Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)
1931-05-23 / 41. szám
május 23 Kiskunhalas Helyi Brteritflfe 7 oldal I. Lépjünk csak vissza ötven esztendővel * ballangjunk ki a Sóstótól nyári napnyugatra a gyüdisikszéli homokokba. Egy régi lóállás szélén; kopasz, sivány domboldalon, gyephantokból összetákolt veremtanyára bukkanunk. A hajlott idejű, de még mindig Toldi alakot mutató gazda, ki ott 7-ed magával éldegél, a Varbé István névre hallgat. Az ínség, mely itt mindenről és mindnyájukról leri, — méltán gondolkozóba ejti a szemlélőt, hogy miképen kerülhettek e kietlenbe? Hát biz ennek előzményei vannak... Suttyó liegénykorában az öregnek Is jobban duzzadt nyakaere. Egy télen kijárván a kisoskolát, jó szülei varga inasnak adták, de torkossága miatt hamar kívül tették a küszöbön. Amint pedig hazakerült, lopva mindig a csapot csavargatta. így hamar kitelt a becsület s kovács inasnak szánták. Megörült a majszter, mikor a vésés gyereket meglátta. Mondogatta is, hogy ilyen kell kovácsnak, mert ez egy icce főtt kását meg bír majd enni s birja ütni a vasat. Egy kis tartomással volt ugyan felőle a mester, mert dülledtek voltak a szemei. Apja nem is titkolta, hogy biz a Pista egy icce bort egy hajtóra le bir nyelni... Igen jó munkásnak indult. Már az első nap úgy megköhögtette a fujtatót, hogy a szenet is kifutta a kohóból, a vasszieg meg nyúlt a keze alatt, mint a tészta. Dicsekedett is gazdája, hogy: Ebből lesz még mester! — a második Toldi, Hahogy a kerekít itt is meg nem oldi. A peteket meg is csinálta hamarosan- Csúffá tette a szolgálóleányt, aztán el- bucorgott. Kis Sándor italos ácsmester fogta most pártját egy ácsbalta meg egy bőrkötő évi bérért. Jól is ment sora egy darabig. Közösen iddogálhatott mesterével, de égett is a munka körmük alatt. Ha egy viselt kastélyt széjjel kellett hányni, Két nap alatt azzal elbírtak ők bánni. Odafönn azonban úgy volt elvégezve, hogy itt sem lehetett maradása. Egy halotti toron annyit ittak, hogy félholtra verte gazdáját, mivel az hangosabban dalolt. E rossz cselekedete után nádazó inas lett. Szerette gazdája, nem kellett ott állás, Hol a Pistára volt bízva a nádhányás. , Itt se birt ki többet egy tavasznál — , elszegődött hát kőmives inasnak, ahol j f Olyan vályagmesfer lett egypár év alatt, Hogy megtudta rakni maga is a falat. Ötven pár vályagot is feltolt a padlásra fogadásból, de az erős italozás miatt itt is kitelt a becsület. Végtére a diákokhoz került vizhor- dónak, hol azért is kapott egy-két garast, ha egy tislér fiát tejes urnák szólította. Ha meg szerelmetes levelet bíztak rá, — még egypár viselt csizma is került. Harjeim, ha kaphatta, megpálinkásodott Olyan lump lett, végre hat nap se mosdódzott. A tudós tanárok igy onnan is kiebru- dalták. Nem volt hát lelkének hová lennie, egy özvegyasszonyra vetette szemét, ki csak úgy ment hozzá feleségül, ha megigéri, hogy nem iszik. Egy darabig meg is tartotta szavát, de annál nagyobb erővel esett neki újra. Egyszer az asszonyka n©m vitt neki italt, ügy földhöz vágta, hogy egy hét múlva meghalt. Egy másik nő meg úgy kötötte hozzá az életét, hogy menten faképnél hagyja, ha iszik. Ezzel is jól viselte magát egy darabig. Télen foltozóvargaságot vitt, tavasszal meg gunyhók, vigyoliók építésére vállalkozott, melyekre a farészeket is maga faragta ki, mint egy ács. — Most kezdte már hasznát látni, hogy sokfélét tanult. Még a maguk számára is csinált egy kis lakhagynit, de egyszer ittasan ment haza s mivel keveselte a görhöny máiét, az asszonyt úgy lökte egy hordóhoz, hogy annak rögtön eltört a dereka. Suhikolt aztán már, de hiába. Mert az asszony nem szólt egy jaj- szónál többet, Harmadnapra meghalt. Ráhányták a földet... Törvény elé is került s a kis vigyolló gazdát cserélt. Elkezdett már most korcsmázni, miközben a Békás korcsmában megint magához láncolt egy kétgyermekes fiatal nőt. Ketten csavarogtak aztán fel s alá, míg végre a gyüdisiki veremtanyájukat felépítették. Varbénk ekkor állott élete delén, az annyuk meg alig volt csak huszonöt esztendős. Hogy igy nyugalomra találtak, lett is egymásután 10 keresztelő, — meg fél annyi temetés. De nézzünk csak körül tüzetesen a putri körül: Nyárfaágas tartja kettő a szelement Fedélfákat hátán — más fájából cepelt Kukoricaszárból lévén a teteje Nincs gang — s mégse sáros soha az eleje... A szoba egy fedél alatt van az óllal. El sincs egymástól kerítve, de minek is, mikor csak egy malacka van, mely azonban oly nagy becsben áll, hogy a szobában is szabadon túrhat, de a puli vörösréz dróttal erősen meg van kari- kázva, nehogy lepuffantsa a csősz, ha ősszel — éhségtől hajtva a nyers kukorica csöveket rágja. A küszöb előtt a pörnye domb, lejjebb a völgyben a gödörkut, néhány tüzeshasu béka s viziborju lakójával, miket vizmeritéskor kalappal rivogatnak el. Ha meg elszaporodnak, vagy a gödör magától berogyik, akkor négy lépéssel odébb ássák meg a kutat. De kanditsunk be csak a putri belsejébe is. A bútor mindössze egy vén szujos láda, két magacsinálta kisszék, fekete nyárfából, három zsombóval kiegészítve. A láda asztal is egyúttal; a dívány helyét betölti a kutyatej. A kasztró, amelyikben főznek — ha van mit, — tál s tányér is egymagában. Itt készíti az öreg, tél viz idején a vadkáka szakajtók, pörnyehuzók, dagasztószéklábak, egérfogók, előkék, kis székek, élesztőszáritók, csikvarsták, haltapogatók sokaságát, pedig rendes ablak sincs a putrin. Mert csak egy fiókkal van a ráma teli Melyen a sugarát a nap belő véli. Fekhelyük különféle giz-gaz — gyerekeik azért mind olyanok, mint a vakart hal. Csupa élet és vidámság. Képük akár a virágos völgy. A legöregebb gyerek, az Imre — ha ta mbar át vesz elő — s azt jól megzörgeti, az öregek még össze is kapaszkodnak. Tavaszféllel — elhagyott szőlőkben — vagy régi fordításokban darulábsalátát, a siványokon pirositót, sikár gyökereket ásnak. Nyáron meg a pipás emberek számára tüsöktaplót szedegetnek a gyerekek s ha pokrócon jól megszáritják, összetörik s tőkekorommal végig simogatják, hogy rágyújtáskor a szikrát jobban felfogja, az anyókát majd lehúzzák érte a piacon. így egy kis pénz is áll többször a házhoz s tellik-mulik fölöttük az id|ő szépen, — csöndben. 11. Nyolcvanban írtak, mikor a Gergőnapi förgeteg úgy jó estefelé egy eltévedt gyalogbetyárt hajtott hozzájuk, kit becsületes nevén Pap Bandinak szólítottak. Még hozzá halasi, főszögi gyerek volt. Éhes volt a betyár, de csak tíz, hajába főtt krumplival tudták megkínálni. Este óvatosságból kifeküdt messze a tanyától. jelentette, hogy Varbénái egy pénzesbe- tyár tanyázik. Ki is kötött magának öt forintot, ha a betyárt megfoghatják. Ámde a betyár is élt a gyanúperrel s Varbééktól érzékeny búcsút véve — odébb állott. Hajnalra kikodult a gyomra, arra kérte hát az anyókát, hogy lépjen be a városba, hozzon húst, bort, dohányt, ha- már ilyen szegények. Egy ötös bankót nyomott is a markába. Az öreg meg ezalatt bepislantott a betyár tárcájába, hol látva a sok bankót, egymás hátán, — kivette az ötöst felesége kezéből s a betyár felé fordulva igy szólt: — Magam mék el pajtás, — úgyis kell egy kis pálinka is! Van egy igen jó cimborám, majd azzal kihózzuk a tó- rőt! Igen jó dallos is, — majd jobban tudunk barátkozni! Helybenhagyta a betyár az ajánlatot, csak arra kérte az öreget, hogy el ne árulja ám. — Szabadkozott az öneg, aztán útnak eredt... III. A városba érve, egyenesen Bólya Sándor kiérdemesült pandúrhoz nyitott be ilyen szókkal: — No testvér! — hányd magadra ha- tnar a gúnyát, aztán gyere velem! Fertály bort, húst, dohányt s más jóságokat akarok vásárolni, segítsd majd kiemelni! IV. Nyargal már két csendőr a körülirt helyre, de sehogysem találják a veremtanyát. Végre sipol az egyik, mire a karikás kutya elorditja magát. így akadtak nyomra. A káplár berúgta az ajtót, mely elütött egy csomó vadkáka szakajtót, majd kárhozkodva gyufát gyújtottak a Sötétben s a puska aggyal kezdték az öreget tapogatni, — rákiáltván: Add elő a betyárt, vén salabakter 1 Az öreg felkönyökölt fektéből, de mámoros fővel elébb azt hitte, hogy csak zsandárrói álmodik, majd álmából felocsúdván, igy kezdte a szót: — Bárcsak sok olyan betyár teremne! mert az nem bántott, hanem megsegített. Nem úgy, mint ti, akik pusztítotok itt mindent! Erre már a csendőrök is felláttak s fenyegették az öreget, hogy mindjárt megvasalják, ha még péntyegni mer. Akkor aztán vén borz kiakasztunk váznak Hogy légy ijesztője csavargó betyár— Mi történt veled? — esik rá Bolya. nak. — Tudod, testvér, — egy pénzes betyár van nálunk, hanem csak gyere hamar, hadd veszünk húst annyit, hogy úgy kelljen mázsálni! Elindultak. Bólya dédapja valamikor föesperes volt Baranyában, anyai dédapját pedig Boros kapitánynak tisztelték a megyén, őseitől sok jó tulajdonságot örökölt. Szép testi formájáért s bátorságáért már 44-ben a megye mondurjába öltöztették, Ferenc István pusztai csendbiztosságában. Mint ritka jó dallost még Bécsbe is felkivánták. Vagyonát még fiatalon eltáncolta s lassan az idő is átgázolt rajta. Vénülni kezdett s a nyalka pandúrból — lókupec lett. Itt is nagy tökélyre vitte: Kivéste a lónak fogát a szájába, Hogy csikót mutasson foga a vásárba. Ha pedig rokkant volt, szöget vert talpába, Hogy amiatt esett a ló sántaságba. Az öreg meg kiugrott az ágyból s 48- ból való kiszögezett kaszáját — az egyik' csendőr mellének szegezve igy fakadt ki: Magam tanyájába ha még rám rohantok Itt marad zálogba mind a két lovatok Nem parancsol ilyent tinéktek a király Hanem vagy lüjj agyon, vagy meghalsz itt mindjárt. Az ajtó závárért meg követelte a 20 krajcárt, még pedig oly hatalmasan, hogy a csendőrlovakhoz is odaugrott. A csendőrök látváp, hogy hűlt helye a betyárnak, s hogy az öreg nem enged, hacsak bele nem lőnek, ebeszégye- nükre engedelmet kértek s az ajtózárért 20 krajcárt kivették, aztán odébb álltak. Hazaérve, elbeszélték az esetet s az egész laktanya mulatott rajta. V. Bólya meg óvatosságból csak másnap délre ért ki a kanta borral. Ámulva hallKéső vénségében is dacolt az idővel. Utolsó betegágyához is oda rendelte a magyarbandát s ha nem jól húzták, baltával fenyegette meg őket. A bevásárlás hamar megtörtént. Azr tán beültek a fogadóba s kipróbálták — mennyit bírnak inni. Majd a hangászok is előkerülvén, rázendittettek, ők meg hasították, hogy: Fekete föld termi a jó búzát Sürü erdő neveli a betyárt, Sűrű erdő neveli a betyárt gáttá komája szájából a történteiket, — mintha miről sem tudna. Az újabb szállitmányu borocskát addig iszogatták, hogy újra beesteledett s az anyóka is jól felöntvén — urával együtt elbóbiskoltak. Bólya felhasználta a jó alkalmat s az ingekre való ötöst komája zsebéből elorozta. Nem lett hozzá szerencséje, mert amint hazafelé bandukolt — felbukott az útban, mint a rossz ló, s mire felébredt, valami jó madár kizsebelte, sőt a subikájából is kihemperitette. Korcsmárosné viseli a gondját... Valami húsz ária után tántorogtak ki Még ami több annál, ka'apja se maradt a fogadóból. Dalolva értek ki a verem tanyára Hol mind a két részeg borult a betyárra. Megkezdődött mindjárt a husapritás, a borkóstoló, öregestére kelvén, — elkészült a vacsora is. Ették-ittak mindaddig, — mig a boroshordó el nem rúgott. Hol egyik, hol másik Zsuzsával táncot járt Bandi csak nevette, ha felbuktak mindjárt. Varbé úgy hajnal felé egy újabb szállítmány kilátásba helyezésével egy másik ötöst vasalt ki a betyártól, ki odaadta ugyan a pénzt, de szigorúan megparancsolta, hogy fehérneműt vegyenek rajta. Bólya is kapott egy kis pót italra — de csak egy forintot. Fel is gerjedt a bosszúvágy benne, amiért ő kevesebbet kapott. Nótaszóval indult egy vörös cserép- kantával a városba, de egyenesen a csendőrlaktanyába tartott. Ott mindjárt Pénze se lett, visszamérték a poharat. * Hosszas földi vándorlás után most már pihennek ők is békén. Porladó csontjaik felett öregtemetőnk virágzó akáclombos fáit hajtogatja a pünkösdi szellő. Ha érdekes alakjukat felidéztem is, már most pontot teszek. — Hadd pihenjenek tovább békében s álmodjanak tovább a kolompszójárta kun puszták végtelen szépségéről, az egykori szabad — szép világról, pénzes betyárokról, rakott asztalokról. Meg ne zavarjuk álmaikat. Cz. L. I ízléses nyomtatványok lapunk nyomdájában készülnek a legszolidabb árak mellett! ISZÁKOS KOMÁK Gózon István verses elbeszélése nyomán
