Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)

1931-11-18 / 92. szám

6 oldal Ktsknahala« Helyi Brtetftfltc november 18 O r s z á g—V i 1 á g A népjóléti minisztériumban történt visszaélések ügyében Hankó miniszteri tanácsost fegyelmi utón áthelyezték és egy fizetési osztállyal degradálták. An­gyal miniszteri tanácsost pedig 1000 pengő pénzbüntetéssel sújtották. — Ha­dik János gróf a volt pénzügyminisz­tert okolja azért, hogy a dohányjövedék ötmillió dollár károsodást szenvedett. — Az országos 6-os bizottság megkezdi az állami adminisztráció, intézmények és üzemek felülvizsgálatát. — Debre­cen díszpolgárává választja Endresz óceánrepülőt. — Az OHE megállapitása szerint az ország bortermelő vidékein van a legtöbb fizetésképtelenség. — Kormányfőtanácsossá nevezték ki Bá­tor Viktort, aki az aranypengőt kitalálta. — A hét folyamán orosz kereskedelmi megbízottak érkeznek Budapestre. — A walesi herceg nagyarányú valuta- és iparvédő mozgalmat indít meg. — Fran­ciaországban felemelik a behozatali vá­mokat. — Döntő tárgyalásokat kezdtek a francia—német megegyezésről. — Az oláh király szerint a békeszerződések »sérthetetlenek.« — Ausztria dollár he­lyett sillingben fizeti a népszövetségi kölcsönt. — Magyarország és Ausztria megegyezett a gazdasági érintkezés kérdésében. Ausztria nem csökkenti a magyar élőállat-bevitel évi mennyiségét. — November folyamán 240 mázsa, de­cember folyamán 360 mázsa vágott ju­hot exportáltunk Franciaországba. — A napokban 60 kiló szinaranyért vásá­roltak meg egy budapesti bérházat. — Elütötte az autó Budapesten Bálint II Lajos rendőrt. — Felakasztotta magát lasszódobással Stajics Jován belgrádi földbirtokos másodikos gimnázista fia. — Halálos szerencsétlenség érte borszál­lítás közben Salamon-Bódi Károly szent- péteruri gazdát. — Az ínségesek részére Miskolcon négy polgári konyhát állítot­tak fel. — Elégette magát esküvője után Zágrábban Gissinger Lajos elek- trótechnikus felesége. — Agyongázolta a vonat Kispesten Dianisfca Ilona 15 éves polgári iskolai tanulót. SPORT Nagyon szépen sikerült a Nagykálozi Sport Kor asztali-tennisz versenye 5 Szombaton este szép számú közönség előtt folyt le a Nagykálozi Sport Kör asztali-tennisz versenye, amelyen Bar­na, Boros, Meehlovits személyében há­rom világbajnok is résztvett. Dr. Fe­kete Imre polgármester üdvözlő beszé­de után kezdetét vette a verseny az MTK és a halasi csapat között, melyet a pestiek fölényesen nyertek meg. A ha­lasi csapat nagy lámpalázzal küzdött és közel sem nyújtotta azt, amire képes. Az MTK tagjai Halason is, játékukkal a legjobb benyomást keltették és jogo­san rászolgáltak a közönség tapsaira. Az est fénypontja a Barna—Boros be­mutatómérkőzés volt, melyhez hasonlót Halason még nem láttak. A verseny után dr. Fekete Imréné kiosztotta a város, valamint az egyesület dijait. A verseny dr. Bódi Lajos beszédével ért véget és az asztali-tennisz terjesztésének városunkban óriási szolgálatot tett. Kiskunhalasi ÄC — Kiskunfélegyházái Kombinált 3:1 (2:1). Barátságos. Bíró: Skriibainek Antal. Ideális futball időben játszotta a KAC szezonzáró mérkőzését a félegyházai Vasutas és Remény eombinált csapatá­val, amely különösen a mérkőzés má­sodik részében lelkesen játszott a fel­forgatott tartalékos KAC ellen. Az első félidőben a KAC állandóan a félegy­háziak térfelén tanyázik és Sonkó két góljával vezet is. Az utolsó percben sú­lyos védelmi hibából gólt ér el a vendég ■^^■HBNSOHRnHSS csapat. A második félidőben jobbára mezőny játék folyik és a KAC Takács révén jut gólhoz. A mérkőzés nem nyúj­tott igazi futballt és a KAC-on már a tuljátszottság jelei mutatkoztak. A biró jól vezette a mérkőzést. * Mint emlitettük is múlt számunkban, a 22-iki budapesti derbire társas utazást rendez a KAC. Amennyiben a Hofftnan- féle trafikban 20-án délig legalább 20- an jelentkeznek, úgy biztosítva van az elutazás. Ha nem lesz kellő számú je­lentkező, a felutazás nem rendezhető meg. * A kiskunhalasi AC nagy költséggel renováltatta birkózó szőnyegét és tré- ningjei rövidesen megkezdődnek, amely­ről e helyen annak idején Írni fogunk. Ez évben a. KAC lehetőség szerint még versenyt is rendez. Közgazdaság Halasi gabonaárak november 17 Búza ß'SO, rozs IO*— boletta nélkül. Ferencvárosi sertésvásár. Árak könnyű sertés 86—100, közepes 96—106, nehéz 102—104 fillér. Irányzat lanyha. Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGERJANOS Legyőzhetetlen szerelem Regény Egyedül Folgat ügyvéd volt az, aki hangoztatta: ő mindenben hitelt ad az elmondottaknak. — Hinni kell Jaques ártatlanságában — mondotta, — hit nélkül nem is fogna hozzá a munkához. A fiatal ügyvéd valóban egész lényét belevitte az ügybe. Tudta, hogy erős és kitartó munkára van szükség, mert védencének az ügye nagyon rosszul áll. Első dolga ezért az volt, hogy egy ügyes detektivet fogadjon fel, aki majd kinyomozza az előadott és hihetetlennek látszó dolgokat. * Denise érezte, hogy valamit titkolnak előtte, ösztöne megsúgta, hogy vőlegé­nye helyzete ahelyett, hogy vallomása által javult volna, inkább súlyosbodott. Leírhatatlan gyötrelmek kínozták sdvét. A szokottnál is sápadtabb arccal, vö­rösre sirt szemekkel ült egész nap szo­bájában és észre sem vette nagyapja és nagynénje aggódó tekintetét. Látszott rajta, hogy valami nagy elhatározás fog­lalkoztatja. De csak kitérő válaszokat adott a kérdezősködésekre. — Beszélnem kell Jaque&sal, minél ha­marabb — mondta a nagyapjának. — Valamit mondani akarok neki. Nagy nehezen elintézték, hogy Denise titokban találkozhatott a fogházban sze­relmesével. aki kitörő örömmel fogadta. — Tudtam, hogy ma el fog jönni — mondta magához ölelve Deniset és mo­solyogni próbált. Reggel óta minden ajtónyitásra szivdobogva reményked­tem, úgy vártam, úgy vártam! Mikor tesz ennek vége Denise? 12 — Magától függ Jaques — súgta a fiatal leány elpirulva. — Bár tőlem függne! — Legyen őszinte és bizalmas hoz­zám. Ügye elkerülhetetlen, hogy es­küdtszék elé kerüljön? — Sajnos, elkerülhetetlen. — És akkor... akkor. — Reméljük, hogy felmentenek! — sóhajtott Jaques. — De ha nem mentik fel? Ö, szerel­mem, minek megvárni a rettenetes ve­szedelmet. Nem szabad mindent kockára tenni. Mentsük meg, ami megmenthető! Nem ,ne szóljon közbe! Figyeljen ream, hajoljon közelebb, még súgni is alig merem! Drágám, én, én... arra kérem, hogy szökjék meg... A fogházör hu em­berünk... megnyitná a fogház kapuját maga előtt... Azonnal hajóra szállna és kimenekülne Angliába vagy Amerikába. Jaques halálsápadt lett: — Denise, azt kívánja, hogy itt hagy­jam magát hogy még a halvány re­ményről is lemondjak. — Dehogy Jaques, dehogy... Nem úgy gondoltam... én nem hagyom el magát soha, én magával megyek és magával fogóm enni a száműzetés kenyerét. Majd a nagyapa és a nénik is utánunk jönnek. Együtt fogunk élni ,halni. Mind­egy, hol, mindegy, hogy hogyan... csak együtt legyünk és érjen véget ez a rét- tenetes kínszenvedés. Jaquesnek minden erejére szüksége j volt, hogy el ne veszitse józan eszét, j hogy oda ne boruljon a leány lábai elé, hogy ne zokogja hangosan fülébe: — Mennyivel különb, tisztább vagy f te, mint a másik: benned nincs ravasz ! számítás tettetés, komédia, elővigyá- j zat... Mennyire az enyém vagy... Hogy ! ide adod magad számítás, fenntartás i1 nélkül, te jóságos tisztatelkü angyal. Nem, nem adhatott kifejezést elragad­tatásának, csak szomorúan csóválta fe­jét és gyengéden simogatta a leány kezét. — Nem lehet Denise, nem tehetem! Ha megszökném, mindenki azt hinné, hogy bűnös vagyok és a büntetés elől szöktem. — Mit törődöm a mások véleményé­vel. — De a mai világban nem lehet csak úgy elköszönni. Elvégre köröznének, el­fognának abban a pillanatban, mihelyt valahol partra szállnék. De tegyük fel, hogy sikerülne megszöknöm. Azt hiszi, hogy ezzel a teherrel a lelkűnkön, tudnánk csak egyetlen napig is boldo­gan, nyugodtan élni? Hiszen örökös remegés lenne az életünk. El tud kép­zelni olyan életet, hogy örökösen buj­káljak, remegjek, kerüljem az emberek tekintetét? Megörülnék bele és szeren­csétlenné tenném magát is örök éle­tére. Nem, Denise erről a tervről le kell mondania... De mégis köszönöm, hálsá vagyok érte. Ezért az egy pillana­tért, úgy érzem, érdemes volt az egész szenvedést elviselni. Denise nem ellenkezett. — Belátom, hogy igaza van. Küzd- jünk ezért együtt. — A siker érdekébén okvetlenül né­hány órára el kell hagynom a fogházat. Igyekezzék keresztülvinni, hogy estére kimehessek. — Ö, az egész bizonyosan sikerülni fog. i Nem beszélhettek tovább. Elbúcsúztak egymástól. Denise megígérte, hogy mi­Anyakönyvi liirek — November 9. — november 15. — Születtek: Dávid Péter és Szalai Erzsébetnek Péter nevű fiuk. Horváth Károly és Sza­bó Erzsébetnek Károly nevű fiuk. Péter Kálmán és Nagy Kálozi Eszternek Kál­mán Dénes nevű fiuk. Kollár István és Tallér Irénnek Balázs nevű fiuk. Kin­csen László és Halász Máriának Irén Erzsébet Katalin nevű leányuk. Schön Vilmos és Hirn Margitnak Zsuzsanna nevű leányuk. Hegyi Imre és Pap Etel­kának Etelka Erzsébet nevű leányuk; Bangó János és Tarjányi Máriának Má­ria nevű leányuk. Gama Kovács Benő és Kajtár Ilonának Irén nevű leányuk. Meghaltak: Erdélyi Jakab 73 éves. Paprika An­tal 74 éves. Tóbi József 86 éves. Özv. Mucsi Istvánná Tóth Judit 76 éves. Brinkus Mária 21 napos. Müller Jakab 66 éves. özv. Szabó Turzó Sándorné Tóth T. Judit 97 éves. Kihirdetett Jegyesek: Dr. Weisz Imre Fischer Ilona buda­pesti lakossal. Juhász Vedres László Gárgyán Erzsébet pusztamérgesi lakos­sal. Szalma András Gárgyán Etelkával. Király Gy. Dezső Salamon Erzsébettel. Kovács János Tóth T. Etelkával. Ge­ringer János császártöltési lakos An- geli Máriával. Sándor Balázs Kolozs­vári Erzsébettel. Weinberger József Hó­di Sára prónayfalvai lakossal. Szalai Sándor Lajos kiskunmajsai lakos Bakró Máriával. Gazdag Jenő Budai Vilmá­val. Bereczki András Szili Erzsébettel. Vass Ferenc Balázs Juliánnával. Király László Pető Etelkával. Házasságot kötöttek: Berki László Babó Krisztina Máriá­val. Kocsi László Nagy Tóth Etelká­val. Szegedi Mátyás Dóda Lídiával. Fad- di Kálmán Farkas Borbálával. Sárközi Imre Baranyi Krisztinával. Albert M. Mihály Darányi Krisztinával. Sipos La­jos Doszkocs Teréziával. Benedek Jó­zsef Varga: Jolánnal. nél hamarább újból meglátogatja sze­relmesét. Otthon elmondta nagyapjának tervét és Jaques válaszát. Chandoré megren­dülve hallgatta végig. Istenem, egy haj­szálon múlt, hogy elvesztette volna unokáját, ha Jaques szaván fogja, ha visszaél a helyzettel. De nem, hála Is­tennek, nem tette. — Boiscoran Jaques nagyon becsü­letes ember! — mondta és gyöngéden magához ölelte unokáját. * A börtönőr izgatottan szaladt fel Jaques cellájába: — Édes apja, a marquis ur van itt! Jaques szive mélyéig megrendülve sie­tett apja elé. Végre itt van a várva-várt apa, aki előtt fenntartás, szégyenkezés nélkül kiöntheti szivének minden ke­serűségét. Hiszen többi látogatói előtt örökösen vigyáznia kellett! Most végre, apja előtt megnyithatja lelkét. Megölelte az öreg urat és mig szemé­ből csendesen szivárogtak a könnyek, elmondott hosszan, részletesen min­dent, amit szive fájdalmában, keserűsé­gében az utolsó hónapok alatt átélt. Nem beszélt rendszeresen. Ideges siet­ségében a gondolatok össze-vissza ug­ráltak agyában, de lelke megkönnyeb­bült, minden szótól, amit kimondott. — Mivel érdemeltem meg ezt a rette­netes sok szenvedést? — tört ki belőle végül a keserűség. A marquis arca elkomorult: — Elcsábítottad másnak a feleségét fiam! — Szerettük egymást! — mondta Jaques vállat vonva. — A házasságtörés mégis bűn! — Bűn? Nem szoktak alapjában véve nagy dolgot csinálni ilyesmiből! Nyílt titokként beszélnek róla társaságokban, nevetnek, mulatnak rajta és a törvény sem bünteti szigorúan, ha már törvény elé viszik. (Folytatjuk.) Helyi Értesítő Lapvállalat-nyomda, Kiskunhalas, 1931.

Next

/
Oldalképek
Tartalom