Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1929 (29. évfolyam, 1-104. szám)
1929-12-25 / 103. szám
december 25 Kiskunhalas Helyi Értesítője oldal 11 Újból fenyeget a hamis pengők inváziója Az utóbbi másfél évben igen sokszor van alkalmunk beszámolni arról a garázdálkodásról, amelyet az egy- pengősökkel végeznek a hamisitók, akik azóta rengeteg sokszor megpróbálták már pénzhamisítás utján jutni hozzá könnyű megélhetéshez. Egy pár hónapig szünet állt be legalább itt a Duna-Tisza közén a hamisítványokat és azok terjesztésével, mig most arról számol be Kiskőrösi tudósítónk, hogy ott újból felbukkantak és nincs kizárva, hogy a környéken is mindenfelé megpróbálkoznak majd a hamis pengős forgalomba hozatalával. A legutóbbi hamis egy pengős eset Kiskőrösön fordult elő, ahol a legutóbbi hetipiacon a baromfiárusoknál egy idegen és ismeretien kofa igen sok baromfit vásárolt össze és ezeket csupa egy pengősökkel fizet e ki az eladónak. Amikor a piacnak már vége kezdett lenni, akkor vették észre az eladók, hogy becsapták őket. Eleinte csaík gyanakodtak, de később megmutatták másoknak is a kapott pénzeket és csakhamar megállapították, hogy kivétel nélkül hamis §gy pengőshöz futottak hozzá. Az esetről jelentést tettek a csend- őrségnek, amely megindította a nyomozást, de mindezideig sikertelenül mert nem tudták már a vásárló kofát megtalálni és azt sem tudják, merre ment el Kiskőrösről. ■ immrnmmmm m ■■>■"'■■1111 B Nagygyűlésen sürgették a homok védelmét A Duna—-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara a vármegye székházában az ország legkiválóbb szaktekintélyeinek részvételével szerdán naggyülést tartott azoknak az intézkedéseknek a megbeszélésére, amelyek a homok- területek termőképességének fokozására szükségesek. Két évvel ezelőtt Kecskeméten volt hasonló gyűlés, a mely utat mutatott a teendőkre és a szerdai gyűlésen a két évi munka kísérleteinek eredményeit beszélték meg a jelenlevők. Purgly Emil elnöki megnyitója utalt az akció fontosságára, hangsúlyozva, hogy az országban több, mint egymillió kataszteri hold a homokos talaj, amelynek meghódítása nagy feladatokat ró a gazdára iés a kamarára, de igényli a kormány támogatását is. Hoyos Miksa, a kamara elnöke arról beszélt, hogy alapos mimkával és megfelelő trá gyázással termővé lehet tenni ezeket a talajokat. Újhelyi Andor a földművelésügyi miniszter talajjavító terveit ismertette, majd Rácz Lajos, Tahy István, Gesz- telyi Nagy László felszólalásai után Szabó Lajos főtitkár számolt be a kamara eredményes kísérleteiről, meg állapítva, hogy a homoktalajok feljavításával óriási területek vonhatók be a termelő munka szolgálatába. aSINGER varrógépek MÉGIS A LEGJOBBAK ! Rózsa Sándor A nemesnádudvari adózendüiés — mese emlékezete a kufsteini időkből — Budapesti munkatársunktól — 1864 április elsején futótűzként terjedt el a kis Innsbruck városában, hogy Rózsa Sándor, a hires magyar rablóvezér megszökött a kufsteini várból és most a környéken bujkál. Tudták az innsbruckiak, hogy Kufsteinből megszökni lehetetlen, de most az egyszer mégis felültek az áprilisi tréfának, mert viszont azt is tudták, hogy Rózsa Sándor nem ismer lehetetlent. Mert ápri'isi tréfa volt az egész, valami tréfás ember ejtette rémületbe Innsbruckot, ho'ott ilyenkor óvatosak az emberek. De Rózsa Sándor, az más. Rózsa Sándornak olyan félelmetes volt a hire, hogy két teljes napig óriási izgalom uralkodott a kis osztrák tartományi fővárosban. A katonaságot konszignálták a kaszárnyákban, a polgárőrség állig fegyverben strázsált az uccákon s az emberek már a délutáni órákban úgy bezárkóztak a lakásaikba, mintha máris nyakukon lenne a világhirü magyar rablóvezér, teljes bandájával. 1 Rózsa Sándorról elmondhatjuk, hogy azok közé a kevés számú magyarok közé tartozott, akik az egész világon híresek vo’tak. Viszont az is bizonyos, hogy erre a hírességre nem volt valami túlságosan büszke a magyar nemzet. Rózsa Sándor a puszták fia, az Alföld réme, ekkor már csendes ember volt. A kufsteini vár szörnyűségeit jól ismerték akkor Magyarországon. 1849 után sok kitűnő magyar hazafit hurcolt ide az osztrák önkény. Innsbruckhoz közel fekszik Kufstein vára, amely az úgynevezett »sziklavárak közé tartozott. Ennek a várnak a közepén emelkedett a császártorony, a kufsteini börtön legfélelmetesebb része. Itt volt bezárva Rózsa Sándor. — A vármüvekkel koronázott sziklának legmagasabb csúcsán áll a magas, hengeralaku császártorony — mondja az egykori tudósítás, — melynek alsó emeleteit az őrizet legénysége lakja, legfelső része pedig súlyos állam- vagy közönséges foglyok befogadására van rendelve. Akit abba egyszer felvesznek, arról igazán elmondhatni, hogy »nagyon jó! el van téve.«- Néhány lépcső megmászása után egy köralaku és a toronynak egész átmérőjét elfoglaló terembe jutni, mely ölnyi vastag töréseken keresztül nyeri a világosságot. A tágas teremben egy század katonaság tanyázik. Ezen a termen mindenkinek keresztül kell mennie, aki Rózsa Sándor börtönébe akar jutni, mivel innen vezet egy, a falakba alkalmazott lépcső a legfelső emeletre, v — Ezen, a falba egészen befoglalt lépcsőt alul a teremben egy vasajtó, a felső kimenetnél pedig nehéz vasrács zárja el. A legfelső emeleten félkörben 13 börtöncella van, egy nyolc emberre való őrszoba és egy előcsarnok, hol emeletek egész őrségét kellene lefegyverezni. A torony külső része felé pedig annál kevésbé gondolhat valamely fogoly, részint mivel a hely szédítő magasságú s az ablakok kellőkép biztosítván, aztán a foglyok lábukon vasat vi- iselnek s a börtön előtt álló őrnek minden zörgést meg kell hallania. Ezután e’mondja az egykorú tudósítás, hogy amig szabad volt Rózsa Sándort meglátogatni, több utazót odacsalt a kíváncsiság. — Midőn a börtönőr zörgő kulescso- magjával a börtönt felnyitá, Rózsa Sándor szokás szerint, egy kissé fe'emelke- dett a nyoszolyáról, melyen kinyujtózva feküdt, felső testét felegyenesité s megvasalt meztelen lábát összevoná. Télen is, a nagy hideg dacára, nyitva tartó ablakát s öltözete elárulta a puszták edzett flát. Ha a látogató szivarral kínálta meg, azt rendesen elvette és subája alá rejtette, melyet még pusztai kaíaii- dos életében viselt. Rózsa Sándor iránt nem tanúsíthatni nagyobb szívességet, mint ha az ember szivarral és dohány- nyál ellátja, hiszen már csak a szivar és a pipa az egyet'en élvezet, melyet neki a világ adhat. Minden egyébtől elkeseredett szívvel fordul el. Arca kevéssé szenvedőnek látszik s szop haja egészen hátra van simítva arányos fején, melyre 10.000 forint dij volt kitűzve. Kissé görbe orra fölött az éles, hideg és bizalmatlan szem néz elő a sötét szemöldök alól. Német nyelven tett kérdésre soha nem felel: azt mondja, hogy nem tud németül, ámbár a német nyelv, mint a törvényszéki tárgyalásokból kitűnt, — nem egészen ismeret’en előtte. Rózsa Sándor aránylag elég jól értette a német szót, de a negyvennyolcas idők óta gyűlölt mindent, ami német. Képzelhető, mi’yen szenvedés volt számára az élet a német Tirolban, ahol a magyar nyelv felcsendülése ünnepi ritka eseményt jelentett. Ezért volt azután az, hogy a megvasalt betyár, akármilyen udvarias és szolgálatkész volt is börtönbe! látogatóival szemben, konokul ösz- szezárta ajkát, ha idegen nyelven szóltak hozzá. Ezután elmondja a tudósítás, hogy Rózsa Sándor nem veszi igénybe az egy órás sétaidőt, nem akar a szabad levegőre menni. Kérvényt adott azonban be, hogy helyezzék át hazai börtönbe, mert otthon akar raboskodni, Magyar- országon. 1 : A tudósítás igen alkalmas volt arra, hogy az akkori viszonyok közt felkeltse a részvétet a magyar betyár iránt. Maga az, hogy Kufsteinben volt, már romantikus szánalmat keltett itthon. Aztán meg, hogy nem akar németül tudni, hogy az osztrákok rettegnek tőle, az í akkori hangulatban mind a szegény, megvasalt, ingben-gatyában raboskodó Az elmúlt hét folyamán országos érdeklődés középpontjába került az egyik csendes pestmegyei község: a kiskőrösi járáshoz tartozó Nemesnádudvar. Néhány fővárosi sajtótermék hasábjain ugyanis olyan hírek láttak napvilágot, amelyek már az első pillanatban valószínűtlennek tetszettek s amelyek csak arra voltak jók, hogy az amúgy is feszült kedélyeket felesleges izgalomba hozzák. Mi történt tehát Nemesnádudvaron? Semmi. Vagy legfeljebb annyi, hogy az egyik pestmegyei országgyűlési képviselő a közelmúltban lent járt a községben, aki jóindulattal és nagy segíteni akarással hallgatta meg az adókkal bajlódó polgárok panaszát. A képviselő a panaszok meghallgatása után ígéretet tett, hogy közbenjár a pénzüggymi- niszternél, hogy sürgős intézkedéssel enyhítsen a nádudvari adózók súlyos helyzetén. A képviselő távozása után szélté- ben-hosszában azt beszélték Nádudvaron, hogy Wekerle pénzügyminiszter táviratilag fog majd intézkedni, hogy a jó nádudvari polgárok adóhátralékait azonnal elengedjék és adótartozásaik fejében lefoglalt ingóságaikat haladékta'anul visszaszolgáltassák. A nádudvariak nap-nap után egyre türelmetlenebbül várták ezt a sürgönyt. Végül is, reménységükben felizgatva, a községházára is elmentek, hogy a távirat után érdeklődjenek. Kezdetben csak egyenként szállingóztak a türelmetlen érdeklődök, az elmúlt hét szerdáján azonban már vagy százan csoportosultak a községháza előtt, ahol újból aziránt érdeklődtek, megjött-e már Wekerle sürgönye. A tömeges csoportosulás a község vezetőségeméi félremagyarázásra adott okot és a község főjegyzője csendőri karhatalmat kért. A főjegyző előbb ugyan érdeklődött a tömeg szándéka felől, meg is hallgatott egykét embert, sőt, hogy az izgatottnak látott kedélyeket lecsillapítsa, kiadta a községházán tartott zálogtárgyakat. Közben megérkeztek a csendőrök, akik, kötelességüket teljesítve, szét- oszlásra szólították fel a tömeget. A tömeg; minden incidens nélkül haza távozott, kiki megnyugodott a kapott felvilágosításban, sőt a kiadott zálogtárgyakat is egytől-egyig visz- szavitték a községházára. Ez a nemesnádudvari »forradalom« és »fegyveres zendülés« rövid története. Végül rámutatunk arra is, hogy Nádudvar lakossága tagadhataf antik súlyos gondokkal küzd a terhes adózás miatt. Végrehajtások is voltak a községben s bizony nem szívesen látták az adósok, hogy ingóságaikat, vagy jószágaikat lefoglalta a végrehajtó. De a helyzet másutt sem rózsá- sabb: a gond egyformán nyomja az ország minden részében az adózó polgárságot. éjjel-nappal őr áll, ki a foglyokat a börtönajtók nyílásain keresztül szemmel tarthatja. A börtönörség 24 óránként váltakozik és ez idő alatt a börtönemeletbe van bezárva, mert a fentemlitett lépcső rácsa és ajtaja mindig zárva van. Azonban a börtönőrség szükség esetére egy harang meghúzása által mindig hívhat a várból segítséget. Fogoly szökéséről tehát szó sem lehet, miután ezt még a börtönörség sem tehetné, mert ha a foglyokkal együtt ki akarna törni és képes lenne is a rácsot és az ajtót kifesziteni, még azonkívül az alsó Rózsa Sándor felé hajtotta a szimpátiá- ! kát, amit azok a hatalmas dohány- és szivarküldemények bizonyítanak, ame- J lyek az ország különböző vidékeiről in- j dúltak útnak, hogy a kufsteini rab szenvedését enyhítsék. így élt Rózsa Sándor, a hirherdt magyar rab’.óvüág legfélelmetesebb hőse nyomorult rabként a kufsteini várban... : A szimpátia nyomán akció indult meg Rózsa Sándor érdekében és teljesítették kérését: átvitték a szamosujvári börtönbe, a hazai földre s ott is fejezte be t életét a hírhedt rablóvezér. A Gazdasági Gőzmalom mellett fekvő ingatlanunkat házhelyeknek felparcelláztattuk, ezeket kedvező íizetési feltételek alapján olcsó áron eladjuk Gazdasági Bank Rt.
