidéknek a maga kitenyésztett külön vetőmagja felel meg; az egész országra egyformán legjobb vetőmagvak nincsenek és nem is lesznek. Gazdák gazdag tapasztalatokkal' jártuk végig egész Poroszországot, gondolva hazánk szeretett földjére, igyekezve annak kultur színvonalát emetlni, különösen a gyümölcstermesztésnek, szervezett kiterjesztését előmozdítani. Ezt tűzte ki pestmegyei alispánunk, a népszerű Erdélyi Lóránd dr. is életműve főcéljául. Németországi tanulmányt kőrútunk legkiválóbb résztvevője volt Erdé.yi Lóránd, a, vezérvánmegy© mostani á'ispánja; a szellemes megfigyelők megtestesült európai szakférfiú. (Folytatjuk). Londonban 1 pengd 49 fillér a magyar pulyka bitója ? Ä magyar fehér szarvasmarhafenyészfé- sünk helyzete Irta: Tóth Arisztid, a Csanád=Arad=Torontál vármegye Gazd. Eegyesiilet igazgatója 1920 óta, amikor az első szarvasmarhatenyésztési egyesület megalakult, — a tenyésztőközönség megértő magatartása, a közületek anyagi és erkölcsi tá- irogatása hü tükörképét adják annak a j nagyarányú, áldozatos és céltudatos ] munkának, amelyet a Szövetségben tömörült intézmények n a szakemberek irányítása segítségével elérni sikerült. A teljesítmény a szimentáli, borzderes, hazai pirostarka és egyéb nyugati tejelőfajtákat illetőleg amilyen szép, ép olyan elszomorító évezredes szarvas- marhánk, a daruszőrü magyar szarvas- marhára nézve. Erről ugyanis még mindig nem esik szó olyan értelemben, hogy egy egyetlen körzetben is és kísérletképpen bevonatott vo’na a tej- el-enőrzésgei'. kapcso'atbian a tejel ési irányban való kitenyésztésre. Újra megkonditom a vészharangot, hátha ennek szava nem lesz a pusztában elhangzott segélykiáltás és illetékes helyen is meghallják addig, amig nem késő, mert immár ütött a cselekvés órája s ha most sem történik semmi, akkor még néhány év és meghúzhatjuk szép állataink fölött a lélekharangot. A magyar szarvasmarhaáHomány a múlt század nyolcvanas éveinek ©éjén az ország állományának mintegy há- mmnegyedrésze volt, 1908-ban, rövid 28 év alatt annak már csak egyharmadát képviselte, annyira erőt vett a »nyugati láz« a tenyésztőkön és sok-sok jó forint és korona adódott ki a nyugati állatokra, ezeknek megfelelő istállókra, takarmányokra stb., stb., de arra kevesen gondoltak s nem sókan voltak, akik azt — sajnos, de hiába — Iszóba is hozták, hogy a magylar marhában is megvannak, nem is szunnyadóban, csak nem eléggé kitenyészfve mindazok a jó tulajdonságok és képességek, amelyek fel nem karolása miatt a nyugatival szemben mindinkább tért vesztett. A tarkamarha térhódítása előtt is fejtek tejet, készítettek vajat, túrót (sajtot vajmi keveset), hizlaltak állatot úgy, ahogy azt a külterjes viszonyok megengedték, ezek fokozatos megváltoztatásával azonban figyelmen kívül hagyták azt, hogy fokozatosan a magyar marhánál is tenyészkivátosztásí vitték volna keresztül teje’ési és hústermelés irányában, hanem azt vagy minden átmenet nélkül kiselejtezve, helyébe tarka nyugati »Svájcért« állítottak be, vagy kicserélték az addigi füstös bikát és keresztezés utján igyekeztek a tarkla felé. Sok csalódás, nagy pénzáldozat, sok vesződség után végre megvolt a tarkó marha, az állam is intézményesen megszervezte 3i tenyésztést, tej szövetkezetek alakultak, amelyek a nagy gazdaságokkal vállvetve szállították a tejet, vajat, sajtot; e'népiteenedett a híres »IFJeischi- hacker-Strasse«, nem hajtották többé lábon Becsbe a marhát, a vasúti hálózat vette ót ezt a szerepet. Haladt a korral a szarvasmarhatenyésztés — a magyar marha rovására, mert arra mintha a halálos ítéletet mondták volna ki. A Dunántúl, sőt egyéb országrészek gazdaságaiban is mind több tarka ökör került járomba, itt is tért vesztett, szorult hátrább, mert már csaknem megcsontosodott és megrögződött az a balvéle- mény, hogy a magylar marha nem való kulturált gazdasági viszonyok közé. Nos, igen, magam is azt mondom, hogy mai elhanyagolt állapotában és egyoldalú tenyésziránya me lett nem állja ki a versenyt a nyugatival, de mi- he’yt hasonló bánásmódban részesítjük avval, akkor a versenyt avval szemben tán meg is nyeri. Az ok egyszerű: a mi ezeréves rögünkkel összenőtt, jóban -rosszban velünk volt s ahogy bánunk vele, amennyi gondot, fáradságot, költséget és tudományt fordítunk rá. aszerint viselkedik és — fizet. Edzettebb, keményebb — egészségesebb'. Ma is vannak még vidékek, ahol ez a marha tisztavérben tenyészik, vannak szép magyar gulyákkal rendelkező uradalmak, községek, kisebb-nagyobb tenyésztők, tehát van hol a dolgot komolyan lehet megfogni s ha ugyanolyan megértő szeretet viszünk a magyar marha fejlesztési munkájába, mint amilyent évtizedekig kizárólag a tarkára fordítottunk, akkor néhány év alatt biztos és szép eredményeket fogunk elérni a magyar marhánál is. (Jövő számunkban folytatjuk). —--------~na =t===^—— — December 15-én megkezdődnek az inségmunkiák. A belügyminiszter álltai kiuta.lt 15 ezer pengő előleggel 15-én megkezdődnek a ivárosi inségmunkák. Az inségmunka keretében, amint már megírtuk, földmunkákat fogna,k végeztetni. A tél folyamán 15—20 szellemi szükségmunkást is alkalmaz a város. A fővárosi lapok jelentései szerint j Londonban élénk a magyar pulyka kereslete és kilogrammonként 8.5— 9.5 pennyért vásárolják, ami 1.30— 1.40 pengőnek felel meg. Nálunk a kereskedők 70 fillér körül veszik a pulykát a londoni piacra. Úgy kalkulálnak, hogy a vám, a szállítás és a súly veszteség kb. 60 fillért tesz ki, az elkészítési költségekre pedig 25 j —30 fillért számítanak, ami a jelen- I tések szerint, lényegesen meghaladja 1 i a tényleges költségeket s nagyrész,- hen a nyereség javára, esik. A tiszántúli gazdák is, akiknek ép- ugy mint nálunk, egyik fő jövedelmi forrásuk a pülykatenyésztés, panaszkodnak az 50—60 filléres árak miatt, amit néhány kar telibe tömör ült nagykereskedő diktál. A pulykatenyésztő gazda a mostani árak mel- j Jett ráfizet a tenyésztésire s bizony | alapos a gazdáknak az óhaja, hogy 1 a kiviteli intézet segítsen a helyzeten.
