Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)

1931-05-23 / 41. szám

8

Kiskunhalas Helyi Értesítője

május 25

GRIMASZ

Saját humor rovatunk, saját házi humoristánk irta és nyírta

A könyvkereskedésben egy ur a »Hogy lehet meggazdagodni« cimü könyvet kérte.

A kereskedő a könyvet e szavakkal nyújtotta át:

— Uram! Nem parancsolja a büntető- törvénykönyvet is hozzá?

*

Egy asszony a felindulástól reszketve, férjének egy névtelen levelet adott ét, mely igy szólt:

»Asszonyom, önnek fogalma sincs a háztartásról. Ón egy feleicomázott liba, egy nagyszájú, veszekedő hárpia.«

— Mit szólsz hozzá? — kérdezte férjét.

— Ezt csakis egy nagyon jó ismerős írhatta, — válaszolta férje.

*

Egy heves vérü és irigy iró azt mon- i dotta egy elismert nagytehetségü Írónak:

— ön csak pénzért ir, mig én a becsületért.

— önnek igaza van, mindenki azért ir, ami hiányzik neki, — válaszolta a másik.

*

Miond kérlek, hogy vehettél el feleségül olyan rettenetesen csúnya nőt? — kérdezi Gelb a Weisztől.

— Igazad van, a külseje nem szép. De a kedélye, a szive, az egész belső lénye fenséges, — felelte Wedsz.

— Adok egy jó tanácsot, forditasd ki.

*

— Tart-e komám a jövőben disznókat? — kérdezte az egyik kisgazda szomszédjától.

— Nem én, inkább nyaralókat tartok, mert még se csinálnak annyi piszkot, meg aztán a jövedelem is több, — vár leszólta a szomszéd.

*

Egy plébános azt kérdezi egy dúsgazdag gyárostól:

— Miért nem jön legalább a nagy ünnepek alkalmával a templomba?

— A templombajárás csakis tudatlan 1 és műveletlen embereknek való, — felelte a gőgös gyáros.

— Éppen azért csodálkozom, hogy ön nem jön a templomba! — vágott vissza a lelkész.

*

Az őrmester maga elé hivatja Kovács János közlegényt és azt mondja:

— Hallja! Maga a század legbutább embere. Vannak-e testvérei?

— Egy bátyám van.

— Az is olyan buta, mint maga?

— Az még butább, mint én.

— És az micsoda?

— Alázattal jelentem, őrmester.

*

Az apa azt mondotta leányának:

— Leányom, ha megtanulsz jól főzni, meglepetésben részesítelek.

A leánya iparkodott és rövid idő alatt elsajátította a konyha művészetét.

Ekkor az apja leánya meglepetésére . elbocsátotta a szakácsnőt.

*

A lelkész alkoholellenes beszédében^ igy szól: i

— Az állat jobban tudja, mint az ember, hogy mi válik javára. Ha például az udvarba két dézsát állatunk és az egyikbe bort, a másikba vizet öntünk és oda vezetünk egy szamarat, melyikből fog inni?

— A vízből! — kiáltja az egyik hallgató.

t— Miért? — kérdezte a lelkész.

■— Mert szamár! — ordítottak a hívők. i

iHusvét előtt egy kisfiú azt mondja anyjának:

I— Mama, add reám ma a téli nadrágomat. j

— Miért a télit? — érdeklődött az anya.

— Mert ma kapjuk ki a bizonyítványt — válaszolta az óvatos nebuló.

A proletárdiktatúra alatt meglátogatta Kun Bélánét — aki éppen tollat fosztott — nagybátyja:

i— Hogy vagy, Szálikám? — kérdezte a vendég.

i— Köszönöm, jól.

i— Hát Béla mit csinál?

ő is fosztogat, — válaszolta Kun Béláné. ,

*

A hölgy kérdezte a bemutatkozó cselédtől: i

— Rendben és tisztán tudja majd tartani szobáinkat?

A falusi leány körülnézett, majd igy szólt:

— Ha otthon három istállót rendben tudtam tartani, akkor ezt a kis piszkot is ki fogom takarítani.

*

Az athéni betörők abban állapodtak meg, hogy egy bizonyos napon hozzálátnak a betöréshez.

— Miért éppen azon a napon? — kérdi a banda egyik tagja.

— Hát nem olvastad az újságokban, hogy aznap az egész rendőrség készenlétben lesz? — felelte a vezér.

*

Egy hölgynek azt mondta a kalauz:

— Asszonyom, kutyát nem szabad a nőd szakaszba bevinni.

— De kérem, ez egy nőstény kutya, — mondotta a hölgy.

•

Egy marhakereskedő mészáros-vevőjéhez intézett levelét igy fejezte be:

«Ha ökörre lesz szüksége, gondoljon reám.«

*

A polgári isko'ában kérdezi a tanár az egyik tanulótól:

— Na Péter, mond meg nekem, mikor halt meg Arany János?

— Nem tudom, tanár ur, mert aznap nem voltam iskolában! — felelte Péter.

— Ülj le, te tökfilkó! — kiáltott reá a tanár és tovább kérdezi Kohn Izidortól:

— Mikor halt meg Berzsenyi Dániel?

— Mit nem tetszik mondani tanár ur! — hát Berzsenyi meghalt? Nem is tudtam, hogy beteg volt! — felelte Izidor.

*

Rendelő óra alatt az orvos kinyitja az ajtót és kiszól a várószobába:

— Ki vár legrégebben?

— Én, orvos ur, már két éve szállítottam az öltönyt! — jelentkezett a szabó.

( *

A munkanélküliség szomorú napjaiban kérdi a tanító növendékeit:

— Gyermekek, máért jártok az iskolába?

— Nehogy a tanítók is munkanélküliek legyenek — válaszolta az egyik.

*

Klein azt mondja Rothnak:

— Kedves barátom, több óvatosságot ajánlok. Tegnap délután, aki csak elment az ablakotok előtt, láthatta, hogy ölelgeted és csókolgatod a feleségedet.

— Nevetni fogsz, kedvesem! Tegnap délután nem is voltam odahaza, — válaszolta Roth.

*

Kohnné olvassa az újságból, hogy a török szultánnak 120 felesége volt.

— Na és ha volt? — mondja fitymálva Kohn.

— Erre az asszony keservesen elkezd sirni.

— Mit sírsz? Miért bőgsz? — érdeklődik Kohn.

— Elgondolkoztam felette, hogy milyen hitvány, tehetetlen szultán lett volna belőled.

*

Gelbfusz Izsák, a század írnoka panaszkodik az egészségügyi altisztnek, hogy köhögési rohamai, vannak. A svi- hák szanitéc 6 drb. ricinusz kapszulát ad neki. Másnap kérdezi Gelbfusztól:

— Vannak még köhögési rohamai?

r— Hát merek én köhögni?

Egy fösvénységéről közismert ur a kávéházban csokoládét rendelt, alig, hogy meghozta a pincér, egy pár pillanatra ki kellett mennie. Valaki, hogy ne ihasson belőle, ráirta névjegyére:

»Ebbe beleköptem!« és letakarta vele a csokoládét.

Mikor visszatért, megdöbbenve olvassa a következőket:

»Mi is beleköptünk!«

*

Kohn az uceán sirva panaszolja Gelb- nek, hogy a mellette álló csizmás ember pofon ütötte:

— Hallja! Miért vágta arcul az én Kohn barátomat? — kérdezte Gelb.

— Mert szemtelen volt, — válaszolt az illető.

— Próbálja meg előttem, — kérkedett Gelb.

Ebben a pillanatban Kohn a második pofont kapta.

í— Hallja! Ha még egyszer kezet emel a barátomra, vetem gyűlik meg a baja!

Alig hangzott el az utolsó szó, elcsattant a harmadik pofon is. Erre Gelb megvető pillantással igy szólt:

— Gyere, Kohó, ez az ember goromba kezd lenni.

*

Az idegorvost meglátogatja egy feltűnő szép hölgy. Az orvos pár kérdés után azt mondja:

— Kedves kisasszony vetkőzzék le csak egy keveset.

A hölgy pár pillanat alatt ruha nélkül állott az orvos előtt és csábitó mosoly- lyal [ajkán igy szólt:

— Na! és Ön kedves doktor ur?!

*

Kohn eladja sógorának a vasúton beraktározott 100 mázsa búzáját. A sógor kifizeti az árát és kimegy a vasúthoz, hogy átvegye. Az állomáson semmit sem tudnak a búzáról. Vissza rohan Kohnhoz és az mondja:

— Nyomorult svindler becsaptál! A vasúton egy szem búzád sincs. Most mit csináljak ?

— Marha! Tovább eladni! — felelte a derék sógor.

*

Egy zsidó családnál napok óta vendégségben van Móric nagybácsi. Szabadulni szeretnének tőle, de nem tudnak. Végre a férj és feleség abban állapolik meg, hogy szinleg összevesznek és a vita hevében bíróként Móric bácsit fogják felkérni. Ha a férj ellen dönt, akkor a férj, ha a feleség ellen, akkor a feleség fogja megmondani Móric bácsinak, hogy elég a vendégeskedésből.

Az összeveszés megtörtént és amidőn Móric bácsit felkérték, hogy döntsön a vitás kérdésben, — a békét szerető nagybácsi — azt mondta:

— Addig a pár hétig, amig én itt maradok, nem akarok veletek összeveszni.

*

Az orvostanár fiatal asziszténsévei együtt elindult betegei látogatására. Az első vizit egy közkedvelt operaénekesnőnél volt, kihez igy szó'ott a tanár:

— Művésznő, tartózkodjék a sok édességtől, mert az igen ártalmas egészségére. Amint eltávoztak, kérdezi az aszisztens a tanárt, honnan tudta meg, hogy a művésznő sok édességet fogyaszt.

— A szekrényen tömegesen heverő cukorka dobozokból — felelte moso- lyogva a tanár.

A másik beteget az aszisztens vizsgálta meg és igy szólt hozzá:

— Méltóságos báróné, az ön idegeire hátrányos befolyást gyakorol a sok autózás.

— Igaza van, a jövőben kerülni fogom.

Amikor elmentek, azt mondta a tanár:

— Az ön megállapítása kitűnő volt. De honnan vette, hogy a bárónő sokat autózik?

— Észrevettem a sofőrt, aki az ágy alatt húzódott meg.

*

A fiatal báró azt mondja inasának:

— Most igazán nem tudom, hogy

te vagy-e a szamár vagy én?

— Nem hiszem, hogy a báró ur egy szamarat tartana inasának, — válaszolta a ravasz komornyik.

*

Két lengyel zsidó a bécsi hadi múzeumban egy teljesen páncélba öltözött lovagot pillant meg. Az egyik hosszasan, szemlélj, majd igy szól:

— Mindent megértek, csak azt nem, hogy miként vakaródzott ez az ember, ha véletlenül tetves volt.

Lövy és Kiohn megnézték II. Lajos bajor király világhírű palotáját. Az őket vezető portás azt mondja:

— Itt látják uraim az ebédlőjét, amott a dolgozó Szobáját, ez volt a fürdőterme, amelyben mindennap megfürdötf.

— Mindennap megfürdött? — ismétli csodálkozva Kohn. '

— Ember hallgass! Hisz tudod, hogy bolond volt — figyelmeztette Lövy.

*

A német trónörökös főhadiszállása előtt őrt álló bajor katonától kérdezíi Eitel Frigyes 'főherceg:

— Itt van a trónörökös ö császári fensége?

— A kedyes fivérét gondolja? — érdeklődik az őr. — A főherceg a nagyfokú tapintatlanságon felháborodva kérdezi : 1

— Be Van rúgva?

— Nem hiszem, nem vettem észre rajta semmit ■— válaszolt kedélyesen & bajor katona. '

*

— Pardon, uram! Szabad mélyen tisztelt nejével néhány szót váltanom?

— Ha azt hiszi, hogy a feleségemtől szóhbz juthat, méltóztassék.

*

Egy kis fiú az apjától azt kérdezi az állatkertben:

— Mond.d, apám, a tevék is megházasodnak?

Az apa néhány pillanatnyi gondolkodás után nagyot sóhajtva igy szól:

— Csak tevék h/ázasodnak!

A fiúcska a tevékre mutatva, tovább kérdezj apját:

— Apukám! Ezek közül a tevék közül melyjk az apa?

— A legnagyobb teve.

•

— A tanító kérdezi az iskolában Mórictól:

— Mennyj kétszer-kettő?

Móricka nem tudja. A mellette ülő Kohn azt súgja rneikj:

— A tanító szamár!

A tanító észreveszi, hogy Kohn súg,. Így szól: .

— Hallod, Kohin! Felesleges sugnit A Móric úgyis rá fog jönni!

*

Egy I. osztályú vasúti fülkében egy ur nyugodtan szívja szivarját. Egy utas anélkül, hogy bemutatkoznék, igy szól hozzá:

— Tudja uram, hogy az emberek 90 százaléka dohányzás következtében lesz tüdőbeteg?

— Azt nem tudom, de hogy az emberek 90 százaléka azért kap pofonokat,

I mert olyan ügyekbe avatkozik, amihez j semmi köze, azt tudom.

*

Schvarcz beszélgetés közben igy szólt barátjához: 1 í

— Végtelen boldog vagyok a feleségemmel. Szorgalmas, takarékos, jólel- kü és müveit. Bár adná az Isten olyan szerencsét nekem, hogy a második feleségem is ilyen lenne.

*

Egy atléta-termetű iró igy szól a gyenge-fizikumu kritikushoz:

— Legyen egyszer becsületes és nyilatkozzék őszintén, mit tart legújabban megjelent színmű veimről?

— Ne kérdezzen, úgy sem nyilatkozom, mert... ön nagyobb és erősebb nálamnál.

*

Bandika kérdezi édesanyjától:

— Mond anyukám, igaz, hogy a gólya hozza a gyermekeket?

— Természetesen, hogy igaz.

— Furcsa! Hát akkor miért házasodnak az emberek?