Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-02-10 / 12. szám

február 10 Kiskunhalas Helyi Értesítője 3 oldal 1045 műtétet végeztek és 1233 beteget kezeltek az elmúlt évben a halasi kórházban A halasi kórház munkájára érde­kes adatokkal szolgál az a kimutatás, amelyet most állítottak össze a kór­házban és amely kimutatás magában foglalja a kórház 1931. évi működé­sét és munkáját. A kimutatásból megtudjuk, hogy a halasi kórházban 1931. évben 1045 műtétet végeztek és a kórházban az elmúlt évben a betegek száma 1233 volt. Ebből férfi beteg 562, női beteg pedig 671 volt, összesen 21 ezer 016 ápolási nappal. A szegény betegek rendelésén 1873 ambuláns beteg jelentkezett és ke­rült kezelésre, akik közül 1625 beteg többizben is jelentkezett kezelésre. A kórházban 1931-ben meghalt 32 férfi és 36 nő. Öt évre felfüggesztik a földreform-földek törlesztésének fizetését Búzaalapon kivetett alacsony járadékot fizetnek a földhözjuttatottak Az egységespárt múlt heti értekezletén Temesváry Imre be­számolt annak a hetes bizottság­nak a munkájáról, amelyet a föld- hözjutottak helyzetének javítása cél- j jából" küldtek ki. A bizottság azt ja­vasolta, hogy az évi törlesztések fizetését függessze fel a kormány s ez alatt az idő alatt a földhöz- jutottak járadékot fizessenek. Ä bi­zottság 5 évig terjedő időre gon­dolná a törlesztések felfüggesztését. A járadék fizetése buzaalapon tör* I ténne, még pedig kataszteri koronán' 1 ként 12 kiló búzában, 250 kiló búza volna a legjobb földek után éven' te fizetendő járadék legmagasabb összege, a minimum pedig évi 100 kg. búza. A hadirokkant-, hadiözvegy- és ha­diárva földhözjutottak 25 százalék­kal kevesebbet fizetnek, mint a töb­biek. A párt az előterjesztést egyhangú­lag elfogadta és a közeli napokban a kormány elé terjesztik. Az elmúlt évben 114 válópert indítottak a kalocsai törvényszék előtt A törvényszék 1931 évi ügyforgalma A kalocsai törvényszék 1931. évi ügyforgalmáról az alábbiakban szá­molunk be kalocsai tudósításunk kapcsán. A fölajstrom adatai szerint: Há­zassági kérésiét 114. Csődügy 30. Felebbvit polgári per 531. Első­fokú bünügy 923. Felebbvit bünügy 409. Egyéb per és ügy 'összesen: 3223. Elsőfokú polgári per és ügy (tanácsi és egyes bírói) befejezést nyert 444. Felebvit polgári per befejezést nyert 575. Felebbvit polg., nem peres ügy befejezést nyert 2. Kényszeregyezségi ügy befejezést nyert 70. Cégügy. Be­jegyzése egyéni cégnek 50, társas cégnek 23. Törlése egyéni cégnek 294, társas cégnek 39. Vizsgá­lóbírói ügyek 61. Elsőfokú bünügy (vádtanács elé tartozó ügyek) befejezést nyert 113. Fi­atalkorúak bűnügye befejezést nyert 261. Felebvit bünügy befejezést nyert 553. Fél évszázad óta állandó vissza­esést mutat Pest vármegyében a szarvasmarha tenyésztés Az állattenyésztés legnagyobb akadálya a legelőhiány Pestvármegye területén nagy iram­ban indult meg a r6t és legelöjp- vitó mozgalom, ez az utóbbi évek egyik legreálisabb akciója, mert cél­ja az, hogy a rétek megjavításával segítsen a legelőhiányon és ezzel egyidejűleg a takarmányhiányon is. Hogy ennek a rét és legelő javító akciónak mennyire időszerű a ma­ga jól átgondolt programmja annak legjobb bizonyitéka az, hogy Pest- vármegye területén rohamosan pusz­tul a szarvasmarhatenyésztés é3 ez az állandó visszaesés már ötven éve tart. A szarvasmarhatenyésztés fon­tosságáról és jelentőségéről talán szükségtelen is külön megemlékez­ni, mert minden gazdálkodó ember tudja, hogy ez egyik leghasznot- hajtóbb ága a mezőgazdaságnak. Ha tehát az állattenyésztésnek még a mai súlyos gazdasági viszonyok között ilyen jelentőséget tulajdonít­hatunk, vizsgáljuk meg, vájjon vár­megyénk a legtöbb jövedelmet biz­tositó szarvasmarhatenyésztés tekin­tetében milyen viszonyok között van? 1880-ban 230.777 darab, 1895-Ьф 225.895 darab, 1911-ben 206.895 da­rab és végűi 1931-ben 170.721 darab szarvasmarha volt Pestvár megy ében. Aki ezeket a szomorú adatokat meg­jegyzi, annak felesleges olyan össze- hasonlitásokat tenni, melyek a szem- szédos és szinte hasonló viszonyok között lévő vármegyék szarvasmarha tenyésztésére vonatkoznak. Pestvár­megyében az utolsó 50 év alatt ál­landó visszaesés mutatkozik a leg­több jövedelmet biztositó szarvas­marhatenyésztés tekintetében akkor, amikor a békebeli 15 éves perió­dus alatt, — 1895. és 1911. között — voltak vármegyék, ahol 33.8 szá­zalékos emelkedés is tapasztalható szarvasmaxhatenyésztés terén. Vármegyénkben mutatkozó ezen nagyon is szomorú és közfigyelem- ! re méltó jelenségek nem valami vé­letlen következményei. Jól tudjuk, hogy az utóbbi 50 év alatt várme­gyénkben mindig takarmányhiány volt. A természetes takarmányt biz­tositó területek (rétek és legelők) az állandó s még ma is pusztító ekemunka következtében megfogyat­koztak; a meglévő természetes gyep­területek okszerű gondozása csak I az utóbbi éveknek nehezen induló programmja. De beszéljenek maguk a számok: 1880-ban 406.272 kai. hold legelő és 247.119 kát. hold rét, 1931-ben 288.382 kát. hold legelő és 213.252 kát. hold rétterülettel rendelkeztünk. Ezen adatokból láthatjuk, hogy kü­lönösen Iegelöte Kiléteinkben folyta­tódik a nagy pusztítás. Egyenruhában, fegyveresen Kele- bián át Halasra szökött egy szerb hadseregbeli katonaszökevény Tóth István 23 éves magyar fiú három kegyetlen esztendeje A megszállással kapcsolatban az utóbbi borzalmas 13 esztendőben rengeteget írtak a lapok, könyvek jelentek meg csaknem valamennyi európai állam könyvpiacán arról, hogy milyen hihetetlen sok sanyar­gatásnak tették ki a megszállott te­rületi magyarokat a megszálló or­szágok, de ezek közt különösen a szerb állam. Ezek a panaszok folyton nőnek és terebélyesednek, a megszállott te­rületi magyarság egyre szomorúbb és sötétebb napokat él át és meg­teremtek ma már szép számmal a katonaszökevények, a legmegbízha­tóbb külső jelei annak, hogy mi­lyen lehet a bánásmód a megszállók hadseregében. A katonaszökevények nemcsak magyarok, de vannak köz­tük németek, sőt nem ritka a szerb katonaszökevény sem már ma, je­léül annak, hogy még a saját faj­tájuk sem bírja el a kegyetlen bá­násmódot. A katonaszökevények közt talán egyike a legérdekesebbeknek az az eset, amely most Halason fejező­dött be, mint felszabaduló helyen. Az uj katonaszökevény Tóth Ist­ván 23 éves nagybecskereki fiú, aki már három évet szolgált a szerb hadseregben és most katonaruhában, oldal fegyverrel szökött át Kelebiánál a határon és a halasi rendőrségnél jelentkezett. Munkatársiunk beszélgetett Tóth Istvánnal és az ő elbeszélése nyo­mán az alábbiakban írjuk meg az ő történetét, amely nagyon sajnos, azo­nos minden más magyar fiú tör­ténetével, akit sorsa arra kárhozta­tott, hogy a szerb katonasággal megismerkedjék. Tóth István ezelőtt három évvel 1929 őszén rukkolt be katonának elő­ször Nagykikindára, majd Versecre és onnan négy hónap után őt is le­vitték a nagy temetőbe, Macedóniá­ba. Macedóniában a maláriás po­kolban hallatlan szenvedéseket ál' lőtt ki, enni alig kapott társaival együtt és az egészségtelen levegőn állandóan betegeskedett. Kórházba került, de onnan csakhamar újból visszavitték a maláriás vidékekre, ahonnan már félholian vitték újból kórházba. Tóth István elmondja, hogy ő még aránylag valahogyan csak meg­úszta a szörnyű állapotokat, de tár­sai közül közel uyolcvanan hullottak el, mint az állatok a macedóniai mocsarakban. A szerencsétlen Tóth István alig­hogy kissé jobban lett, elkerült a vasúti ezredhez, itt már türhetőbb kosztja volt, de viszont a vasúti csapatnál a legdurvább bánásmód­ban részesült. A tisztek és az altisz­tek, mint kutyákról emlékeztek meg előtte a magyarokról és ehez ké' pest bántak is vele. Állandóan po­fozták, ütötték, verték, de valami váratlan segítségre hiába várt. Tóth István, mint mondja, már öngyilkossági tervekkel is foglalko­zott és követni akarta a halálba azt a sok katonatársát, aki saját maga vetett véget az életének, csakhogy megszabaduljon kibírhatatlan szen­vedéseitől. Az idén a három év alatt másod­szor kapott néhány napi szabadsá­got és hazautazott szüleihez Nagy- becskerekre. Odahaza elmondta ke­gyetlen szenvedéseit, amit három év alatt kiállott a szerb hadseregben és elmondotta, hogy inkább meghal, semmint visszamenjen kínzóihoz. A szerencsétlen meggyötört Tóth István nem is ment vissza csapat­testéhez, hanem szabadsága lejárta­kor elutazott Szabadkára és onnan a tanyákon bujkálva Kelebiáig ment ahol a határt átlépte és egyene­sen Halasra érkezett, ahol a rendőr­ségnél mint katonaszökevény jelent­kezett. Tóth István Pesterzsébeten lakó bátyjához akar menni, aki ott pénz­ügyi altiszt. A rendőrség a katona- szökevényt a szokásos vizsgálat le­folytatása céljából Szegedre kísér­tette át.-...........г.-:.". Д A boldog zuglóiak még reggelire is húst esznek Budapest egyik ne­gyedében 50 fillér a marhahús kilója Budapesti tudósítónk írja. Budapest hetedik kerületének úgynevezett zug­lói részét már napok óta valóságos népvándorlás tartja fogva. A fővá­ros különböző helyeiről a külső pe­rifériákról, a budai részről is csa­patostól mennek ki az emberek Zug­lóba, ahol nemes versengés folyik az 'ottlevő két mészárszék között, hogy melyikük adja olcsóbban a húst. Zuglóban gyors egymásután­ban zuhannak már a húsárak, úgy­hogy közel 10 napja 50 fillérért le" bet a marhahús kilóját megvenni. A mészárosok kijelentették, Hogy még az ilyen áron eladott hús mel­lett is van 10 'fillér hasznuk kilón­ként is ők a nagy forgalom kevés haszon álláspontnak a helyességét akarják bebizonyítani, különösen most, amikor nehéz időket élünk. A boldog zuglóiak és azok, akik felfedezték az olcsó mészárszéket, igen jól járnak, mert még reggelire is husi esznek az emberek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom