Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1930 (30. évfolyam, 1-104. szám)
1930-04-19 / 32. szám
10 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője ápr. 19 Kisgazdasors — Kutágas János uj honfoglalása Ku tágas bácsi jómódú kisgazda volt a Tiszamentén. 11 hold jó minőségű földjének jövedelme a háború előtt, de még atána is egy darabig arányban állott a kiadásokkal. Ámde nyakukra nőttek a gyermekek, de nőttek az igények is az idővel, merthát lépést kell tartani másokkal s a vátozó divattal is. A szokásos névnap, disznótor s egyéb barátkozási alkalom elől elzárkózni már csak azért se lehet, mert hát ezt a felcseperedett gyermekek érdeke is igy követeli. Még egypár esztendő, aztán 2000 pengő állott a saráglyában s a 16 százalékos kamat. így a megkivántatódó bu- gyeüáris dudorodás is elmaradt, mert azt a száraz esztendők s főképen a kamat, laposságra kárhoztatta. Ezen az állapoton valahogy segíteni kellene — szomporgott rajta Kutágas bácsi. Eladja tán jó kis földjeit s ha valahol olcsóbbat kínálnának, — majd abból ragaszt magának. ' De hát hol is az az olcsóbb föld? A szegedi ingatlanforgalmi irodán megtudta, hogy Halason sokkal olcsóbbak a földek, mint náluk. A kisgazda- boldogító iroda vezetője mindjárt szolgált, is neki egy kiszámítással: Tőgyük föl, hogy kend eladja a 11 holdját 2000 pengőjével; itt van pl. Halason, Bodoglár-pusztában Molnár Bendegúz gazdának prima 1|4 holdja, vadonatúj épületekkel s csak 1400-at kér holdjáiért., Földje is több lenne, meg pénze is maradna kelmédnek. Aztán meg az un lakás se kutya, a kelmédén mög örökség sincs. Kutágas bácsi erre fölrakja fejire a konya kalapot s elkezel, hogy majd otthon utána jár, vájjon kapna-e az övéért csakugyan kétezren fölül, mintahö- gyan mostanában otthon többektől megvették holdját. Hazafelé menőben beül egy kis korcsmába. Alighogy kikéri a dráj három deci borocskát, mellésudarkodik egy ur- ■féle s kikérdezve sorát-rendjét, lábatlanban beígér Kutágas bácsinak 2000 pengőt holdjáért, aki meg a 2500-nál áll. II. Másnap az ismeretlen ur (aki ugylát- szik a fö’dközvetitő iroda ágense volt) megjelent Kutágaséknál s újra alkuba bocsátkoztak. Kutágas bácsi engedett is 50 pengőt, de a földvevö, kivel a szegedi vendéglőben már tegnap is alkudott — a 2200-nál megkötötte magát s az egyezség nem sikerült. Kutágas bácsi, másnap életepárjával s egyik testvérsógorával. kocsira ült s eljöttek Bodoglárra, hol a leirt birtokot a szép tanyával, padlós szobával miegyéb, — meg is találták. Késő őszi idő volt már, a földeken esak a száraz avart zörgette a szél. így a föld termőerejéről való adatokat Molnárék szolgáltatták. Mondani sem kell, hogy rózsás színben tüntettek fel mindent az ideért födkóstolóknak. Heves alkudozást endezett Kutágas bácsi, úgyhogy nagynehezen le is alkudott 40 pengőt s 1360 pengőért — tenyerébe vágván Molnár uramnak — a vétel megtörtént. Le is szurkolt mindjárt 1000 pengő foglalót, bár ezt is úgy kérte kölcsön egypár napra. Kutágasék bizonyosra vették a vételár kifziethetését, mivel az ö földjükért 2200 pengő már Ígérve lett, még pedig úri ember által, akinek sárga keretes szemüveg is volt az orrán. Pénz tehát lesz. Még hozzá az egyezség szerint egy év múlva kell fizetniük, 8 százalék kamat mellett. A birtokot a benne lévő észi vetéssel kapja, mely feles lesz az eladóval, tavasziakat meg már maga vethet. Az évi termés is majd csak hoz valamit, mert hát a vett birtok fele szántó, fele kaszáló; az utóbbi oly sima kivált, hogy még pucokturás sincs rajta, (mivel vakszékes.) Kaszálása könnyű, a gyűjtés még könnyebb, mert sima. III. A hurcolkodás megkezdődött s mire kitavaszodott, úgy Zsuzsánnára formán, — ezzel is rendben voltak Kutágasék, de nem úgy a földeladással. A pápaszemes ur kámforrá vált. Elment másokat «grasz tani. A legesö írás, amit Nagy Felszegi Imre pusztai kézbesítő adott át neki — arról szólt, hogy az ingatlan közvetítési díjba 880 P-t fizessen, de mindjárt. Aztán jött a régi és újabb tartozások utáni kamat — majd az esőten nyár — de a vételár fizetésének az ideje is, aztán a földárak zuhanása, de vevőnek se hire, se hamva. Hej pedig! — sóhajtozik Kutágas bácsi, — de mondták a föld irodán, hogy addig a magamét el ne adjam, mig ezt mög nem vöszöm. No, mindegy! Négy esztendőt töltöttem a lövészárokban, majd csak mög- segit az Isten! — teszi az elébbi sóhajtására a pecsétet Kutágas bácsi. Járják a bankokat sorra, — de mindenütt azzal állnak elő, hogy elébb a vet tföld árát fizessék ki. így hát nincs más hátra, minthogy ezután is csak imádkozni kell. Majd csak megsegít az Isten!... Egyszer aztán, hogy tiszta képet lássanak, — összeül Kutágas bácsi az annyukjával s számolnak: Nini! A bodoglári jobb földek évi árendája holdanként 2 mázsa rozs. Ennek ára 14 pengőjével 28 pengő. A 14 holdé tehát 392 pengő. Ez az összeg áll tehát a 2000 pengő évi kiadásra a vett földjétől. Otthoni földjeit is ma már csak 1000 pengőért kérik holdanként. Hát befagytunk! Állapítják meg nagy busán. Nem marad más hátra, mint imádkozni: Majd csak megsegít az Isten!... IV. De kutágasék kisgazda tudománya sem mérkőzhetik az égbolt magasságával. Mindjárt tnavasszal, azon évelődnek s nevetgélnek, hogy szomszédjuk a Gye- nizse bácsi, heteken át egy fizetett emberrel kergetted a kukoricavetésről reggeltől estig, azt a szép, csillogó, fekete tollazatú madarakat, amilyneeket az ő régebbi hazájukban soha sem láttak. Az ő kukoricatáblájukra is rá-rá szállnak s nap-nap után beszélgetnek ott egymással, hoogy: kár, kár, kár!... A vetés után pár hétre kimegy Kutágas bácsi, hogy megnézze, vajojn kel-e a kukorica, vagy már tán kapálni is lehetne; hát csak itt-ott lát egypár szálat kikelve. Amint aztán tovább érdeklődik, megtudja, hogy bizony Halason a kelő kukoricát a varjaktól őrizni kell. Azt is megkérdi egyúttal, hogy hát az az egérforma, de annál nagyobb állat micsoda, amelyik kibúvik a földbe fúrt lukból s föl-föl nyújtózkodik, mint a földbe vert pányvakaró, majd hirtelen lebukik és beszottyan a lukba? Azt látták, hogy öt-hat kukorieabukrot kikapar, a kukoricaszemet bekapkodja; hagy duzzadt pofája támad, aztán nyik- {szod a lukba — s eltűnik. Megkapják a magyarázatot, hogy biz az — ürge. Hát ők ezt sem ismerték eddig! Kérdik aztán a csősztől, hogy már most mit csináljanak? Vessék be újra! — magyarázza nekik a csősz. ügy is lett. Csakhogy ők aztáíl elsőre kapáltak, mikor a szomszédok már töltögették a kukoricákat. Péterpólra meg beütött a 28 fokos me’eg — a levele pörjedt, eső nincsen, a gaz fölerősödik benne. Csövet nem hcz. Imádkoznak: Majd csak megsegít az IsteniEljött az ősz. Gyenizse szomszédjuk hat ökrös szekéren hordatja a szalmát a homokos vetésekre. Egy ember meg az ökrök előtt, a másik nagy ostorral hajtja őket, a harmadik meg a szalmát hányogatja hol innen, hol túlra. Utánuk két ember nyalábolva rázza szét a vetésen a gazda parancsa szerint úgy, hogy két szál egymástetején keresztbe ne legyen. Kutágasné, amint ezt egy darabig nézi, nézi, — kihívja az urát s tudakolja, hogy ez mire való munka? Magyarázzák aztán a szalmarázók, hogy ez errefelé igy szokás, mert a kelő vetést nagyobb széllel a homok agyonveri s csak féltermés lesz. Erre felsóhajtanak Kutágasék: Hej, csak ide na gyűrtünk volna soha erre a tájékra! Minket ugyancsak becsapott aa Iroda! Mondják mög a Gyenizse szomszédnak, hogy eladó a födünk, vögyB mög, mert neki, mint tüszomszédnak úgyis legtöbbet ér. Elmögyünk mi vissza —• oda, ahonnan gyüttünk. Majd csak hót- tig élünk, ha már becsapott is bennünket az Iroda! Még eddig megsegítette őket az I*- í fen, de várják Is a jobb sort Gondolják majd csak megrázkódik már egyszer ae öreg föld maga is, vagy akkorát fordul < hogy a régi kerékvágásba esünk. ' I Cz. L. lins tekémét! ember kalilveszedeime a Tiszán Kecskemétről jelentik: Néhány nappal ezelőtt könnyen végzetessé válható szerencsétlenség történt a Tiszán. Dunszt Adorján vendéglős és Zubornyák Mátyás hentes Cibakházára mentek, ahol Horváth Gyula vendéglős elujságolta nekik, hogy tizenöt kilométer hosszúságú halaszterületén a halászok, hatalmas, tizenöt kilós harcsát fogtak. Dunszt Adorján kije’entette, hogy a halat meg akarja nézni és esetleg megvásárolja. Mindhárman csónakba ültek és elindultak a Tisza közepén elhelyezett bárkához, amelyben három métermázsa hal kő- ^ zött a tizenöt kilós harcsa is feküdt, f Útközben a rozoga csónakba beszivárgott a viz, majd mikor a tizenöt kilós harcsát is átvették a halaszbárkából a csónakba, akkor a csónak ismét lejebb sülyedt és újabb viztömegek tódultak be. Horváth lekiáltot tamagát: — Tudnak-e úszni, mert sülyedünk! A következő pillanatban Horváth és Dunszt ledobták magukról a ruhát és, úszni kezdtek a part felé. Zubornyák Mályás, aki nem tudott úszni, átkapaszkodott a bárkára, amely szintén túl volt terhelve és a hentessel együtt hol lemerült, hol ismét fe bukkant. Azonban Horváthot is halálveszedelem fenyegette, mert a kiskabátot már nem tudta magáról levetni, abban viszont nem tudott úszni és kemény küzdelmet vívott a Tisza habjaival. Közben lélekjelenlétét is elvesztette és elmerült a vízben. Szerencsére a partonállók közül né- hányan csónakba ugrottak és rövid keresés után megtalálták a vizben Horváth Gyulát, aki már aa eszméletét is elvesztette. Hasonlóképpen megmentették a halászbárkán szörnyű halálveszedelemben lévő Zubornyák Mátyás hentest is, Dunszt Adorján pedig maga úszva elérte a partot. így szerencsésen megmenekült mind a három ember. “2514 MINDEN EDDIGIT FELÜL MÚL KEZELÉSE EGYSZERŰ 1 ÉVI JÓTÁLLÁSSAL BAPHOL BESZEREZHETŐ 6-12-18 HAVI RÉSZLETRE KÉRJEN OKVETLEN RáDIO KERESKEDŐJÉTŐL ISMERTETÉST MINDENT A HÁLÓZATBÓL
