Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1930 (30. évfolyam, 1-104. szám)

1930-04-19 / 32. szám

ápr. 19

9 uldal

Kbftunbalaa Helyi Értesítője

Méhes Bánhidy

Irta: MÓRA FERENC

I

Én már csak hírből ismertem a nevezetes kiskun urat, de az ámbi- j tusos háza udvarára még be-beku- kucskáltam, mint futkározó uccagyerek. Ugyan a ház most is megvan még s ma is a legméltóságosabb úri- ház a kis-kunok földjén.

Negyvenkilencben nagy ijedelmet keltett ebben a házban a Haynau tűre. No nem Bánhidy Gergely uramat ijesztette meg, hanem a feleségét, az öreg nagyasszonyt. A nexnze- les urat már azért se ijeszthette meg a hir, mert nem is hallotta. Nagyot hallott mindkét fülére s amúgy se forgolódott már akkoriban a világban. Kivette belőle részét régen. Még harcban, háborúban is vitézkedett valaha, de az nagyon régen volt, még a győri szaladáskor, mikor Napoleon előtt az utolsó vizsgát tette a nemesi insurrekció.

— Mindegy az — sóhajtozott magában a nagyasszony — mégis csak baj lesz abból, ha háboruszagot érez az én apókám. Előkeresi a padlásról a kardját s le nem teszi addig, mig azt a Haynaut meg nem döföli vele.

Ahogy ezt igy elgondolja magában, egyszer csak zörgetnek a kapun. Tiz-tizenkét félegyházi siheder-le- gényke, csupa úri nemből való, Tarjányiak, Móczárok, Harmosok, Makárok, mind iszonyúan fölfegyver, kezve, ki rossz karabéllyal, ki egyenesre vert kaszával. Azt hallották, hogy Haynau már bevonult Kecskemétre, hát ők meg akarják állítani Pákánál s az a kívánságuk, hogy Gergely bácsi vezesse őket a hadba, mint katona viselt ember. Vén sastól tanulnak a fiatalok.

— No repülni én is megtanítalak benneteket, ebadta kölykei! — csattant föl a nagyasszony s közéjük rohant a lekvár-kevexő kanállal. De el is szeleitek az ifjú insurgensek úgy, hogy meg se álltak Pákáig. Már akkor inkább csak Haynauval szállnak szembe, mint a Bánhidy Gergely sárkányával.

A nagyasszony pedig, ahogy egy kicsit kifújta a mérgét, lesétált a kertbe az öreg úrhoz. Olyan édesen szunyókált a lócán a nagy diófa alatt, hogy szinte sajnálta fölkölteni:

— Apókám, — kiabált a fülébe a tányéréból csinált tölcséren keresztül — baj van!

— Mi baj, mi? — riadt föl az öreg ur s marokra fogta a lóca végéhez támasztott rézfökosát.

— Azt beszélik, az a kutya Haynau itt ténfereg a környéken.

— Itt? Ugyan mit kereshet itt? •— nyilt kerekre a Gergely ur mély ráncba húzódott szeme.

— Rosszat sejtek, apókám —- mondta ártatlan ravaszsággal a nagyasszony. Attól félek, hogy a méhesemet akarják megdézsmálni ezek a lator vasas-németek a kis tanyán. Bizonyosan a fülébe jutott valahogy annak a Haynaunak, hogy nincs több olyan édes méz a világon, mint a mienk.

— Ejnye, ejnye? — tűnődött d apó, — hát aztán mit tegyünk most már?

— Én bizony legjobbnak gondolnám, ha kelméd odakint he telne. Tudom, hogy az a betyár Haynau akkor nem merne oda szemtelenkedni.

— Ez csakugyan legjobb lesz — győződött bele az öreg az igazságba. S ha odahozná az ördög, akkor is majd megtanítanám én rá. hogy hány a nyolc. Csak a kardomat hozzátok le a pádról.

— ördögöt már no, — intette le szigorúan a nagyasszony. Hát nem tudja már, hogy régen dohányvágót csináltatott belőle? Ne ilyen gyerekségeken törje a fejét, hanem inkább arra gondoljon, hogy rajzás ideje van, jól résen legyen kelmed. Ha a rajt eiszalajtja, a szemem elé ne kerüljön többet!

Pedig nem törődött a jó lélek se rajjal, se mézzel,csak Gergely apót akarta elrejteni a hadiraj elöl. A galambosi Kis-tanyára ki nem hallatszik az, hirt meg nem visz abba a vadonba a madár se.

Hát hiszen az nem is vitt, hanem vitt a föld. Harmadnap éppen a rajt csalogatta be Gergely apó a tejjel bepermetezett kasba, mikor egyszerre csak reszketni kezdett a lába alatt a föld.

— Fene teremti, hiszen ez ágyu- dörgés —• forgatta a fejét a néhai insurgens s körülnézett a fokosa után.

Jó félórányit ballagott, mikor egyszer csak nagy por keveredik az országúton.

— Nini, tán itt a Haynau? — húzódott félre az árokba Gergely apó a rajjal.

Hát nem Haynau volt, csak a szele. Hat vasas német fogta körül a lekonyult orrú kis-kun legényeket s hajtotta őket fütyörészve. Valami pléhgalléros tiszt patallérozott előttük, aki elnevette magát, mikor a méhes öreg embert meglátta az árokparton. Hátra is fordult a bajtársaihoz, mondott is nekik valamit, amire azok is elnevették magukat.

Bánhidy Gergely nem hallotta, mit mondott a német Ha hallotta volna, se lett volna tőle okosabb, mert egy szót se értett másodnyelven. De azt megértette, hogy őrajta mulatnak s ettől egyszerre lángot vetett a képe. Kiugrott az árokból és elkáromkodta magát:

— 'Az erre-arráját annak a krumplisnudlin hízott keresztapátoknak, hát hogy mertek tik engem kinevetni! — s azzal úgy vágta a méhkast a plényaku fejéhez, hogy az alul egyszerre kiszaladt a föld.

— Csülökre, gyéretek! — ordított a kis-kun legényekre.

A gyerekek követték a jó példát. A hirtelen kavarodásba rávetették magukat a vasasokra, elkapkodták a fegyverüket s összevagdosták mind a hatot s mindjárt el is kaparták őket a buckák homokjába.

— No most már segítsetek Összefogni a méheimet —- vezényelte aztán Gergely apó. De hát azoknak beszélhetett. Vállra kapták az öreget s vitték haza olyan diadallal, hogy fölébredt rá álmából a nagy ucca. A félváros odagyült a Bánhidy-kuria elé s verték a nagykaput szörnyű lármával.

Mire azonban megnyílt a kapu s kilépett a ház úrnője a nagy. lekvárkavaró kanállal, akkorra a nemzetes Úrnak nyoma veszett. Meglépett, a hogy a legények válláról leszabadult. Halálra rémült a nagyasszony s csak akkor mosolyodott el, mikor elmondották neki a Bánhidy Gergely uram vitézkedése történetét.

— Fogjatok hamar, gyerünk a kis tanyára!

Szép piros hajnalon ért ki a nagyasszony s a szép piros hajnalban Gergely or csakugyan ott szunyókált a méhesben. Ijedten rezzent fel, mikor a vendéget meglátta.

— Ejnye — motyogta zavarodottan — már éppen befogtam volna a rajt. Éppen csak a királynő hibád- zott még, mikor fölébresztettetek,

S Gergely apó úgy, de úgy meg volt ijedve, hogy a nagyasszony sehogy se tudott haragos képet vágni. Nevetve veregette meg az öreg hős piros arcát.

— Majd otthon számolunk, apókéin!

Otthon-e? Mire hazaértek, annyi í volt az ámbituson hordóban, cső- * Dörben, vödörben a méz, hogy ölig tudtak tőle beférni A Tarjányiak, ,

•"i '«i'.rs i i -- i i

A húsvéti rózsavíz

Humoreszk

Irta: GAÁL GYULA dr.

A falutól nagy távolságra lakó tanyai ember még ma is természetimádó, f Az eget és a földet becsüli legtöbbre. Az eget azért, mert onnan várja az esőt, a fö’det pedig azért, mivel ez ad neki kenyeret.

Mindez azonban nem zárja ki azt, hogy az ilyen kinvalósi ember is be ne tartaná a nagy ünnepeket s az ezekkel kapcsolatos Ősi szokásokat.

A húsvéti locsolás is egyike az ilyen vidám, régi jó szokásnak.

Ilyenkor aztán:

»Tamburaszó vígalom,

Túltesz minden bánaton.«

I.

A fiatal tanító, — szellemi fölényénél fogva, — magáihoz ragadta a tanyai legények irányításának gyeplőjét

Világraszóló eszmék ugyan őt se háborgatták, korszakotalkotó ötletei neki se voltak, de azért mégis mindig fején találta a szeget.

Most is, mikor megnyitotta a gazdakör legényegyleti ülését, látszott rajta, hogy csak önmagát és a tanyai bábát tartja ezen a környéken okleveles, okos egyénnek.

A bába ugyan nem volt jelen, ez azonban nem zárta ki azt, hogy a fiatal tanító egy épkézláb, egészséges szónoklatot ne hozzon a viágra.

A húsvéti locsolások megszervezéséről volt ugyanis szó, különös tekintettel a rózsavíz mikénti beszerzésére. Mely Utóbbi nem kis feladat volt, tekintettel 1 erra, hogy a tanyák a falutól igen távol esték.

A fiafel tanító biztosította a jefenlef- vöket, hogy mint eddig, úgy ez alkalommal is neki lesz elfogadható, okos indítványa. Lám, ugy-e tavaly is ő találta fel az »Ürgettyü« nevet nyert készüléket, melynek hangjára az összes ürgék elmenekütek a határból, hát most is miért ne ő találná fel módját annak, , hogy miként hozzanak ki a faluból na- I gyobb mennyiségű rózsavizet ab patika, j

A tanyai fiatalság neki örült a vezér > eme nagy önbizalmának és hogy az előterjesztést megfelelő jókedvvel fogadhassák, hozattak a BÖntésből egy- egy liter nemeskadarkát s dúdolni kezdték:

»A kun ember akkor ékes,

Ha a képe szederkékes.«

•

Tamás, a fiatal juszker egészen rendes ember volt. Még esze is volt neki. Nem sok, de volt. Épen egy gyepeshan^ ton furulyát és legeltette nyáját, mikor hírül hozták neki, hogy a tanitó ur akar ! vele szót érteni, igy rögvest igyekezzen a gazdakör házához.

Kis vártáivá megérkezvén, igy szólt hozzá a tanitó: — Üljön le.

— De köszönöm, •— nyihelődött Tamás, — talán jó lesz nekem állva is.

— Csak üljön le, biztatta tovább kedveskedő hangon a tanító, — ültem én már magánál bambább emberrel is egy asztalnál.

— No, ha csak úgy nem, — válaszolt Tamás és letelepedett a padra.

— Hát arról van szó, —- folytatta a ámító, hogy van magának egy aza- i

mara.

— Az ám.

— Aztán meg van egy átalvetöje is.

— No-no.

— Úgy gondoltuk, hogy ebbe az átal- vetőbe bevisz a faluba két nagy üveget, a patikában te’eméreti róznavizzel, délre visszatér, mi pedig akkorra itt várjuk a kisüvegekkel és felosztjuk magunk közt j a locsoló vizet. Maga aztán a fuvaro- 1 zásért kap tőlünk egy liter finom kadarí- kabort.

— Szívesen vöszöm az ajánlatot te- kintetös uram, mert úgy mondom, ahogy igaz, hogy mindön csöpp véröm iszonya húz a boritalliDz.

— Nem csoda, — szólt kenetteljes hangon a tanitó, — hisz az Írás is azt mondja: »Borból lettünk, borrá válunk.«

Tamás juszker elköszönt, hóna alatt R két darab literes üveggel boldogan visszatért birkáihoz, miközben szeretőjére gondolt s dudlkálta:

»Ne hajts a mende-mondára,

Ülj a térdemkalácsára...«

II.

A patikus szamárdobogást hallott.

Tamás juszker a patika ajtaját csalt lábujjával kopogtathatta meg, mert egyik kezében az egyik, a másikl kezében pedig a másik üveget szorongatta.

— Talán idegesség elleni gyógyszert óhajt? — kérdezte előzékenyen a patikus, mikor látta Tamás izgatott beköszöntését.

— Az idegösségöt magam is tudom gyógyítani, mert ez ellen legjobb orvosság a káromkodás, hanem azért taga- Eodtam be, hogy mérje le'e tekintetős fir ezt a bütyköst rúzsa vízzel, de olyannal ám, akinek szép szaga van.

A kiszolgálás nagy hirtelenében megtörtént. Tamás fölpattant szamarára g vágtatás közben dalikázta:

»Szagos lössz az ucca merre járok, Mégis szeretnek a lányok...«

*

Madárdallal volt teli a levegő. Közben pedig a nap oly forrón sütött, hogy csak úgy izzadt be’e Tamás csacsistul együtt

Az egyhangú ügetéstől még hozzá, kiszáradt az ádámcsutkája is. Majd tt- ájült a nagy szomjúságtól.

Ebben a nagy szenvedésében, csak az adott neki némi kis enyhülést, hogy az átalvetöböl finom, erős rózsavíz illa! Szált f#lé. Meg aztán nagy boldogan gondolt arra is, hogy milyen élvezettel issia majd ki egyhajtásra a fuvardíj-kadarkát.

Mire ezeket e’gondolta már be is vágtatott a gazdakör házába, hot a tanitó és a legények izgatottan várták.

— Micsoda isteni illatot érzek, máé így messziről is, — kiáltott örömmel a tanitó s az átalvető egyik zsákjából kikapta az üveget, — mely színtiszta üres volt

— Mi (Bz?! — kiáltott. — Kiötyögött az utón belőle a rózsavíz. Ezért érettem már messziről a szagát.

. —- Ide a kadarkát, — ordított rémülten Tamás, mert mindjárt möghalok a szomjúságtól.

— Azt ugyan nem kapja meg, igyon rózsavizet, — dühöngött a tanitó.

Rúzsa vizet? Jó! — Csak ennyit mondott Tamás s odaugrott a szamár hátán levő átalvető másik zsákjához, onnan kikapta a rózsavízzel teli üvegét s anélkü, hogy nyeldöklöje csak meg is moccant volna, ki itta annak egész tartalmát és...

»Felpattant a szamárra Nagy gyorsan,

S végig ütött füle közt

A kampóssal.,.* —t és ezután kivág látott az udvarról.

Az arravalósi tanyai lányok ebben az évben hiába vártak locsolókat Nem jött egy sem.

A tanitó azonban, — bár világra szóló eszméi nincsenek, Bőt korszakot alkotó ötletek se háborgatják, ekkor irta meg azon bus elégiáját, melynek refrénje ez:

»Szegény tanyai kislány,

Locsolatlan maradtál...«

Móczárok, Harmosok,, Makárok mitt- <fen méhe Bánhidyéknak termelte a mézet azon a nyáron s a nagyasszonynak nem volt miért számo* kérni a nemzetes űrtől az elszalajtott rajt