Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)
1932-03-30 / 26. szám
6 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítőbe március 30 Г REGÉNY A 1 1 1 = lÜZBRIGAD IRTA: ZENTAI FERENC 1 A tüzbrigád ma is megvan; él és létezik... A tüzbrigád erős és hatalmas szervezet. Hatalmasabb és erősebb minden katonai alakulatnál, bár tagjai, katonái egyelőre nem karddal vagy haláltszőró golyóval, hanem az eszmei igazság fegyvereivel harcolnak. A tüzbrigádnak mindannyian tagjai vagyunk. Én is, te is, ő is. Az aggok is, a csecsemők is. Mindenki, akiben magyar szív dobban, akiben felsír a trianoni sebből felbugyogó fájdalom: egytől-egyig ott sorakozik, összeszoritott fogakkal, tettre készen és dacos elszántsággal, hiánytalanul és utolsó szálig ott sorakozik a tüzbrigád lángszinü, vérvörös lobogója alatt. Sokan persze nem is sejtik, nem is tudják, hogy él és létezik a tüzbrigád. Ez azonban nem jelent semmit, mert a brigád vezérkara tudtán kívül is mindenkit számon tart és minden magyart úgy kezel, mint az ezeréves hazáért élni-halni kész, lelkes és hűséges katonáját. A magyar anya, akár fiút, akár leányt szül, a tüzbrigádnak szüli gyermekét. Az újszülött már világra jötte pillanatában felvétetik a brigád törzskönyvébe s nevét onnan még a halál sem törölheti ki. Ennek a láthatatlan hadseregnek nem csupán az élők, de a halottak is harcos tagjai maradnak mindaddig, amig csak minden magyar és minden talpalatt- nyi terület fel nem szabadult a rabló népek szolgajárma alól. Erről a tüzbrigádról szól az alábbi történet. Olvassátok szeretettel és lélekben legyetek egyek azokkal, a kik édes mindnyájunkért s a mi szivén döfött, hét fájdalom tőrétől átjárt, vértől csepegő hazánkért s annak igazáért, szent ügyéért harcolnak. • Furcsa nap volt 1923 március 14-ke. Sokáig emlékeztek rá az emberek. Egész délelőtt gyönyörű napsütésben ragyogott az ébredő természet. A réten virágillat, a légben madárdal hirdette a nagy megújhodást, a fák ágain, a bokrok karjain pedig ezerszinü rügyek kacagtak üdén és boldogan. — Istenem, milyen szép tavaszi napunk van! — ujjongtak fel az emberek: a homokS2ientlőrinci határ tanyás népei, ezek az erős kötésű, izig-vérig való kisgazdák, akik boldog igénytelenségben és egyszerűségben élnek közel ezer esztendő óta ezen a mostoha, homokos vidéken. Minden bogárhátu viskó ajtaja kinyílt ezen a napon s minden épkézláb ember felcihelődött és kiült a tornácra, meg az ámbitusra, hogy ernyedt tagjaikat megbizseregtesse és friss vágyakkal töltse meg az első tavaszi napsugár. Az örömnek azonban nagyon hamar üröm lett a vége. ügy történt a dolog, hogy kora délután, úgy három óra tájban megmozdult a levegő s hideg északi szél kezdte maga előtt terelni a tarlók giz- gazát. A szélből szélvész lett s rövid félóra leforgása alatt hatalmas zenebona támadt. Felhők rajvonala futkosott az égen s a vihar egyre szilajabb táncba kezdett alant is. Az iménti gyönyörű napsütést hajrázó zenebona, rut ítélet idő váltotta fel. Fák sikongtak, ágak ropogtak s minden megmozdítható megmozdult a megvadult förgeteg kezében. Az emberek sietve visszabujfak odúikba s még az ebek is védett helyre menekültek. A kintfelejtett makazlak sziszegve porzottak millió darabra, éppen úgy, mint a házak nádfedele, melyeket tucatszámra söpört le az orkán a viskók ormairól. Mindössze két óra hosszáig tartott az égiháboru, de ez a két óra egy egész év minden gazdareményét megölte. Megölte a fákat, az ezernyi rügyet s az ezernyi rügyben a még meg sem született gyümölcsöt. A vihar elvonult, de a baj s az égen a fellegek, azok megmaradtak. S mintha az ég is résztvevő köny- nyekkel siratta volna az iménti pusztulást, kövér cseppekben késő estig zuhogott az eső. Az eső sohsem árt s kiváltképen nagy áldás, ha ilyenkor, tavaszkor paskolja meg a hamar szikkadó homokot. De ez a mostani vizömlés még a homoknak is sok volt, mert oly bőséggel zuhatagzott alá, hogy rövid órák alatt egyetlen viztenger- ré változtatta az egész vidéket. Hogy is akadhatott volna olyan vakmerő, aki ebben az istenitélet- időben el merte volna hagyni háza küszöbét a homokszentlőrinci határban? Egészen bizonyos, hogy nyo- morulttul elpusztult volna az illető, belefulladván valamelyik megáradt pocsolyába. * És mégis... Mégis mintha emberi alakok gomolyognának az irdatlan sötétség szemfedős fátylában. Mintha élőlények és nem imbolygó szel- lemámyak ködfoltjai vibrálnának az éjszaka fekete plasztromján, akik vagy amik különböző irányokból egy cél felé vonszolnák magukat a süppedő sárban s az itt-ott kötözkö- désig érő viztengerben. Vájjon kik lehetnek ezek a határozatlan körvonalú, éjszaka leplébe burkolt fekete alakok? Honnan jönnek és hová mennek? Mi szél hozza és mi cél kergeti őket, hogy ebben a vizözönben, mely elől a puszták vadjai is szükölve menekültek, erőt és egészséget nem kiméivé menbarmok rémüldözve bőgtek, a szal- nek, lihegnek, csörtetnek egyre csak előre? Vájjon elátkozott lelkek, vagy valamelyik közeli temető sírból kiszökött rabjai mennek-e a templomrom felé, amely századok óta áll itt a mezőn, mint a ködbe vesző múlt kisértő emléke. A kerekre tágult és a sötétséghez kissé hozzászokott szem még ezen a felhős- esős éjszakán is kiveheti a templom- rom homályos körvonalait, amelynek emberemlékezet óta nincs már gazdája s amelyről mindössze any- nyit tud a krónika, hogy az Árpádok idejében magyar szerzetesek építették, de már a török dulások idején elpusztult s azóta csak baglyok és felizgatott gyermekfantáziák tanyája. Az éjszaka ismeretlen vándorai — most már tisztán kivehető' — egytől-egyig a templom-rom felé tartanak. A csapat eleje már oda is ért s az utánuk jövők is egymás után tűnnek el a rom fekete szájában. Már az utolsó árny is belépett a teplomba s eltűnt az is, mint a többiek. Az éjszaka újra egyedül maradt. Csak a sötétség párázik benne, meg a szüntelenül szakadó eső csobog és pattog a vizen kísértetiesen, monotón zúgással. * Akinek helyén a szive s bátorságért nem kell a szomszédba mennie, az most is, a kisértet-járás után is bátran beléphet a teplom-rom zugolyába. A sötétségen kívül úgysem talál ott egyebet. Egy teremtett élőlény sem fogja a vakmerőt megállítani útjában. De hová tűntek ők?... Akik az imént csapatostól sereglettek ugyanide? Akik utolsó szálig beléptek a romhalmaz ajtaján s akik közül egyetlen egy sem távozott a másik kijáraton? Mégis csak különös,hogy egyetlen élőlény se legyen a rom között, amikor pedig percekkel ezelőtt legalább ötven tagbaszakadt alak gyűlt itt félreismerheteüenül ősz» sze s íme, mégis hült helye valamennyinek? Hm! Ez érthetetlen. Ez idegborzoló, ez észbontó misztikum. (Folytatjuk). MEGHÍVÓ. » Halasi Kereskedelmi Bank Rászvönytársaság (Érdekközösségben a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank«kal, '““ Budapest) 1932. április 10»én (vasárnap) délelőtt 11 órakorsaját helyiségében tartandó XXVII« évi rendes köxgyttlásáre a t. Részvényesek tisztelettel meghivatnak. Kiskunhalas, 1932. március 24»én. AZ IGAZGATÓSÁG. — Tárgysorozat: 1. Igazgatóság és fel* űgyelóbizottság jelentése az 1931. évről. 2. Az 1931. évi mérleg és eredmény megállapítása és felmentvények megadása. Határozathozatal a nye» reség felosztása tárgyában. 3. Az alapszabályok 2, 3, 5, 6, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 30, 33, 34,35, 36, 40, 44, 45, 47, 49, 52, 55 és 56-ik §-ának módosítása. 4. Igazgatósági tagok választása. 5. Felügyelóbizottságí tagok választása. 6. Esetleges indít* ványok. Figyelmeztetési Az alapszabályok 7-ik í-a, A közgyűlésen minden részvényes jogosítva van résztvenni, ha részvényeit a közgyűlés előtt legalább 3 nappal a társaság pénztáránál, vagy a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Banknál Budapest, le nem járt szelvényeivel együtt letette. Minden részvény egy szavazatra jogosít. — A mérleg és a jeíentés az intézet helyiségében t. Részvényeseink rendelkezésére áll. vagyon. Mérleg-számla teher. Megnevezés Pengő f Pengő ■1 Megnevezés ! Pengő < Pengő f Pénztárkészlet és bankári követelések — 115.108 64 Részvénytőke — — — — — 350.000 — Értékpapírok — — — — — 18.942 60 Tőketartalék — — — — — 45.000 — Vá 11 ó t á r c a : Rendes tartalék — — — — 65.000 — jelzáloggal biztosított váltók — — 2,411.978 16 Nyugdíjtartalék — — — — 9.000 személyi hitelű váltók — — — 314.327 52 2,726.305 68 Betétek: Adósok: takarékbetétek — — — — 747.752 07 folyószámlán — — — __ 35.500 07 folyószámlabetétek — — — 162.961 41 910.713 4S Ingatlanok — ,— — — — 33.760 — Víszontleszámítolt váltók — — — 1,481.625 50 Óvadékok és kezességek — — — 6.462 50 Átmenő tételek — — — — 29.488 —--------____________ Óvadékok és kezességek — — — 6.462 50 Nyereség — — — — " 58.790 21 2,936.079 49 2,936.079 49 Kiskunhalas, 1931. december 31. — Ügyvezető-igazgató: Baky József sk. Pénztáros: Tóth Imre sk. Főkönyvelő: Tóth Ernő sk. — IGAZGA* TÓSÁG: Fridrich Lajos sk. elnök. Baky József sk. Biró Artur sk. Dr. Hári Géza sk. Práger Zsigmond sk. Dr. Szabó Fülöp sk. T^ácz János sk. 3abó Károly sk. fjaki Károly sk. Gazdag Sándor sk. Király Gy. Sándor sk. Körösi Antal sk. — FELÜGYELŐ-BIZOTTSÁG: Megvizsgálta és helyesnek találta: Dr. Práger József sk. elnök. Almási Illés sk. Dr. Auer Zoltán sk. Fekete József sk. Filesz Andor sk. Kecskés Imre sk. Helyi Értesítő Lapvállalat-nyomda, Kiskunhalas
