Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-10-19 / 84. szám

6 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője október 19 pata, 812 egység. Második Baja csapa­ta, 811 egység. Harmadik Kelebia csa­pata. — A KAC csapata: Ador, Kovács M., Éppel, Goór, Vida. 2. Egyéni verseny fekvő testhelyzet­ben: 1. Ador Attila, 97 egység. 2. Virá­nyi (Ke'ebia), 94 egység. 3. Kiss Z. (Baja), 93 egység. LABDARÚGÁS. A bajai alosztály vasárnapi bajnoki fordulóján a KAC pihent; a KNSK-nak pedig a BMTE-ve! kellett volna mér­kőznie. A Kátozi vezetősége vasárnap délelőtt olyan értelmű táviratot kapott Bajáról, hogy a BMTE lemondja a baj­noki mérkőzést, viszont a Nemzeti Sport úgy tünteti fel az esetet, hogy ez a mér­kőzés az esőzés miatt maradt el. Ha a BMTE csakugyan lemondta a mérkőzést és eismeri, hogy a táviratot illetékes személy adta fel, akkor a két bajnoki pont sorsa világos, mert azt a KNSK kapja. Ha ellenben a Nemzeti Sportban megjelöltek miatt maradt el a találkozó, akkor uj terminuson dől el ez a mérkőzés. A bajai alosztályban igy csak a követ­kező mérkőzéseket bonyolították le: JTE — Bajai TSE 3:3 (1:0), János­halma. Biró: Fleischer. A helyi csapat fölényes játéka alapján megérdemelte volna a győzelmet. BSC — Bajai SE 1:1 (1:0), Bácsalmás. Meglepetés a döntetlen eredmény! KFC - Kiskőrösi PTE 2:2 (2:1), Ka­locsa. Biró: Bencze. A helyi csapat könnyelműen játszott és igy a harma­dik mérkőzés is döntetlen lett. Dr. B. A. Halasi gabonaárak Október 18. Búza 72 gr*os 10'—, rozs 5‘80 P. boletta nélkül. Ferencvárosi sertésvásár. Árak könnyű sertés 80—92, közepes 86—104, nehéz 110—116 fillér. Irányzat lanyha. Nagy divat lett a bokacipő barna és fekete szinben árusítja a Maradékáruház ára 12*50 barna és fekete antilop, barna és fekete sevró és trottőr divatcipők P. 11*50 Minőségéit szavatolunk!-áLuyalíöiiyvi hírek — Október 9. — október 16. — SZÜLETTEK: Simon József és Balog Maliidnak Ba­lázs nevű fiuk. Német Albert László és Török Zsófiának Zsófia nevű leányuk. Zámbó Máriának Eszter nevű leánya. Rokolya Eszternek Géza nevű fia. Lackó Lajos és Nagymátyás Veronikának Benő nevű fiuk. Forgó Imre és Szeku'a Ju- liánnának Terézia nevű leányuk. Csatári Sándor és Fehér Krisztinának Imre nevű fiuk. Lócskai János és Elek Teréziának János nevű fiuk. Vörös T. Juditnak Béla nevű fia. Fadgyas Zsófiának halva szü­letett fia. Savanya József Árpád és Odor Erzsébetnek Erzsébet nevű leá­nyuk. Kolompár Piroskának Kálmán ne­vű fia. MEGHALTAK: Kocsis János 86 éves. Gyevi Sándor 85 éves. Bánóczki Kálmánná Krammer Juliánná 63 éves. Ifkovics Gergely 35 éves. Sós Gábor 61 éves. Farkas Mi­hály István 10 napos. Kollár József 2 hónapos. Erdélyi Гопа 6 hónapos. Özv. Domián Imréné Szabó Krisztina 70 éves. KIHIRDETETT JEGYESEK: Snyeho’a József Hnabovszki Eszter­rel. Német János Bánóczki Rozáliával. Komáromi Lukács Kubina Vilmával. Ba­bos József Lehőez Judittal. Balázs Já­nos isaszegi lakos Monda P. Irmával. Kőházi Imre Kálló Mária Magdolnával. Nagy István Terhe Rozália kiskunmaj- sai lakossal. Márkus Imre Maruzsa Mar­gittal. Meggyes Sándor Gorácz Ottilia Borbálával. Kovács B. László Szabó V. Teréziává’. Kis V. Károly Szabó T. Ju- liánnávai. Farkas János Lajos Baranyi H. Irénnel. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Suhajda István Kiss Ilona Orsolyával. A kiskunhalasi kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság. 7480—1932. tk. szám. Utcajánstl árverési hirdetményi kivonat. Ha'asi Kereskedelmi Bank végrehajta- tónak Modok Benőné végrehajtást szen­vedő ellen 1700 P tőke s jár. erejéig indított végrehajtási ügyében a tkvi ha­tóság Maján Ilonka halasi lakos utóaján- lata következtében az 1908 :XLI. te. 27. §-a értelmében újabb árverést rendel e* 1700 P tőke s jár., valamint a csatLako- zottnak kimondott Szabó Jenő és Szie- bert Emilt 23 P, Nagy Cz. Imre 710 P tőke s jár. behajtása végett a halasi kir. járásbíróság területén lévő, Kiskunha­las városban fekvő s a kiskunhalasi 6410. sz. betétben A III. 1—2. sorsz. 24039—8, 24040—1. hrsz. 11 h. 1424 n.-ö! legelő, 1 h. 744 n.-öi legelő Rekettyén Modok Benőné szül. Vass M. Eszter ne­vén álló ingatlanra 550 P utóajánlati ki­kiáltási árban, u. ott A VI. 1—4. sor. 24195, 24196, 24197, 24198. h"Sz. 5 hold 154 п.-öl szántó, 969 п.-öl rét, 1057 n.-öi szántó, 516 п.-öl rét Rekettyén Modok Benőné nevén álló ingatlanra. 2035 P utóaján’ati kikiáltási árban, de mindkét ingatlanra a C. 11, 12 sor alatt özv. Vass M. Antalné szül. Farkas Mária javára bekebe'ezett és 3867—927. sz. iratoknál elfekvő okiratban részletezett természetbeni évi járadék és holtigtartó gondozás, gyógykezeltetés, eltemettetés és közös sírkő állításból álló kikötményi joggal terhelten. A telekkönyvi hatóság az árverésnek a kiskunhalasi kir. járásbíróság hivatalos helyiségében (Városháza épület 2a ajtó) megtartására 1932. november 5. nap­jának d. e. 9 óráját tűzi ki és az árve­rési felitéte'eket a következőkben álla­pítja meg: 1. Az árverés alá eső ingatlant a ki­kiáltási árnál alacsonyabb áron e'adni nem lehet, ha az első helyen álló Halasi Keresk. Bank tartja meg az árverést, de Nagy Cz. Imre végrehajtató kérelmére csak 8281 P, a Szabó Jenő és Sziebert Emil végrehajtató kérelmére csak 8681 P fedezeti vételárért adhatók el az ingat­lanok. Utóaján'ati árverésen is megállapi- pitandó volt a fedezeti vételár, mert bár az utóaján'-at akkor is kötelező, ha az ajánlat tevő nem is jelenik meg, de a tv. 17. §. 4 .bek. szerint az utóajánlati árverés is az általános szabá­lyok szerint történik, — tehát ha végrehajtatok meg nem jelennek és az árverés megtarthatóságának feltéte­leit (hirdetést) nem igazolják, úgy az ár­verés nem tartható meg, ha tehát az első helyen álló hitelező nem tartaná meg az árverést, úgy a fedezeti ár ér­vényesül. 2. Az utóaijánlat akkor is kötelező, ha az ajánlattevő az árverésnél meg nem jelent. 3. Ha az árverésen, az utóajánlatnál nagyobb ígéretet nem tesznek, az ingat­lant ,az ajánlattevő által megvettnek kell tekintem. 4. Az újabb árverés költségeit a vevő az ígért vételáron felül köteles fizetni (1908 :XLI. te. 27. §.) Kiskunhalas, 1932. szeptember 14. Dr. BOROSS sk. kir. járásbiró. — A kiadmány hiteléül: Mészáros irodatiszt. Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS I A gÜZBRIGAD REGENY IRTA: ZENT AI FERENC Folytatás 29 Medárd tanácsa okos volt. És még okosabb volt meghallgatni. Futottak tehát, ahogy csak meghaj- szölt testűiktől kitellatt. Futottak vagy jó fétórát. Ekkor már koromsötétség borult a tájékba. Bajos volt elképzelni, hogy most már szerb kézbe kerülhetnek. De azért továbbra is szaporán lépe­gettek. Két-három óráig csörtettek ár- kon-bokron keresztül. Végtére is jón'ak látták, ha bezörgetnek valamelyik ta­nyái házikó ablakán. Idáig már nem me­részkedhetnek az üldözők. S ha merészkednek, majd elbánnak velük. El­végre ők sem állanak csupasz kézzel. Van néhány revolverük s lövedékük is lakad vagy öt-.hat tucat. Valahol nem messze világosság szűrő­dött feléjük. — Ott, — mutatott Medárd a fény fe'é — ott esetleg hajlékra lelhetünk. Kum.ani sem bánta már, ha valahol iepihentethetné ólomnehéz tagjait. El­végre napok óta rohannak és menekül­nek szünet nélkül s amellett az örökös halálveszély is alaposan szétcibálta ide­geiket. — Gyerünk! — mondták megadóan. Hátha csakugyan jó emberekre találunk, pkik szállást adnak és nyugalmat bizto­sítanak számunkra az éjszakára. Meggyorsították lépteiket s hamaro­san ott álltak a kivilágított ablak alatt. Afféle tanyai ház volt, magános és elhagyatott, melynek ablakán bekopog­tak. A kopogásra megmozdultak a bentie­vők s hamarosan ketten is kikukkantot­tak az ablakon a félretolt függöny mö­gül. Kumani összecsapta a kezeit. — No nézd csak — suttogta Medárd fe'-é, — ez az arc mintha ismerős lenne? Medárd enyhén oldalba bokszolta ba­rátját. — Csitt! — pisszegte alig hallhatóan. — Maradj veszteg és a világért se ide­geskedj. Persze, hogy ismerős ez az arc! Hiszen ő az, aki miatt majdnem hóhérkézre jutottunk, ö az: Rigó Deme­ter, az áruló. Ő az, aki besúgta a tüz- brigád viselt dolgait a szerb kémirodá- nak s akinek neve itt van a Vuics kapi­tány által kicsempészett szerb iratokon. Kumani szájában mind a harminckét fog megropogott. Undor és gyűlölet ka­vargóit bensejében s alig tudta türtőz­tetni magát, hogy nyomban szitává ne lőjje az ablakon kifelé pislogó szörnye­teget. — Jó estét! Jó estét! — kiáltott be Medárd az ablakon. — Mink volnánk azok Rigó uram, remélem, nem harag­szik, hogy ilyen szokatlan időben alkal­matlankodunk. — Ah! — mordult egyet a még mindig kifelé bámészkodó alak, — csak most veszem észre, hogy a kapitány ur... meg Kumani testvér... nahát, ez aztán igazán nem várt meglepetés... Szólt a gonosz lélek s lerántva a függönyt, elmozdult az ablak mellől. Kis­vártatva kulcs nyikordult meg az ajtó­ban, jeezvén, hogy az áruló szabaddá teszi az utat vendégei előtt. Medárd és Kumani mindenre felké­szülve állott az ajtó előtt. S amint ki­nyitott, azzal az érzéssel léptek át a küszöbön, hogy sokkal veszélyesebb helyre kerültek, mint voltak odaát, a szerb területen, ahol ezer meg ezer csendőr, rendőr, katona és detektív haj­szolta őket napokig. De a sors elől már nem térhettek ki. Ha már csapdába estek, bátran és fér­fiasán keltett megjátszaniok szerepüket. Mint akik mit sem tudnak semmiről, szívélyesen és melegen köszöntötték a házigazdát és annak fiatal feleségét. Úgy viselkedtek, mint azok szoktak egy­más között, akiket egy szent eszme kapcsol ezer szállal együvé. Bár Rigó Demeteren észre 'ehetett venni, hogy rossz sejtelmek kínozzák belülről, úgy tettek, mintha miről sem tudnának s mintha a legteljesebb bizalommal visel­tetnének a Judások Judása irányában. Hosszasan Szorongatták a házigazda kezét, melegen köszöntötték az ijedt arcu gazdasszonyt is s nem utasitották vissza az eléjük tett vacsorát sem. Titokban azonban százszor is megta­pintották revolvereiket s gonddal ügyel­tek arra, hogy minden pillanatban mű­ködésbe hozhassák, ha arra szükség lesz. Mert, hogy szükség lesz a: fegyverek­re s hogy itt hamarosan vér fog folyni, azt mindkét vendég érezte és tudta. Miközben lassan megeredtek a sza­vak s Medárd elmesélte, mi járatban vannak, miközben elmondta, hogy szerb területre akarnak hajnalban átszökni, ar­ra gondolt, hogy az áruló úgy is jól tud­ja, hogy minden szava hazugság. Kumani is tisztában volt azzal, hogy álmok és fonál? a helyzet, mert az árulót bizonyára értesítette már a szerb vezér­kar, hogy mi történt Be’.grádban s arról is felvilágosítást kaphatott, hogy Me­dárd és Kumani a rémdráma főhőse. Medárd előadása azonban nem tar­tott tovább tiz percnél. — Korán kell kelnünk — mondotta, — szeretnénk tehát minél előbb nyugo­vóra térni. A gazda láthatóan megkönnyebbült erre a kijelentésre. Újabb lámpát gyúj­tott s átvezette vendégeit a konyhával szomszédos kamrába, amelyben ' több szalmazsák hevert a földen. A vendégeknek persze nyomban sze­met szúrt a sok-sok szalmazsák. De egyikük sem adott hangos szóval ki­1 fejezést csodálkozásának. Minek, gon­dolták, olajat önteni a gyanú tüzére, ami csak arra lenne jó, hogy Rigó De­meter megérezze, vagy megsejtse, hogy le van leplezve bűnös manipulációja. Csak önmaguk alatt vágnák ezáltal a fát, me t Rigó bizonyára nem ál bű­nével egyedül s cinkostársaival mindent elkövetne, hogy megölje azokat, akik tudják róla, hogy áruló. Nem, ravasznak és elővigyázatosnak kell lenni is a kétszínű játékot tovább kell folytatni ezen az éjszakán! — adta ki a jelszót mindkét vendég külön-külön önmagában. (Folytatjuk). Beretvás Pasztilla a legmakacsabb fejfájást is elmulasztja! Nyomatott a Helyi £rte«H6 Lapvállalat-nyomdában, Kiskunhalason. И&2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom