Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1930 (30. évfolyam, 1-104. szám)

1930-06-07 / 46. szám

jun. 7 Kiskunhalas Helyi Értesítője 7. olda hanem előbb megfojtotta valaki és igy akasztotta fel. A vádlott szem­pontjából ez a vélemény minden­esetre igen terhelő. A csütörtök délelőtti csöndes tárgyalás A törvényszélt s fő tárgyalást csü­törtökön már nem a helyszínen, hanem a városi tanácsteremben foly­tatta. Ezen egy-két jelen lékfelen tanút hall­gattak ki, majd hosszasan is­mertették a boncö'ás jegyző­könyvét, az orvosi vélemé­nyeket és a per iratait. — Tekintettel arra, hogy most olyan adatok álnak rendelkezésemre, amelyek birtokában véleményem megszövegezésénél nem voltam, ez­ért most azt visszavonom és oda módosítom, hogy nagyon valószínűen megállapít­ható a körülményekből az, hogy nem öngyi kórsággal, hanem gyilkossággal állunk szemben. Ez az orvosi vélemény visszavo­nása természetesen egészen más helyzetet teremt, mert most már valamennyi fórum orvosi vélemé­nye megegyezik abban, hogy Szlraka Mhá'.yné nem lett ön­gyi kos, Az iratok ismertetése után há­romnegyed egy órakor mondotta el vádbeszédét dr. Nagy István ügyész. Az ügyész mindenekelőtt leszö­gezte azt a határozott álláspontját-, hogy teljeseit kizárinsk tart /'a Sztraka M hály ártatlanságát és meg van róla győződve, hogy a vádlott előre magfon io t szándékkal öl­te meg a feleségét. Majd igy folytatta az ügyész. — Tekintetes királyi törvényszék. Méltóztassék figyelembe venni azt a rengeteg terhelő körű mányi, amely a vádlottal szemben felme­rült. Tekintetbe venni azt az életet, amelyet a vád'ott a feleségével és családjával folytatott Tekintetbeven­ni azt, hogy a vádlott sokszorosan büntetett előéletű ember, emberiségéből teljesen kivetkőzött. Ami a vádbeli cselekményt illeti, itt van az a hörgésszerű hang, amely a már agyonkinzo't asszony torká­ból szakadt, amikor a férje fojtogatta. Ezt a hörgést meghal'ották Szekszár­di Ferenc és a felesége, akik pedig meg’ehetös távo ságbrn voltak. Itt van például Sztraka Mihály kisfiának megrendítő val'omása, bebizonyosodott, hogy feltétlenül A védobeszéd A vád állitdlsgos tenytartamából egy betűt sem fogadok el — felmentést kérek“ szavahihető gyerek és aki olyan lé- lekrajzot adott az apjáról, amely valósággal visszataszító hlkület- re vall. A gyerek elmondta, hogy az apja ott járkált az emlékezetes éjjelen az anyja ágya körül és akkor az anyja nyöszörgését hal'otta. Ez én szerin­tem nem lehetett máskor, mint a mikor az áldozat már utolsó perceit élte és Sztraka csak azért járkált ott körülötte, hogy az uto'só kegyelem- szorítást megadja neki. Fábián tanú­nak is igaza van, amikor azt állítja, hogy Sz;raka már végzett a feleségé­vel, amikor a léckerítésnél a ke­zdi tördelte. 'Itt van az öreg Kincses vallomása, aki többször tanúja volt, hogy Sztraka a feleségét azzal fenyegette, hogy elteszi láb alól. Egyedül Dér Mihálynak a szerepe tisztázatlan és ez valószinü'eg az égi bíró bünteté­sére marad. A vádlott, mint bün­tetett előéletű ember, durvalelkületü volt és kegyetlen, én prakszisom a’a't i ycn esetet nem halottam és ilyennel nem talál­koztam. Én itt határozottan- látom az előre mrgfon otságol és ezért kérem, hogy a büntetötör- vénykönyv 278. szakaszába ü közö gyi kos- ság bűntettében méltóztessanak bűnösnek kimondani és ennélfog­va kötélátali halálra szóló íté­letet hozni. Az ügyész vádbeszédének befe- i jeztével az elnök ebédszünetet ren- ; delt el és úgy intézkedett, hogy a I délutáni tárgyalást nem a tanácsié- | remben, hanem a közgyűlési terem­ben folytatják. A közgyűlési teremben nagyszám­ban jelentek meg érdeklődők, de ott voltak azok is, akik a rendőrség ré­széről és orvosi részről a nyomo- I zásban részt vettek. Izgatott hangulatú közön-ég zú­gott halkan a teremben és há­rom óra u án megérkezett a bí­róság is. A biróság tagjai a közgyűlési j emelvényen foglaltak helyet, oldalt , a védő és az érdeklődés ekkor már i a tetőpontra hágott. Dr. Száva István védőügyvéd ki­készíti jegyzeteit, kiteszi zsebóráját, de ugylátszik nem azért, mintha az idővel ckarí vorna takarékoskodni, meri öt óra már elmúlt és /«ég min­dig beszélt és már háromnegyed hatra járt az idő, amikor beszédét befejezte. Dr. Száva István védő a követ­kezőket mondotta többek között. — Tekintetes Királyi Törvényszék! Két napon át tartó tárgyalás folya­mán előttünk áll az a bűnügy, a melyben a földi igazságszolgáltatás ítéletet kell, hogy hozzon. Arról a bűnügyről kell véleményt alkotnunk, amely 1929 szept. 25. és 26. kö­zötti éjjelen az úgynevezett Pirtó pusztán folyt le a vád szerint Ki kell itt mindjárt az elején jelentenem, hogy én erre a vádra, illetve annak igazo'ására semmiféle döntő bi­zonyítékot nem iátok. De nem is lehet, mert hiszen az egész ügy vádlói része csapán feltevésekre és következ­tetésekre épített, aminek viszont jogi szem­pontból semmi jelentősége sincs. Feltevésekre alapítani pedig vádat és következtetésekkel alátámasztani egyenesen lehetetlen. — A törvény szelleme az Írott jog feladata, az anyagi igazság megkeresése. Ezt meg kell találni, mert ha nem, akkor már magában összeomlik a vád. Ténytanu nincs és itt a jogásznak nemcsak bírónak, de jogásznak, ér­ző embernek és valóban bírónak kell lennie. Azt kell megállapítanunk, hogy az a vádlott, aki itt ül, bü- nös-e avagy nem. Az előiSéettöl, minden előítélettől i meg kell szabadítanunk magunkat I és én a magam részéről ezt meg is csiná'om. Az igazság érdekében mon­dom, hogy a törvénynek nemcsak betűje | van, a törvénynek van szelleme j is j és ezt a szellemet figyelmen kívül hagyni nem szabad. Az ügyész megvilágította a do’got, most én is ' megvilágítom, bár az ügyész színién feltevésekből in- j dűli ki és mint mondotta, könnyű a védő ; szerepében lenni. Én tehát most nem is* világítani fogok, hanem reflektor­ral megvilágítom azt az igazságot, amelyről én meg vagyok győződve. A bíróságnak mindenekelőtt kijelen­tem, hogy nehéz akár nemet, akár igent mondani a bűnösség ügyében, fele’őrség hárul a* i élkező bíró­ságra, borzalmas felelősség, mert itt az ítélet csak két szélsőség lehet, dönteni afölött, hogy él­jen-e a vátfott, vagy pedig ha­lára Ítéljék. Itt az emberi élet határmesgyéjén nem lehet és nem szabad lelkiis­merettel könnyedén játszani. — Szép, gyönyörű és bölcsességre valló elv a magyar büntetőjogban, amikor kimondja, hogy inkább száz bű­nös menekü jön, mint egy ártat­lan igaz'a'anul szenvedjen. Ugyancsak a római jog is tartalmaz ennek az elvnek megfelelő bölcses­séget, amikor azt mondja, ha egy ügy kétséges, vagyis lehet az illető bűnös is, meg nem is, akkor in­kább az enyhébbet, vagyis a nem bűnösséget kell elfogadni valónak. — A jog azt mondja, hogy a vá­dat kell bizonyítani. A vád pedig itt bizonyítva nincs, épen ezért ne­kem nem kell bizonyítékokat szol­gáltatnom. Miután pedig állítólagos cselekményt semmi sem bizonyítja ezért \ én a leghatározottabban felmen­tő Héletet kérek. A pirtói közvélemény már hozott ítéletet, ezt láttuk valamennyien, a kik a helyszíni tárgyaláson ott vol­tunk és ez a közvélemény Sztraka ellen szólott. De mi ez Tekintetes Kir. Törvényszék. Ez szerintem szó­ra sem érdemes, nem hogy komoly megfon to1 ás tárgyává tehetnénk. Ezek a tanuk és ez a közvélemény nem vette bonckés alá a vallomását, itt egy meghalt ismerősük lebegett a szemük előtt és amikor maguk előtt látták a férjet, első dühükben nekiszaladok val­lomásukkal, mert benne gondol­ták azt, aki ezt a halált elő­idézte. Az elmúlt éJetet keseregték és ez rémlátásokat adott az em­berek szájába és itt nem láttam egyebet, mint ezt a pillanatnyi dühöt, amely ki tudja, hogy nyilatkozik meg napok után, amikor higgadt állapotban vannak az emberek. Emlékezzünk csak visz- sza a kalocsai ellenforradalom le­verésére, az emberek, hogy össze­szaladtak és mindenkinek volt csaknem egy embere, akit följelen­tett, minden esetben iszonyatos kö­vetkezményekkel, pedig ha tudta volna hangulatvádaskodásának kö­vetkezményeit, egészen bizonyosan nem tette. volna meg azokat. Egyes tanuk nincsenek is tisztában az­zal, hogy mit beszélnek, ők csak arra gondolnak, hogy elég­tételt adnak az ő elgondolásuk sze­rint az elhaltnak. A magyar biróság zsámolyánál azonban én meg vagyok róla győződve, hogy megiörik a gyű­lölet hulláma és utat tör az igaz­ság fénye. Egyébként ezt a gyülö'et lavinát úgy adták elő, hogy az tulajdonképen a vádlott mellett szól. A nyomozás je­lentése szintén igen sok enyhítő ki­tételt szállított a vádlott javára és megkönnyíti az igazság kibogozását. Én a vád ténytarialmából egy betűt sem fogadok el. Néhány akadémikus, hangsúlyozom csupán akadémikus fejtegetéssel szeretnék bizonyos dolgokat meg­világítani. Az ügyész vádbeszéde igen fontos súlyt helyez a premedi- tációra, vagyis az előre szándékolt végiggondo­lásra. Ezt határozottan tagadom. Egyrészt azért, mert az ügyész ennek igazo­lására semmit sem tud felhozni, másrészt pedig azért, mert azok megdöntése könnyedén végbemehet. Vájjon premeditáció-e az, hogy primitiv egyszerű emberek, mint a vádlóit Sz'raka is, megfenye­getik a feleségüket, vagy gye­reküket, hogy majd megöllek, megpofozlak, összerugdoslak és igy tovább. Egy­szerű emberek portáján ez nem ritkaság és maga Sztraka is, felesé­gével együtt élve évtizedeken ke­resztül, hányszor elmodta ezt a fe­leségének és hány életének kellett volna lennie, ha ezt mindannyiszor meg is cselekedte volna. Sztraka ezeket a semmitmondó, üres fenye­getéseket hányszor használta már, ezekre pedig komoly vádat alapítani nagyon merész dolog volna. — És érdekes, folytatja a védő, akik a Sztraka és a felesége közti vi­szonyt lefestik, mind nők. Nők, akik a másik nő mellé állnak, mert igy esetleg a saját durva fér­jük megbosszutását is vélik szolgál­hatni. Itt tekintetes királyi törvény­szék nem bosszú valőmások és plety­kák kellenek, hanem cáfolhatat­lan és megdön hetetien tények. Innen látszik ,hogy Sztraka ezeket a fenyegetéseket csak dühében hasz­Á peröeszédsk Az Sgyész kötéláltali halált kér kiszabni

Next

/
Oldalképek
Tartalom