Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1930 (30. évfolyam, 1-104. szám)
1930-06-07 / 46. szám
6 oldal Klsknnhalas Helyi Értesítője junius 7 anyám szintén nem ment oda, hanem én kezdtem azt ringatni. Ekkor már az apám fel volt öltözve, az anyám nem volt az ágyban, mire én megkérdeztem az apámat, hogy hol van az anyám és erre ő azt mondta, hogy »anyátok elment az alma pénzért«. Majd apám, aki felvolt öltözve, kiment az udvarra és én ekkor nagyon féltem és nem tudtam elgondolni, hogy hogyan lehet az, hogy az anyám ruhái a szobában vannak és már akkor gondoltam, hogy az anyám nem mehetett ki, mert akkor meztelenül kellett volna kimennie, mert csak egy ruhája volt. A kisfiú itt könnyezni kezd, előveszi zsebkendőjét, megtörli a szemét és igy mondja el, hogy az apja csak ráfogta az anyjára, hogy részeges volt, mert ez nem igaz, majd így folytatja. — Az édesanyánk bennünket nagyon szeretett, mindig rendben tartott és csak az apámnak volt vele j mindig baja és mindig a pénz miatt. Az anyánk sokszor mondta, hogy sohase lesz öngyikos, mert sajnálna minket elhagyni és egy ízben ilyenkor az apám nagyon mérges volt és azt mondotta, hogy nincs is arra szükség, hogy te végezz magaddal, majd végzek veled én. A kisfiú vallomását itt befejezte, megered az eső és 7 óra elmúlott már, amikor reggel féltiz órakor kezdett tárgyalást félbeszakították. Munkatársunknak a'ka'ma nyílott beszélgetni a védőügyvéddel és a jelenlévő jogászok több tagjával, akik elmondották, hogy a Sztraka- féle bűnügy egyike a legbonyolultabb bűnügyeknek, ellene igen sok a terhelő vallomás, de tárgyi bizonyítékokat eddig még nem sikerült felmutatni és igy ez az ügy bár sokkal primitívebb, mégis igen veszedelmesen hasonlatos az Erdélyi 1 Béla-féle bűnügyhöz. A főtárgyalás szerdal folytatása Drámai szembesítés a vádlott apa és a kisfia között A Sztraka-féle gyilkossági bűnügy tárgyalását szerdán fo'ytatta ugyancsak a helyszínen a kalocsai királyi törvényszék, s ennek valósá- ságos drámai jelenete volt az a rész, amelynek során Sz raka Miháyt szembesítették 10 éves János nevű kisfiával, aki az apjának is szemébe mondta azt a vallomást, amelyet kedden délután tett. A fiú bátran lépett e’-ő, szemébe nézett az apjának, s úgy mondta neki, hogy igenis ti ötte-verte, valósággal kínozta az anyját. Szlraka Mihály arca eltorzult, düh futott végig rajta s keményen szólt rá a fiára, hogy miért hazudsz, miért akarod apádnak a vesztét. A kisfiút láthatólag megdöbbentette az apja kemény rászólása, majd zokogástól elcsukló hangon, erősen sírva, most már másodszor is megismételte áldásait apja ellen. A tárgyalást vezető elnök, valamint az ügyész és a szavazóbirák, súlyt helyeztek arra, hogy a fiú igazmondásáról meggyőződhessenek s épen ezért valamennyi jelenlévő tabár tudtuk, hogy milyen pokoli az élete, mégis megkíséreltük, hogy őt megnyugtassuk. A kritikus éjszakán két óra tájban Sztraka bezörgetett nálunk s amikor kinyitottuk az ablakot, dühösen beszólt hozzánk: — Äz a büdös asszony felakasztotta magát! — Ezt mi, én és a feleségem — folytatja a tanú — különösen azért tartottuk érdekesnek, mert mint megtudtuk, ezt az időpontot meghaladó időre jelezte mindenütt Sztraka az akasztás felfedezését. Tehát Szlraka nekünk előbb mondta az akasztást, ] mint ahogy azt a hatóság előtt vallotta. A bíróság ezután Szekszárdi Mária és Kovács Erzsébet nevű tanukat hallgatta ki, akik szintén egyformán és egybehangzóan azt vallották, hogy tanúi voltak annak a jelenetnek, amikor Sztraka Mihály a lekvárfőzésnél durva és illetlen szavak kíséretében feleségét has- barngta s a lekvárfőző kanállal, amelyen forró lekvár volt, a feleségének az arcába vágott. Egy tana, aki hallotta. amikor Sztraka megöléssel fenyegette a feleségét Egy igen perdöntő tanú következik ezután, Fodor Antalné, aki a következőket mondta el: — Kérem szépen az nem is volt \ élet, amit Sztraka Mihály és a fele- j sége éltek. Mi, akik ismertük őket, j megdöbbenve láttuk napról-napra a fo'yton megújuló veréseket, amelyek- ' kel Sztraka azt az áldott, jó asszonyt részesítette. Az asszony nagyon szerette a gyermekeit, tisztán tartotta őket, éjt napal’á téve do’gozotí s keservesen nevelte fel kisgyermekeit, saját munkájából tarto ta el őket, mialatt a férje, Szlraka Mihály rabként a fegyházban volt. Többször tanúja voltam annak, hogy Sztraka minden elfogadható ok nélkül nagyon megverte a feleségét s egy ízben azt mondta , neki, hogy fel fogja akasztani. Ezt különben többször is mondotta neki, mert az asszony, akivel jóba volt, erről többször panaszkodott is nekem. Jetentfeesik a menftöt&nu is A védőügyvéd uj tanukat jelent be. Dukai János és felesége szemé- Jyében, akik Soltvadkerten laknak, de akiknek nem sok jelentőségük van, mert mingyárt megállapítja a bíróság, hogy Dukainé a vádlott Sztraka Mihálynak a testvére. A bíróság előtt egyhangúan a következőket vallják többek közt lényegében. — Én mondja Dukai Jánosné, ’igen jól ismertem az asszonyt és határozottan állítom, hogy nagyon szerette az italt és többször be volt rúgva. Ugyancsak azt is tudom, hogy nekem is többször panaszkodott, hogy nehéz az élet és fel fogja magát akasztani. Az elnök és a szavazóbirák kérdései után tisztázódik az eset és j erősen lezsugorodik, mert a í tanuk nem tudnak semmi pontos i adatot megjelöni arranézve, í hogy az asszony részeges lett volna. Érdekes momentum itt egyként az, hogy ez a két tanú visszariadt attól, hogy esküt tegyen, mert az elnök kérdésére kijelentették, hogy nem kívánnak megesküdni a vallomásukra. Egy mSssk tarty, aki ssmtési hallotta a hal&iéjsgolcén a Zörgéseket Ezután következik tanukénti kihallgatásra Szekszárdi Ferencné, aki előadja, hogy szintén hallotta, miként az ura, az emlékezetes éjszakán a költéseket, amelyek szerinte is o yanok voltak, mint a fuldoklóké szokott lenni. Mit mond Pirtú Matuzsálemje Most a bíróság elé áll Piríó Matuzsálemje, a tanyac-oport egyik legöregebb embere, az öreg 85 éves fehér- hajú Kincses János, aki egyenes tekintetű, becsületes arcú öreg magyar. Kincsesről volt már szó a tárgyalás folyamán, ugyan is ő az a Kincses bácsi, aki előtt Sztraka azt mondotta a feleségének egy ízben, hogy ha »Kincses bácsi nem volna itt, meggyi’kolnálak.« Kincses János a következőket mondja el. — Én kérem, régebbtől fogva ismerem Sztrakáékat és tudom, hogy miiyen rosszul éltek és tudom azt is, hogy ezt mind a férj idézte elő, mert az asszony dolgos volt és szorgalmas és olyan csöndes, hogy ö nem lett volna képes veszekedést kezdeményezni. 'Nekem nagyon feltűnt és Sztraka rossz lelkületére vall az is, hogy a gyilkosság reggelén engem felkeresett és igy jelentette be a felesége halálát. — Képzelje Kincses bácsi, az a ronda asszony felkötötte magát. A bűnügy fegszembesző* köh& szenzációja a törvényszéki orvosszakértő visszavonja véleményét A Sztraka-féle gyi kossági bűnügy legérdekesebb része volt a törvény- széki orvosszakértő vallomása, aki tudvalevőleg egyedül maradt álláspontjával és aki a városi főorvos és az igazságügyi orvosi tanács véleményétét eltérően, azt állította szakvéleményében, hogy az esetben önakaszfás történt, tehát nem gyilkosság, hanem öngyilkosság. A bírák, az ügyész, a védő és a hallgatóság, de főleg a vádlott, Sztraka Mihály fejét előrehajtva figyelte ezt a véleményt. A kalocsai törvényszék orvosszakértője dr. Schönvald meglepetésszerűen visszavonta orvosi véleményét és a következőket mondotta. nútól megkérdezték, hogy milyen fiúnak ismerik a kis Sztraka Jánost, s ezek egyenletű n azt mondották, hogy igen jő fin, éles eszü, és sohasem vették észre rajta, hogy hazudozó volna. &8<9 hafiiotta a fuldoftíó Zörgését A bíróság ezután kihallgatta tanúként Szekszárdi Ferencet, aki Sztrakáéknak szomszédjuk és aki határozottan állítja, hogy az emlékezetes éjszaka 11 órakor Sztrakáék lakásából olyan hörgést halott, amely a fuldokló hürgédére emlékezet és az a hörgő hang női hang volt. A tanú ezen kívül azt vallja, hogy ugyanakkor vonításszerti erős kutyaugatást is halóit, amely szintén a Sztrakáék kutyájától származott. Egyebekben Szekszárdi Ferenc tanú több más tanúval megegyezően és nyomatékosan adja elő, hogy Sztraka állandóan verte a feleségét, rugdosta őt, úgy hogy valósággal pokoli volt az az élet, amelyet a házastársak Sztraka durvasága miatt éltek. Egy fontos tanú, aki már fái 12-kor látta, hogy Sztraka a halltest mellett a kezeit tördelte ? leségével I s őt nap-nap után iszonyatosan ösz- szeverte. Ezután id. Dudás János vallomása következett, aki szóról-szóra az jjtá- na következett tanúval a feleségével megegyezően a következőket vallotta: — Nekünk a Sztrakáék közelében van a kis szatócsboltunk, ahova Sztrakáék is bevásárolni jártak s ide futottak be azok a hírek, amelyek a házaspár közti rossz életmódról szóltak. Egy Ízben — mondja a tanú — lélekszakadva és magából kikelve rohant üzletébe Sztrakáné s 30 fillért kért, hogy Halasra utazhassák, ahol feljelentést akar tenni az ura ellen, mint mondotta azért, mert az őt ismét igaztalanul és minden ok nélkül erősen megverte. Ekkor mi Szfrakánét megnyug atiuk, rábeszéltük, hogy álljon el ettől a szándékától s A bíróság most Fábián Sándor ne- vü tanút szólítja elő, aki vallomásá- j ban a következőket mondja. — Én azon az éjszakán, egészen véletlenül, úgy fél 12 óra tájban átpillantottam Sztrakáék háza felé és láttam, hogy Sztraka Mihay a léckerítésre iá- maszkodva áll, erősen tördeli a kezeit s igen nyugtalanul viselkedve, folyton afelé az almafa felé tekint, ahol felesp- • gét felakasztva találta meg reggel a Pirtóra kiszállt vizsgálóbizottság Én akkor természetesen nagyobb jelentőséget a dolognak nem tulajdonítottam s minden csak akkor vált megdöbbentővé előttem, amikor reggel megtudtam az eseményeket. Egyébként szintén állítom, hogy Sztraka hihetetlenül durván bánt a fe-
