Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1930 (30. évfolyam, 1-104. szám)

1930-06-07 / 46. szám

6 oldal Klsknnhalas Helyi Értesítője junius 7 anyám szintén nem ment oda, ha­nem én kezdtem azt ringatni. Ek­kor már az apám fel volt öltözve, az anyám nem volt az ágyban, mire én megkérdeztem az apámat, hogy hol van az anyám és erre ő azt mondta, hogy »anyátok elment az alma pénzért«. Majd apám, aki fel­volt öltözve, kiment az udvarra és én ekkor nagyon féltem és nem tudtam elgondolni, hogy hogyan le­het az, hogy az anyám ruhái a szo­bában vannak és már akkor gon­doltam, hogy az anyám nem mehe­tett ki, mert akkor meztelenül kellett volna kimennie, mert csak egy ru­hája volt. A kisfiú itt könnyezni kezd, előveszi zsebkendőjét, megtörli a szemét és igy mondja el, hogy az apja csak ráfogta az anyjára, hogy részeges volt, mert ez nem igaz, majd így folytatja. — Az édesanyánk bennünket na­gyon szeretett, mindig rendben tar­tott és csak az apámnak volt vele j mindig baja és mindig a pénz miatt. Az anyánk sokszor mondta, hogy sohase lesz öngyikos, mert sajnálna minket elhagyni és egy ízben ilyen­kor az apám nagyon mérges volt és azt mondotta, hogy nincs is ar­ra szükség, hogy te végezz magad­dal, majd végzek veled én. A kisfiú vallomását itt befejezte, megered az eső és 7 óra elmúlott már, amikor reggel féltiz órakor kezdett tárgyalást félbeszakították. Munkatársunknak a'ka'ma nyílott beszélgetni a védőügyvéddel és a jelenlévő jogászok több tagjával, akik elmondották, hogy a Sztraka- féle bűnügy egyike a legbonyolul­tabb bűnügyeknek, ellene igen sok a terhelő vallomás, de tárgyi bizo­nyítékokat eddig még nem sikerült felmutatni és igy ez az ügy bár sokkal primitívebb, mégis igen ve­szedelmesen hasonlatos az Erdélyi 1 Béla-féle bűnügyhöz. A főtárgyalás szerdal folytatása Drámai szembesítés a vádlott apa és a kisfia között A Sztraka-féle gyilkossági bűn­ügy tárgyalását szerdán fo'ytatta ugyancsak a helyszínen a kalocsai királyi törvényszék, s ennek valósá- ságos drámai jelenete volt az a rész, amelynek során Sz raka Miháyt szembesítették 10 éves János ne­vű kisfiával, aki az apjának is szemébe mondta azt a vallomást, amelyet kedden dél­után tett. A fiú bátran lépett e’-ő, szemébe nézett az apjának, s úgy mondta neki, hogy igenis ti ötte-verte, valósággal kínozta az anyját. Szlraka Mihály arca eltorzult, düh futott végig rajta s keményen szólt rá a fiára, hogy miért hazudsz, miért akarod apádnak a vesztét. A kisfiút látha­tólag megdöbbentette az apja ke­mény rászólása, majd zokogástól elcsukló han­gon, erősen sírva, most már másodszor is megismételte áldá­sait apja ellen. A tárgyalást vezető elnök, vala­mint az ügyész és a szavazóbirák, súlyt helyeztek arra, hogy a fiú igazmondásáról meggyőződhessenek s épen ezért valamennyi jelenlévő ta­bár tudtuk, hogy milyen pokoli az élete, mégis megkíséreltük, hogy őt meg­nyugtassuk. A kritikus éjszakán két óra tájban Sztraka bezörgetett ná­lunk s amikor kinyitottuk az abla­kot, dühösen beszólt hozzánk: — Äz a büdös asszony felakasz­totta magát! — Ezt mi, én és a feleségem — folytatja a tanú — különösen azért tartottuk érdekesnek, mert mint megtudtuk, ezt az időpontot meg­haladó időre jelezte mindenütt Sztra­ka az akasztás felfedezését. Tehát Szlraka nekünk előbb mondta az akasztást, ] mint ahogy azt a hatóság előtt val­lotta. A bíróság ezután Szekszárdi Má­ria és Kovács Erzsébet nevű ta­nukat hallgatta ki, akik szintén egy­formán és egybehangzóan azt val­lották, hogy tanúi voltak annak a jelenetnek, amikor Sztraka Mihály a lekvárfőzésnél durva és illetlen szavak kíséretében feleségét has- barngta s a lekvárfőző kanállal, amelyen forró lekvár volt, a feleségének az arcába vágott. Egy tana, aki hallotta. amikor Sztraka megöléssel fenyegette a feleségét Egy igen perdöntő tanú következik ezután, Fodor Antalné, aki a követ­kezőket mondta el: — Kérem szépen az nem is volt \ élet, amit Sztraka Mihály és a fele- j sége éltek. Mi, akik ismertük őket, j megdöbbenve láttuk napról-napra a fo'yton megújuló veréseket, amelyek- ' kel Sztraka azt az áldott, jó asszonyt részesítette. Az asszony nagyon szerette a gyermekeit, tisztán tartotta őket, éjt napal’á téve do’gozotí s keservesen ne­velte fel kisgyermekeit, saját munkájából tarto ta el őket, mi­alatt a férje, Szlraka Mihály rab­ként a fegyházban volt. Többször tanúja voltam an­nak, hogy Sztraka minden elfogad­ható ok nélkül nagyon megverte a feleségét s egy ízben azt mondta , neki, hogy fel fogja akasztani. Ezt különben többször is mondotta neki, mert az asszony, akivel jóba volt, erről többször panaszkodott is ne­kem. Jetentfeesik a menftöt&nu is A védőügyvéd uj tanukat jelent be. Dukai János és felesége szemé- Jyében, akik Soltvadkerten laknak, de akiknek nem sok jelentőségük van, mert mingyárt megállapítja a bíróság, hogy Dukainé a vádlott Sztraka Mihálynak a testvére. A bíróság előtt egyhangúan a kö­vetkezőket vallják többek közt lé­nyegében. — Én mondja Dukai Jánosné, ’igen jól ismertem az asszonyt és határo­zottan állítom, hogy nagyon szerette az italt és több­ször be volt rúgva. Ugyancsak azt is tudom, hogy ne­kem is többször panaszkodott, hogy nehéz az élet és fel fogja magát akasztani. Az elnök és a szavazóbirák kér­dései után tisztázódik az eset és j erősen lezsugorodik, mert a í tanuk nem tudnak semmi pontos i adatot megjelöni arranézve, í hogy az asszony részeges lett volna. Érdekes momentum itt egyként az, hogy ez a két tanú visszariadt attól, hogy esküt tegyen, mert az elnök kérdésére kijelentet­ték, hogy nem kívánnak meges­küdni a vallomásukra. Egy mSssk tarty, aki ssmtési hallotta a hal&iéjsgolcén a Zörgéseket Ezután következik tanukénti ki­hallgatásra Szekszárdi Ferencné, aki előadja, hogy szintén hallotta, mi­ként az ura, az emlékezetes éjszakán a költése­ket, amelyek szerinte is o yanok voltak, mint a fuldok­lóké szokott lenni. Mit mond Pirtú Matuzsálemje Most a bíróság elé áll Piríó Matu­zsálemje, a tanyac-oport egyik legöregebb embere, az öreg 85 éves fehér- hajú Kincses János, aki egyenes tekintetű, becsületes ar­cú öreg magyar. Kincsesről volt már szó a tárgyalás folyamán, ugyan is ő az a Kincses bácsi, aki előtt Sztraka azt mondotta a feleségének egy ízben, hogy ha »Kincses bácsi nem volna itt, meggyi’kolnálak.« Kincses János a következőket mondja el. — Én kérem, régebbtől fogva is­merem Sztrakáékat és tudom, hogy miiyen rosszul éltek és tudom azt is, hogy ezt mind a férj idézte elő, mert az asszony dolgos volt és szorgalmas és olyan csöndes, hogy ö nem lett volna képes veszeke­dést kezdeményezni. 'Nekem nagyon feltűnt és Sztraka rossz lelkületére vall az is, hogy a gyilkosság reg­gelén engem felkeresett és igy je­lentette be a felesége halálát. — Képzelje Kincses bácsi, az a ronda asszony felkötötte ma­gát. A bűnügy fegszembesző* köh& szenzációja a tör­vényszéki orvosszakértő visszavonja véleményét A Sztraka-féle gyi kossági bűnügy legérdekesebb része volt a törvény- széki orvosszakértő vallomása, aki tudvalevőleg egyedül maradt álláspontjával és aki a városi főorvos és az igazságügyi orvosi tanács véle­ményétét eltérően, azt állította szakvéleményében, hogy az eset­ben önakaszfás történt, tehát nem gyilkosság, ha­nem öngyilkosság. A bírák, az ügyész, a védő és a hallgatóság, de főleg a vádlott, Sztraka Mihály fejét előrehajtva fi­gyelte ezt a véleményt. A kalocsai törvényszék orvosszak­értője dr. Schönvald meglepetésszerűen visszavonta orvosi véleményét és a következő­ket mondotta. nútól megkérdezték, hogy milyen fiúnak ismerik a kis Sztraka Jánost, s ezek egyenletű n azt mondották, hogy igen jő fin, éles eszü, és sohasem vették észre rajta, hogy hazudozó volna. &8<9 hafiiotta a fuldoftíó Zörgését A bíróság ezután kihallgatta ta­núként Szekszárdi Ferencet, aki Sztrakáéknak szomszédjuk és aki ha­tározottan állítja, hogy az emléke­zetes éjszaka 11 órakor Sztrakáék la­kásából olyan hörgést halott, amely a fuldokló hürgédére emlékezet és az a hörgő hang női hang volt. A tanú ezen kívül azt vallja, hogy ugyanakkor vonításszerti erős kutyaugatást is halóit, amely szintén a Sztrakáék kutyájá­tól származott. Egyebekben Szekszárdi Ferenc tanú több más tanúval megegyező­en és nyomatékosan adja elő, hogy Sztraka állandóan verte a feleségét, rugdosta őt, úgy hogy valósággal pokoli volt az az élet, amelyet a házastársak Sztraka durvasága miatt éltek. Egy fontos tanú, aki már fái 12-kor látta, hogy Sztraka a halltest mellett a kezeit tördelte ? leségével I s őt nap-nap után iszonyatosan ösz- szeverte. Ezután id. Dudás János vallomása következett, aki szóról-szóra az jjtá- na következett tanúval a feleségé­vel megegyezően a következőket vallotta: — Nekünk a Sztrakáék közelében van a kis szatócsboltunk, ahova Sztrakáék is bevásárolni jártak s ide futottak be azok a hírek, amelyek a házaspár közti rossz életmódról szóltak. Egy Ízben — mondja a tanú — lélekszakadva és magából kikel­ve rohant üzletébe Sztrakáné s 30 fillért kért, hogy Halasra utazhassák, ahol feljelentést akar tenni az ura ellen, mint mondotta azért, mert az őt ismét igaztalanul és minden ok nélkül erősen megverte. Ekkor mi Szfrakánét megnyug atiuk, rábeszéltük, hogy álljon el ettől a szándékától s A bíróság most Fábián Sándor ne- vü tanút szólítja elő, aki vallomásá- j ban a következőket mondja. — Én azon az éjszakán, egészen véletlenül, úgy fél 12 óra tájban át­pillantottam Sztrakáék háza felé és láttam, hogy Sztraka Mihay a léckerítésre iá- maszkodva áll, erősen tördeli a kezeit s igen nyugtalanul viselkedve, foly­ton afelé az almafa felé tekint, ahol felesp- • gét felakasztva találta meg reg­gel a Pirtóra kiszállt vizsgálóbizottság Én akkor természetesen nagyobb je­lentőséget a dolognak nem tulajdo­nítottam s minden csak akkor vált megdöbbentővé előttem, amikor reg­gel megtudtam az eseményeket. Egyébként szintén állítom, hogy Sztraka hihetetlenül durván bánt a fe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom